"Ártalmas a sokadalomban forgolódni: mindenkitől átveszünk, eltanulunk, vagy észrevétlenül megszokunk valamilyen hibát. Minél nagyobb a forgatag, amelyben elvegyülünk, annál több veszély fenyeget. Ámde semmi sem olyan káros a jellemre, mint valamilyen látványosságon lebzselni: a szórakozás örve alatt ugyanis könnyebben lepnek meg a hibák. Mit szólsz hozzá, ha azt mondom: zsugoribb, becsvágyóbb, kicsapongóbb, sőt kegyetlenebb és embertelenebb vagyok, mikor emberek köréből térek haza!
Történetesen déltájban vetődtem el egy látványosságra. Játékos bolondozást kerestem, valami kikapcsolódást, amiben megnyugszik az embervér látványától felzaklatott emberek kedélye. Az ellenkezője fogadott – minden előző viadal szelíd semmiség volt! Most vége szakadt a játéknak, valóságos mészárlás folyt: nem volt senkinek védőfegyvere. Egész testük céltáblául szolgált, egyetlen csapás sem esett hiába. Ezt a legtöbben jobban kedvelik a programszerűen fellépő, sőt közkívánatra felléptetett küzdőpároknál is. Hogyne kedvelnék! Sem sisak, sem pajzs nem hárítja el a kardcsapást. Minek védőfelszerelés? Minek vívótudás? Mindez csak hátráltatja az öldöklést! Reggel oroszlánok és medvék gyönyörűségére, délben a nézők gyönyörűségére vetik oda az embereket. Ha valaki leölte ellenfelét, egy másikkal állítják szembe, aki viszont őt öli meg: a győztest áldozatul szánják a következőnek. A bajvívók sorsa halál: tűzzel- vassal folyik a harc. S ez így megy, míg ki nem ürül a porond!
„De hát ez útonálló volt; amaz embert ölt.” Mit érdemel hát? Ölt, ezzel rászolgált, hogy ugyanazt szenvedje el; de mit követtél el te, szerencsétlen, hogy ezt végignézd? „Öld meg, üsd, égesd! Miért olyan félénken szalad az ellenfél kardjának? miért nem kaszabolja merészebben? miért nem hal meg lelkesebben?! Hajtsák már korbáccsal a pusztulásba! fogadják csupasz mellel, szemtől szembe egymás csapásait! Szünetel a látványosság? „Közben legyen egy kis öldöklés, hogy mégis történjék valami!” Ej, hát csak nem látjátok be, hogy minden rossz példa a kezdeményezőre üt vissza? Adjatok hálát a halhatatlan isteneknek, hogy olyasvalakit taníttok kegyetlenkedésre, aki úgysem fogja megtanulni soha!
Távol kell tartani a forgatagtól a kiforratlan jellemet, amelyet még nem hatott át az igazságérzet, mely könnyen a többség hatása alá kerül. Még egy Sókratést, Catót és Laeliust is el tudott volna tántorítani elveitől a hozzájuk méltatlan sokaság: akkor hát köztünk, legyen a jellemünk bármennyire kiegyensúlyozott, senki se volna képes ellenállni a tömegesen rázúduló hibák ostromának!"
Megjegyzések
Megjegyzés küldése