A nyárról, a Kutyáról és a kánikuláról

Már a bogáncs ha virágzik, s ülve a fán a kabóca 

cirpel, s harsány visszhanggal szétömlik az ének 

szárnya alól, fáradságos nyár évszaka jött meg. 

Legzsirosabbak a kecskék és legjobb a bor ekkor, 

kéjvágyóak az asszonyok, ámde legyöngül a férfi, 

mert fejet és térdet szikkaszt ki a Nagy Kutya csillag, 

forróságtól száraz a bőr. Jó volna ilyenkor 

árnyékos barlangban a bibloszi bor, s a kalács, mely 

tejjel van bedagasztva; ha már nem szoptat a kecske, 

friss teje, húsa az erdőben legelő kis üszőnek 

meg fiatal baknak, s iszogatni utána tüzes bort, 

ülve az árnyékban, s eltöltve szivünk eledellel, 

és fordítva szelíd Zephürosszal szembe az arcunk.


Hésziodosz: Munkák és napok (582-594 sorok)

Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása

a Sirius a kutya orrán található


Megjegyzések