"Alig halt meg nagyapja, Strabo, Pompeiust perbe fogták miatta, mégpedig állami pénzek elsikkasztásának vádjával…
A perben több beszédet mondott a vád cáfolatára. Ezek során merészségről és korát meghazudtoló határozottságról tett tanúbizonyságot, amivel olyan elismerést vívott ki magának, hogy Antistius praetor, a bíróság elnöke megkedvelte, sőt lányát is neki szánta feleségül, s már barátainak is pedzegette a dolgot. Pompeius elfogadta az ajánlatát, titkon meg is állapodtak; csakhogy Antistius részrehajlása miatt egyezségük a tömeg előtt sem maradt rejtve. Így aztán, amikor Antistius végül kihirdette a bíróság felmentő ítéletét, a nép, mintha parancsszóra történne,
harsány „Talasiusé”-t kiáltott – márpedig ezzel a kiáltással ősi szokás szerint a házasulókat üdvözlik.
A szokás eredete állítólag a következő:
Amikor a szabin lányok Rómába jöttek versenyjátékokat nézni, s az előkelő rómaiak javában rabolták közülük jövendőbeli feleségüket, néhány közönséges cliens meg pásztor is megragadott egy – egy szép, nyúlánk termetű lányt, és hurcolták magukkal. S hogy el ne üsse kezükről egy rangosabb római, ha netán összeakad velük, futtukban egyre azt harsogták, hogy „Talasiusé”. Talasius közkedvelt, népszerű ember volt, úgyhogy aki csak meghallotta, öröme és helyeslése jeléül mind tapsolva visszhangozta nevét. Ez az oka állítólag (s mert Talasius házassága is kitűnően sikerült), hogy az ő nevét kiáltják tréfás csúfolódásként a menyegzőn. A Talasiusra vonatkozó magyarázatok közül ez a legvalószínűbb.
Pomeius néhány nap múlva csakugyan elvette Antistiát."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése