Caius Castricius Victor sírköve

   A sírkő tét darabba törve 1898-ban került elő a budapesti Corvin téri vigadó építésekor. A sírkő méretei: magassága 185 cm, szélessége 62 cm, mélysége 25 cm. Az oromzatot akhantus levéldísz tölti ki, a képmező domborműve az elhunyt egész alakját ábrázolja. A dombormű a sírkő síkjába van belemélyítve, vonásait és felszerelését mind a mai napig jól lehet látni. 

Feliratát tojássor (kymation) keretezi:

C(aius) Castriciu/s C(ai filiius) Off(entina tribu) Vict/or Como mil(es)/ leg(ionis) II Ad(iutricis) (centuria) M(arcii)/ Turbonis ann(orum)/ XXXVIII stip(endiorum) XIIII/ h(ic) s(itus) e(st). L(ucius) Lucilius fr(ater)/ et he(res) posuit p(ro) p(ietate).

Itt nyugszik Caius Castricius Victor, Caius fia, az Offentina választókerületből (tribus), Comumból, a legio II Adiutrix katonája, Marcius Turbo centuriájából. 38 évet élt, 14 évet szolgált. Fivére és örököse, Lucius Lucilius állította a sírkövet kegyeletből.

Tribus – választókerület: A római birodalom harminc, különböző elnevezésű választókerületébe szülővárosuk alapján sorolták be a lakosságot.

Centuria – a legio egy osztaga, „század”

A legio II Adiutrix a Rajnavidékről, a mai Comóból 89-ben került Aquincumba. A legiót kőfaragómesterek is kísérték, hiszen a sírkő és egyéb feliratok állításának szokását és igényét jórészt a római hadsereg terjesztette el az újonnan meghódított tartományokban. Sírkövünk stílussajátosságai még erősen mutatják a legio előző állomáshelyének, a Rajnavidék kőfaragásának stílusjegyeit. A szövegben említett Marcius Turbo később Hadrianus császár jóbarátja, híres hadvezér, itt azonban még csak a legio egy osztagának a parancsnoka, centurio. Barátságuk éppen Aquincumban, e sírkő állításának idején szövődhetett, amikor a későbbi császár fiatal katonatisztként a legio II Adiutrixban szolgált.

   A teljes három név (praenomen, nőmén és cognomen) mellett a C az apa nevét jelzi (af(ilius) kihagyásáról alább lesz szó), továbbá fölemlíti a fölirat azt a várost, melynek Castricius polgára volt. Comum Észak-ltaliában feküdt s a polgárjogot 47-ben Caesartól kapta, 42 óta pedig végleg Italiához tartozott. Polgárai a tribus Oufentina-ba (kövünkön Off(entina) áll) voltak sorozva.

Annak megjelölésére, hogy a légióban milyen állása volt Castriciusnak, elég lett volna a miles, a felirat azonban még a centurio-i is megnevezi, kinek századában szolgált. M. Turbo volt a neve Hadrianus alatt Dacia helytartójának is.

   Fején a legjellegzetesebb a szarvakkal ellátott sisak. Az 1900-as jelentésben még az szerepel, hogy a katonának csupasz, borotvált arca van, de a későbbi alaposabb tanulmányozások során kiderült, hogy a sisakhoz arcpajzs is tartozik, ennek megjelenítése ez a végtelen simaság. Tehát Caius Victor arcát valójában nem is látjuk, hiszen teljes egészében elfedi a sisak és az arcpajzs. Viszont a díszes sisak jelenléte nem indokolt, hiszen Caius Castricius közkatona volt, mindenféle rendfokozat nélkül.

   A nyaka köré kendő (focale) van kötve. Rövid ujjú, derékig érő sodronyinget (lorica) visel. A térd fölött a lorica hamata széle látszik. Az övet (unguium) eltakarja az elül kötény módjára lelógó öt szíjszalag, melyekre fölül kerek pitykék, alul pedig egy-egy hosszúkás lemezről lecsüngő félholdak vannak erősítve. A lábszárak meztelenek s még a lábak ujjait is felismerhetjük. A derék alatt térdig érő phaelrákkal díszített bőrszalagokból álló ún. kötényt ábrázoltak. A páncéling felett bal vállról jobbra egy fémkorongokkal díszített hevederre (balteus) erősítették a gombos markolatú kardot. A kard pengéje azonban a páncél alsó szélét sem éri el. A tőr a bal oldalán lóg le, nyilván az is az övéhez van erősítve. Jobb kezében két hajítódárdát (pilum) fog, amelyek hosszabbak, mint Caius Castricius testmagassága. Bal keze az ovális pajzson nyugszik. A pajzsdudor (umbo) Medusa-fővel van díszítve, ami körül villámok csapkodnak. Az ovális a pajzs a segédcsapatok jellegzetes pajzstípusa.

Lelt.sz.: 64.10.2.
Lelőhely: I. Corvin tér, Vigadó

...és a sírkő másolata a Flórián téri aluljáróban