Aelia Sabina sírfelirata

   1881. december 1-én akadtak a régészek Aelia Sabina asszony fedél nélküli, földdel megtöltött sírládájára egy aquincumi temetőben, az óbudai Filatori-töltés építésekor. Hampel József (1849-1913) régész az Archaeologiai Értesítőben számolt be a Nemzeti Múzeumba szállított kőkoporsó megtalálásáról, s közölte először annak kilencsoros feliratát.

  A kő anyagának az idő által okozott romlása és eredendő egyenetlenségei miatt a szöveget néhol nehéz kibetűzni. Az egykori kőfaragó több hibát ejtett a feliratban, illetve sajátos nyelvjárási alakokat alkalmazott. így például a klasszikus latinban l-nek hangzó hangot többször i-betűvel jelölte. A szöveg hibáinak javítására a neves klasszika-filológus, Ponori Thewrewk Emil (1838-1917) tett javaslatot az Egyetemes Philológiai Közlönyben. Aelia Sabina epitáfiumának más antik sírfeliratokkal való összevetését, közel száz esztendő múltán, Adamik Tamás (szül.1937) végezte el az Archaeologiai Értesítőben.

  A sírvers kilencedik sorában, éppen a víziorgonát jelentő szónál, van a legnagyobb bizonytalanság. Hampel József közleményében a szó végén négy nagy I betű szerepel, a két belső I betű szárát pontokra tördelték: HYDRAVIIII. Olvasata tehát: 'hydraulin', vagy 'hidraulum', a 'hydraulis' görögös, vagy a 'hydraulus' latin tárgyesete. Az 'irányít, vezet, igazgat' jelentésű 'rego, -ere' ige ugyanis tárgyesettel jár. (Hampel nem tudott mit kezdeni ezzel a szóval, így a felirat végén látható, általa tulajdonnévnek vélt 'Hydraviarius' rövidített változatának, azaz 'Hydra-vius'-nak értelmezte.) Mára annyira megromlott a 127 éve levegővel érintkező kő felülete, hogy ez a szövegrészlet olvashatatlanná vált.

  A 'hydraularius' szót, amely hapax legomenon, vagyis nincs más előfordulása, eddig víziorgonistának értelmezték. Más magyarázat is lehetséges. A 'hydraulus' szóból '-arius' képzővel foglalkozást, valamihez való tartozást jelentő szó jöhet létre, azaz a 'hydraularius' szó azt a víziorgonát kezelő, vagy gondozó személyt jelenthette, aki az orgona szállítását, illetve, aki a hangszeren a levegőszivattyú mozgatását végezte. Az orgonajátékos megnevezése ugyanis a 'hydraula' volt. (V.ö: aqua = víz, aquarius = vízhordó; vexillum = zászló, vexillarius = zászlóvivő.)

1 CLAVSA IACET LAPIDI CONIVNX PIA CARA SABINA

2 ARTIBVS EDOCTA SVPERABAT SOLA MARITV

3 M VOX El GRATA FVIT PVISABAT POLLICE CORDAS

4 SET GITO RAPTA SILPI TIRDINOS DVXERAT ANNOS HE

5 V MALE QVINQVE MINVS SET PLVS TRES MESES HABEBAT

6 BIS SEPTEMQVE DIES VIXIT HEC IPSA SVPERSTES SPECTATA IN PO

7 PVLO HYDRAVIIIIGRATA REGEBAT SIS FELIX QVICVMQVE LEGES TE

8 NVMINA SERVENT ET PIA VOCE CANE AELIA SABINA VALE T . AELI VSTVS

9 HYDRAVIARIVS SALARIARIVS LEG II AD CONIVGI FACIENDVM CVRAVIT

Clausa iacet lapide coniunx pia cara Sabina

Artibus edocta superabat sola maritum.

Vox ei grata fuit, pulsabat pollice chordas,

Sed cito rapta silet. Ter denos duxerat annos,

Heu, male quinque minus, sed plus tres menses habebat,

Bis septemque dies vixit. Haec ipsa superstes

Spectata in populo hydraulum grata regebat.

Sis felix quicumque leges, te numina servent,

Et pia voce cane: Aelia Sabina vale!

T(itus) Ael(ius) Iustus hydraularius salariarius leg(ionis) II ad(iutricis) coniugi faciendum curavit.

 

Magyar nyersfordításban:

E kősírba zártan fekszik a kegyes feleség, a kedves Sabina.

Művészetekben tanult lévén, egyedül ő múlta felül a férjét.

Kellemes hangja volt, ujjával pengette a húrokat,

Ám hirtelen meghalván, hallgat. Háromszor tíz évet közelített,

Jaj, alig öttel kevesebbet, de három hónappal többet elérve,

Kétszer hét napot is élt. ő maga megmarad

Elismertként, a nép között az orgonát kedvesen szólaltatta meg.

Légy boldog, bárki, aki olvasol, téged az istenek őrizzenek,

És kegyes hangon énekeld: Aelia Sabina, isten veled!

Titus Aelius Iustus, a II. segédlégió víziorgona-kezelő különzsoldosa állíttatta feleségének.

A sírfelirat részleteivel párhuzamba hozható szöveghelyek az antik auktoroknál:

Ovidius, Amores, II, 4, 27: Haec querulas habili percurrit pollice chordas

Ovidius, Metam, V, 339: Calliope querulas praetentat pollice chordas

Ovidius, Metam, X, 145: Ut satis impulsas tentavit pollice chordas

Tibullus, II, 5, 3: Nunc te vocales impellere pollice chordas

Statius, Achilleis, I, 187: Fila movet, leviterque expertas pollice chordas Dat puero.

Statius, Silvae, IV, 4, 53: Parthenope tenues ignavo pollice chordas Pulso Claudianus, Laudes Herculis, 17: Luxuriante leves impellis pollice chordas? Martialis, I, 116, 3: Hoc tegitur cito rapta suis Antulla sepulchro Martialis, XI, 29, 10: Nec queror infernas quamvis cito rapta sub umbras. Martialis, IX, 69, 5: Heu, quae lingua silet

Ovidius, Metam, VI, 632: Alter blanditias, rapta silet altera lingua? Ausonius, Parentalia, 6, 23: Tu novies denos vitam cum duxeris annos, Tibullus, I, 4, 57: Heu, male nunc artes miseras haec saecula tractant. Vergilius, Georgica, I, 448: Heu, male turn mitis defendet pampinus uvas.

Vergilius, Georgica, III, 249: Heu, male tum Lybiae solis erratur in agris.

Ovidius, Metamorphoses, I, 351: O soror, o coniunx, o femina sola superstes,

Vergilius, Aeneis, XI. 160: Contra ego vivendo vici mea fata, superstes

Martialis, X, 48, 17: Pullus ad haec cenisque tribus iam perna superstes Addetur.

Statius, Thebais, II, 691: Funeribus socioque gregi non sponte superstes

Statius, Thebais, VI, 95: Fertur avos, Nymphas etiam mutasse superstes

Statius, Thebais, VIII, 470: Ille ingens in terga iacet, stat fronte superstes Lancea

Statius, Thebais, XII, 810: Durabisne procul dominoque legere superstes?

Ovidius, Metam, V, 243: Nec iuvenis virtus per tot spectata labores Ovidius, Ex Ponto, IV, 1, : Si quis, ut in populo, qui litis, et unde, requirat

Vergilius, Aeneis, VIII, 325: Saecula: sic placida populos in pace regebat.

Vergilius, Aeneis, XII, 625: Aurigae currumque et equos et lora regebat

Ovidius, Fasti, I, 251: Proque metu populum sine vi pudor ipse regebat.

Ovidius, Tristia, I, 3, 28: Lunaque nocturnos alta regebat equos.

Boethius, Consolatio philosophiae, II, 6, 7: Hic tarnen sceptro populos regebat.

Vergilius, Aeneis, I, 330: Sis felix nostrumque leves, quaecumque, laborem.

Tibullus, III, 6, 30: Sis felix, et sint Candida fata tua. Catullus, 100, 8: Sis felix, Caeli, sis in amore potens.

Statius, Silvae, II, 107: Sis felix, tellus, dominis ambobus in annos

Vergilius, Aeneis, IV, 382: Spero equidem mediis, si quid pia numina possunt.

Ovidius, Heroides, XVI, 120: Propositumque, pia voce morantur iter.

 

Aelia Sabina sírversének magyar műfordításai

Révay József (1881-1970) fordítása (1962):

Drága Sabina, a hű hitves pihen itt, e koporsó

Börtöne zárja. Remek művész, remekebb az uránál,

Édes a hangja, csodálatosan pengette a lantot.

Jaj, lecsapott a halál, jaj, örökre lezárta az ajkát,

Száz napot is fukarul mért csak huszonöt tavaszához.

Ámde velünk marad ő, mert népe szívében örökké

Él a rajongva imádott isteni orgonaművész.

Boldogan élj, aki olvasod ezt, legyen életed áldott,

S bánatosan suttogd: Aelia Sabina, pihenj!

Gergely Antal fordítása (1975)

Ím ez a kősír zárja magába a drága Sabínát.

Múzsák gyermeke volt ő, túlszárnyalta a férjét.

Éneke kelleme emlék, lantján hallgat a húr már,

Mert közülünk kiragadták. Harminc éve se volt még,

Jaj, kevesebb volt öttel, bár negyed évet is ehhez,

S kétszer hét napot élt rá. Akkor még mikor itt volt,

Hydrán szépen játszva gyönyörködtette a népet.

Légy boldog, ki elolvasod ezt, és óvjon az Isten!

S mondd kegyelettel e szót: Aelia Sabina, vale!

Adamik Tamás fordítása (1978)

Nyugszik e sírba bezárva a kedves, drága Sabina.

Mestere volt a zenének, a férje se győzte le ebben.

Hangja vidáman szállt, szépen pengette a lantot.

Hirtelen elnémult. Háromszor tíz nyara volt csak,

Öttel, jaj, kevesebb, ám három hónapot élt még

S kétszer hét napot is. Mikor itt vízorgona sípján

Jókedvvel muzsikált, népünk hogy imádta e művészt!

Légy boldog, ha elolvasod ezt, s tartson meg az isten,

És zengjed kegyesen Aelia Sabina nevét.

Irodalom

Hampel József, Aquincumi sírvers. = Archaeologiai Értesítő, II (1882) 121-125. Ponori Thewrewk Emil, Variae lectiones. LIX. = Egyetemes Philológiai Közlöny, VI -1882, 894.

Anthologia Latina II. Carmina Latina epigraphica. Conlegit Franciscus Buecheler. Fase. 1. (Leipzig, 1895.) Stuttgart, 1982, 232-233. (489. szám)

Hoogma, Robertus Petrus: Der Einfíuss Vergils auf die Carmina Latina epigraphica. Eine Studie mit besonderer Berücksichtigung der metrisch-technischen Grundsätze der Entlehnung. North-Holland Publishing Company, Amsterdam, 1959. Aelia Sabina sírfelirata Gergely Antal fordításában. = Klotz, Hans: Az orgonáról. Fordította és kiegészítette Gergely Ferenc. Bp., 1975, 229.

Adamik Tamás: Aelia Sabina, vale (CE 489). = Archaeologiai Értesítő, 1978, 184-188. Concordanze dei Carmina Latina epigraphica. Ed. Pasqua Colafrancesco, Matteo Massaro, Maria Lisa Ricci, Franz Bücheler, Universit? di Bari Istituto di latino, Bari, 1986. Aelia Sabina sírfelirata Révay József fordításában. = Révay József: Százarcú ókor. Bp., 1962.

Áprily Lajos

AELIA SABINA

„...sed cito rapta silet..."

 

A kő beszél: Aelia volt neved,

daloltál és huszonöt évet éltél.

Szépségek haltak meg együtt veled,

gyönyörködtettél, lanton is zenéltél.

 

Körülölelt a hódolat s a fény,

lelkendeztek rajongó, ifjú lelkek,

ujjongott istenítő költemény,

s amerre lábad lépett, ünnepeltek.

 

O, érzem én: itt is, hol házam áll,

szemed legelt a dunaparti tájon,

míg le nem fogta hirtelen halál,

hogy érted ezrek s ezrek szíve fájjon.

 

De én még néha hallom éneked,

s a hangod hozzám úgy szól, mintha hína.

Daloljon régi daloló neved

most verssoromban, Aelia Sabina.

 

AQUINCUMI STRÓFA

A tavasz Romvárosba visszatért,

fülemüle dalol zokogva, ríva.

Nem a te dalod sír az életért,

fiatalon halt Aelia Sabina?