Az ókori Róma utcáin ha csatangolunk, biztosan megéhezünk. Még nincs ideje az ebédnek, inkább csak nassoljunk valami finomat, amit csak úgy, séta közben be lehet falni! Miből is választhatunk?
Ehetünk spirát, ami egy csigavonalúra formált mézes levelestészta, vagy bekaphatunk egy globulust, ami olajban kisütött, mézzel megkent, tetején mákszemekkel megszórt túrós és darás lepény, de végül is választhatjuk az erneumot is, ami darából és túróból gyúrt tészta, melyet kosárban kelesztettek meg, majd vizes edényben főzték meg, és fogyasztás előtt a korsót feltörik.
Azt hiszem én az erneumra szavazok, már csak a korsóroppantás miatt is. A péksütiket természetesen a pistor készíti, aki egy személyben molnár és pék: a gabonaszemek megőrlésétől kezdve mindent ő készít a kész kenyérig. Az édességek mestere a pistor dulciarius. No meg a túró. És Róma.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése