Phlegón: Philinnion

...(a dajka) odament a vendégszoba ajtajához, és a lámpás fényénél megpillantotta, a Machatés mellett ülő lányt. Annyira megdöbbentette a jelenés, hogy, nem tudván tovább türtőztetni magát, hangosan kiáltozva a lány anyjához rohant: "Charitó, Démostratos!" Sürgette őket, hogy keljenek fel és siessenek vele együtt a lányukhoz, mert az élve jelent meg, és valami isteni akaratnak köszönhetően a vendéggel van a vendégszobában.

  Amikor Charitó meghallotta ezt a váratlan hírt, a nagy újság és a dajka felindultsága miatt nagyon megrendült, és elájult. Nemsokára azonban eszébe jutott a leánya, és sírva fakadt. Végül azzal vádolta meg az öregasszonyt, hogy megbolondult, és ráparancsolt, hogy azonnal tűnjön el a szeme elől. A dajka azonban visszavágott neki, és szemrehányón és szókimondón azt felelte, hogy ő bizony nagyon is józan és ép elméjű, ellentétben úrnőjével, aki habozik, hogy a saját lányát lássa. 

  Charitó végül mégiscsak odament a vendégszoba ajtajához, részben a dajka erőszakosságának engedve, részben pedig azért, mert tudni akarta, hogy mi is történt valójában. Közben azonban, minthogy a szükségesnél több idő telt el, míg újra kérlelni kezdte, így Charitó későn érkezett, és (a vendégszobában tartózkodók) már mind aludtak. Amikor az anya bekukucskált, a jelenésben (lánya) ruháit és alakját vélte felismerni, de mivel sehogy sem tudott bizonyosságot szerezni, úgy döntött, hogy inkább nem zavarja meg az éjszaka nyugalmát. Azt tervezte, hogy majd reggel felkel, és szóra bírja a lányt, vagy ha erről lekésne, akkor Machatést faggatja ki alaposan. (Bizonyosra vette), hogy a fiú nem fog hazudni ilyen fontos kérdésben... Így aztán (akkor este) nem szólt semmit, hanem visszavonult. 

  Mire azonban eljött a hajnal, a lány- vagy valami isten akaratából, vagy véletlenül- már észrevétlenül elosont. Amikor Charitó odaért, leszidta az ifjút, amiért a lány elment. Aztán térdre rogyva könyörgött Machatésnek, hogy mondja el a teljes igazságot elejétől fogva, és ne titkoljon el semmit. 

  A fiú első ijedtségében zavarba jött, de aztán nagy nehezen kibökte, hogy a lány neve Philinnion. Elbeszélte, hogyan kezdődtek látogatásai, hogy mennyire vágyott rá a lány, amikor eljött hozzá, és hogy azt állította, a szülei tudta nélkül jött.Hogy hihetővé tegye történetét, Machatés kinyitotta az utazóládáját, és elővette azokat a tárgyakat, amelyeket Philinnion hagyott hátra: a lánytól kapott aranygyűrűt és a melltartó övet, amelyet az előző éjjel hagyott ott.

  Amikor Charitó meglátta ezeket az ismerős tárgyakat, felkiáltott, megszaggatta ruháját, és a földre vetette magát, majd ráborult a holmikra, amelyek a lányára emlékeztették, és újfent jajgatni kezdett. A vendég, látva ezt a jelenetet, és azt, hogy mindannyian úgy szenvednek és sírnak, mintha csak most készülnének eltemetni a leányt, átérezte bánatukat, és kérte, hogy hagyják abba a sírást. Megígérte, hogy ha a lány újra eljön, megmutatja nekik. Charitó hajlott a szavára, de az ifjú lelkére kötötte, hogy valóban tartsa is meg a neki tett ígéretét. 

  Leszállt az éj, és elérkezett az óra, amikor Philinnion el szokott jönni. Mindnyájan virrasztottak, mert látni akarták az érkezését. Philinnion el is jött a szokásos időben, majd leült az ágyra. Machatés úgy tett, mintha semmi sem történt volna, mert végére akart járni a dolognak, amit el sem akart hinni, amit a többiek meséltek. Valóban egy halottal szerelmeskedett volna, aki mindig pontosan ugyanakkor érkezett? Miközben együtt vacsoráztak és ittak, nem tudta elhinni, amit a többiek meséltek. Arra gondolt, hogy biztosan sírrablók dúlták fel a sírt, és eladták a leány apjának (az ott talált) ruhákat és aranytárgyakat. Mivel azonban meg akart bizonyosodni arról, hogy pontosan mi is történt, egy szolgával titokban hívatta a szülőket. 

  Démostratos és Charitó tüstént ott termettek, ám úgy megdöbbentette őket a csodálatos látvány, hogy először szóhoz sem jutottak, majd ujjongva ölelték át a lányukat. Philinnion erre így szólt: "Édesanyám, édesapám! Igazságtalan volt tőletek, hogy megirigyeltétek tőlem ezt a három éjszakát, amit az apám házában ezzel a vendéggel töltöttem, pedig senkinek sem ártottam vele. Azzal fizettek meg a kíváncsiságotokért, hogy újra meg kell majd siratnotok, én pedig visszatérek a számomra kijelölt helyre. Mert nem az istenek szándéka ellenére járhattam itt!"

  E szavakat kimondva nyomban holtan esett össze, és csak már az ágyon heverő testét látták. Apja és anyja sírva vetették rá magukat a holttestre, a házban pedig óriási zűrzavar és siránkozás támadt a gyász miatt, mert annyira elviselhetetlen volt a csapás, és felfoghatatlan a látvány. 

  A történteknek gyorsan híre kelt a városban, így hozzám is eljutott a beszámoló. Így azon az éjjelen szemmel tartottam a háznál gyülekező tömeget, mert attól tartottam, hogy zűrzavar támad, ha elterjed a hír...

  Már pirkadatkor tele volt a színház. Miután részletesen megtárgyaltuk az esetet, úgy döntöttünk, hogy először elmegyünk a sírhoz, felnyitjuk, és megnézzük, hogy vajon ott fekszik-e a holttest, vagy üres a sír. Még egy fél év sem telt el ugyanis a lány halála óta. Miután felnyitottuk a sírkamrát, ahová az összes elhunyt családtagot temették, megtaláltuk a ravatalon fekve a holttesteket, a régebbi holtaknak pedig a csontjait, de azon a ravatalon, amelyre egykor Philinniont fektették, csak a vendég vasgyűrűje és az arannyal futtatott pohár hevert- az, amit Machatéstől kapott az első napon.

  Nagyon elcsodálkoztunk, és megijedtünk. Tüstént Démostratos házához siettünk, hogy saját szemünkkel lássuk, vajon a holttest tényleg ott hever-e a vendégszobában. Miután láttuk, hogy csakugyan ott fekszik a földön, mindnyájan visszatértünk a népgyűlés helyszínére, hiszen igencsak jelentős és hihetetlen dolog történt. 

  A gyűlésen óriási volt a zűrzavar, és senki sem akadt, aki magyarázatot tudott volna adni a történtekről. Végül elsőként Hyllos állt fel, akit nemcsak a legjobb jósunknak tartottunk, hanem a madárjóslásban is jártas volt, és általában is mestere volt a tudományának. Azt javasolta, hogy égessük el a lány holttestét a város határán kívül, mert ha a város határán belül temetnénk el a földbe, az semmi jóra sem vezetne. Ezután mutassunk be engesztelő áldozatot Hermés Chthoniosnak és az Eumeniseknek. (Azt is elrendelte, hogy) ezt követően mindenki tisztítsa meg magát, és a templomokat is, majd mutassuk be a szokásos áldozatokat az alvilági isteneknek. 

  Velem külön is beszélt a királyról és a történtekről, és a lelkemre kötötte, hogy mutassak be áldozatot- méghozzá lelkiismeretesen- Hermésnek, Zeus Xeniosnak és Arésnak. Miután így rendelkezett, mindenben szavai szerint jártunk el. A vedég Machatés pedig, akinek megjelent a szellem, elkeseredésében öngyilkos lett. 

  Ha úgy döntesz, hogy jelentést teszel erről a királynak, velem is tudasd, hogy elküldhessek Hozzád egy olyan tanút, aki a történtekről részletesen be tud Neked számolni!

  Jó egészséget kívánok!