Mint minden római amfiteátrum, az aquincumi legió körszínháza is tojásdad idomú, bár kissé szabálytalan, mandulaalakszerű ellipszis. Ezt a szabálytalanságot az magyarázhatja meg, hogy az amfiteátrum építői a talajban természetes mélyedést találhattak. E köré emelték a nézőtér építmény- gyűrűjét. Pompeji körszínháza szintén ilyen természetes mélyedésben feküdt.
Az aquincumi legiói város körszínháza szerkezetileg a „földamfiteátrumok kevert dunavölgyi csoportjába” tartozik. Ezeknél az ülősorok terheit a kőfalas boltozatokon, valamint a ki- és beugró támfalakon kívül, döngölt agyag viseli. A lejtősen feltöltött agyagföld- tömeget két szélé egy- egy körfal határolta, amely meggátolta a földlejtő szétlaposodását. A belső övező fal (a pódium), a feltárásig helyenként 2,5 méter magasságban maradt fenn. Eredetileg 3-4 méter magasságig emelkedett, hogy mint mellvédfal védje a nézőköröndöt a vadállatok ellen. A külső záró körfal a legóvatosabb számítás szerint is mintegy 12-13 méter magas lehetett. A valamivel kisebb carnuntumi polgárvárosi amfiteátrum külső övező falának eredeti magasságát az osztrák kutatók 18 méter magasra becsülik.
A két övező fal közé töltött földtömeg oldalnyomásának ellensúlyozására a külső körfalat átlag 230 cm vastagra építették. A fal két szélét kőkockákból rakták, magját mészbe oltott kisebb- nagyobb kövek, téglák, régi sírkövek halmazából öntötték ki. A mellvédfalat mészkő tömbökből építették fel. A külső körfalat kívülről, 24 ponton még támpillérekkel is biztosították. A nézőteret alátámasztó földtömeg tartórendszerébe a külső övező falból befelé sugárirányú falak is beleszámíthatók. Utóbbiak- az alaprajzban- 24 db szögletes, U-alakú falazatot képeznek. Ezek a befelé tartó, egyenes sugárirányú falak azonban csak a nézőtér közepén elképzelt vonalig épültek meg. Az U-alakú falazatok közötti folyosók 20 kisebb kapuján keresztül, a nézőtér- lejtő külső fele alatt vágott lépcsőzeteken jutott fel a nézőtérre a közönség.
A közönség számára létesült kapukon kívül a külső övező falban még négy nagyobb kapunyílást is hagytak az építők, nagyjában a négy világtájnak megfelelően. A nyugati (NyÉNy) és a keleti (KDK) kapunyílásokba alighanem a vadállatok ketrecépítményeit helyezték el. A játékok e fontos szereplőit a mai Szőlő- és a Korvin Ottó utca felőli kapukon át hajtották be.
Az északi (ÉÉK) és a déli (DDNy) kapukon keresztül vonulhatott be a gladiátorok díszes menete, illetőleg a rendezők, zenészek, stb. csapata.
Az amfiteátrum alaprajzában igen érdekesek a csatorna- rendszer vonulatai, amelyek a küzdőtér (arena) felületét a hossz- és kereszttengely irányaiba, valamint a belső övező (mellvéd) fal tövében körülvezetve hálózzák be. A csatorna a körbefutó részeknél csak 40 cm széles, 50 cm mély. A keresztbe elágazó vízvezetékek már 2,4 méter szélesre bővültek a kapuk alatt. Utóbbiak a küzdőtér közepén lévő gödör- félébe, párologtató medencébe torkollottak. A csatornarendszert és a párologtatót is kőfallal bélelték. A medencében a feltáráskor oszlopok és lábazatok töredékeit találták. Egyes kutatók szerint ezek a kőoszlopok a párologtató födémét tartották. Az is lehet, hogy inkább a főkapu vagy a helytartói páholy díszei lehettek. A medence mintegy 6 méter mély, 9,4 méter hosszú és 8,4 méter széles terét az 1935-40. évi feltárás után betemették.
Az amfiteátrum épülettömbjén kívül a csatornázásnak nem mutatkozott folytatása. Így majdnem bizonyos, hogy a csatornák csak a küzdőtér szennyét lemosó vizet vezették el a medencébe, ahol a víz lassan elszivárgott vagy elpárolgott.
A lehetőségek közé sorolhatjuk azonban még azt a feltevést is, hogy a gladiátori párviadalokon és a vadállat- küzdelmeken kívül az amfiteátrum porondján vízi ütközeteket (naumachiae) is tartottak, vagyis ez a csatornázás az aréna elárasztására is szolgálhatott. Hasonló csatorna- rendszert pl. Puteoli és Sarmizegethusa körszínházában építettek.
Amfiteátrumunk alaprajzában 5 kis cella (spoliarium) négyszöge rajzolódik ki. Rendeltetésüket nem tudni pontosan. Az északi főkapu sarkban lévő helyiség lehetett a porta Libitinae, vagyis a Halál (Temetés) istennőjének a kapuja. Átmenetileg itt helyezték el a porondon elesett gladiátorok, állatok tetemeit, hogy majd a játék lepergése után, a főkapun át elszállítsák. Ennek a cellának a főkapu terébe is vágtak ajtónyílást, míg a többihez csak az arénából nyílott ajtó. Ennek az lehetett oka, hogy a főkaput erős kapuszárnyakkal le kellett zárni a vadállatok szereplésének idejére. A spoliarium kisebb ajtóin át közlekedni lehetett a főkapu lezárásának ideje alatt is.
A keleti oldalon az egyik cella Nemesisnek, a Végzet istennőjének szentélyéül szolgálhatott. Ezt az istennőt állították vallásos kultuszuk középpontjába a gladiátorok, akik rendszeresen szembenéztek a halállal. A többi cellát a rendezőség, a szolgák, stb. várakozó helyiségeiül és raktározás céljára használhatták fel.
A legio amfiteátruma alaprajzilag olyan tojásdad terület- darabot ölel fel, amelynek hossztengelye 131,84 méter, kereszttengelye pedig 108,42 méter. Maga a küzdőtér ugyanezekben az irányokban 89,58, illetve 66,11 méterre terjed ki. Eszerint a nézőtér körgyűrűje, vízszintes síkban kiterítve, kb. 21 méter szélességet tett ki. Körüljárása a belső övező falnál 340 méter, a külsőnél 414 méter hosszú út megtételét jelentette. Ezekkel a méretekkel a legio amfiteátruma kétség kívül Aquincum legmonumentálisabb építményének tekinthető. Sőt, az antik világbirodalom többi részeiben emelt körszínházakkal is állja az összehasonlítást. Tarraco, Puteoli, Pompeji, Verona és Róma amfiteátrumai (és még néhány) foglaltak el nagyobb területet, mint az aquincumi körszínház. Az Alpoktól északra a birodalom legnagyobb amfiteátruma az aquincumi legio és városa számára épült!
Az emeletes építkezés lehetővé tette, hogy a nézők a nézőtér legtávolabbi részéről is jól láthassák a porond eseményeit.
A nézőtér legalább 13 000 nézőt fogadhatott be. Ezzel megkaptuk a legio város felnőtt szabad lakosságának minimális számát a körszínház építésének idejében. Egész Aquincum felnőtt, jogilag szabad lakosságának felbecsüléséhez még számításba kell vennünk a polgárvárosi amfiteátrum befogadó képességét is. Az állatviadalokat, a gladiátorok élet- halálra menő párharcait, nyilvánvalóan mindenki megnézte- legalábbis a kereszténység elterjedése előtt, amely ellenszenvet tanúsított a véres játékokkal szemben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése