Mit ér a vagyon?

   "Végtére is minek hajhásszák ezt a bajt hozó vagyont, ha még azért sem, hogy a gyerekekre szálljon? S végtére is mit meg nem rontott a vagyon? Először is ebből kezded építeni a palotáidat, melyeket olyan magasra húznak, hogy a használatra és védelemre szánt lakóházak most veszedelmet, nem oltalmat nyújtanak, hiszen az épületek olyan magasak és az utcák olyan keskenyek, hogy nem védenek meg a tűzvésztől, és a romok közül semerre sem menekülhetsz. Az esztelen fényűzés kedvéért kibányásszák az összes követ, kivágják a világ minden erdejét; a bronzot, a vasat, de már az aranyat is házak építésére és díszítésére használják, persze csak azért, hogy aztán éjjel-nappal rettegve várják, mikor dől romba, mikor ég le a ház, akár a rossz szándék, akár a véletlen borította lángba.

   A díszes mennyezetek és galériák a Város veszedelmei, mert az emberek nem a magukét óvják, hanem ellenség módjára idegen jószágot igyekeznek megkaparintani; s míg a magukéban más, még gazdagabb portéka vész el, a tűzvész kellős közepén idegen romok közül hordják a zsákmányt. Hát evégre bányásszák a tarka márványt, evégre borítják vele vékony rétegben a falat? Hát erre való a mozaikpadló meg az arannyal futtatott mennyezet? Ó, szegénység, mennyire félreismert jó vagy!"

(Seneca: Controv. 2,1,11-12 Borzsák István fordítása)