Az
átoktáblák másik gyakori témája a szerelem. Az átoktáblák
nagy része kér szerelmi kötést két ember között. A
legtipikusabb, hogy férfi készítteti az átoktáblát, azért,
hogy a kiszemelt nő végzetesen beleszeressen. Ritka a fordítottja:
hogy nő kérné a férfi szerelmét.
Ezeket
a szerelmi kötéseket nem a mai kontextusában kell értelmezni,
ezek nem fellángoló érzelmekről, testi vágyakról tanúskodnak,
hanem akivel egy ilyen kötést létrehoztak, azt tényleg az
örökkévalóságnak, az életük végéig tervezték.
Talán
azért a leggyakrabban férfiak kérték, hogy megbízható feleséget
találjanak maguknak, aki nemcsak a gyermekeik anyja lesz, hanem a
férfi társa egy életen keresztül.
Érdekes
momentuma ezeknek a szövegeknek: "ne tudjon másra gondolni,
csak rám", "ne egyen, ne aludjon mindaddig, amíg hozzám
nem jön", "eméssze tűz a belsejét" - ezeket csak
tartalmilag idéztem, nem szó szerinti idézetek átoktáblákról!
Viszont a lényeg a fontos: a szerelem tüneteivel találkozhatunk a
kérések során. Tehát nem valami misztikus és földöntúli
dologról van szó, hanem a leghétköznapibb, legelemibb dologról.
A
szerelmi mágia gyakori kelléke a viaszbábú (vagy agyagfigura). Ez
a baba hivatott megtestesíteni a megidézett hús- vér embert, a
mágikus szertartás során ő jelképezi az embert (ami a bábuval
történik, az történjen azzal a személlyel is, akit megtestesít).
A régészek találtak ilyen figurákat, és egy kicsit a mai vuduhoz
lehetne hasonlítani a jelenséget (persze csakis nagyon durva
hasonlítással, egy vallástörténész biztosan átharapná a
torkomat). A bábu teste, szemei, nemi szervei át és át vannak
szurkálva bronz tűkkel. Ez első pillantásra egy kicsit bizarrnak
tűnik. Pedig egyáltalán nem az! A szerelmi mágia szó szerint
"szögezi" az egyik embert a másikhoz. Tűvel hozzáköti,
nem szimbolikusan, hanem tényleg. Azok a pontok, ahol a baba át van
szúrva, azok azok a pontok, ahol egy férfi magához köthet egy
nőt. A szemén keresztül, hogy csak rá tudjon nézni, a fülén
keresztül, hogy csak a kedvest hallja, a nemiségén keresztül,
hogy sose csalja meg, és így tovább. Azért így már nem is
hangzik olyan rosszul!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése