Megszületett a baba. Otthon, bába segítségével, nők körében. Az apasági kérdés egy bizalmi dolog. Vagy döntés kérdése. De semmi esetre sem bizonyosság. Az újszülöttet, miután ellátták, a ház ura, az apa elé letették a földre. Ha felvette, a cselekedettel kinyilvánította, hogy törvényes gyermekének ismeri el a csecsemőt. Ekkor persze még az anya fennhatósága alatt áll, akár fiú, akár lány. Az apa döntése, amivel kinyilvánítja, hogy az ő gyermeke, szabja meg a római gyermek egész életét. Az apja jogán lesz római polgár, az apja után kap nevet. A lányokat a születésük utáni nyolcadik napon, a fiúkat a kilencediken a házi oltár elé viszik, ahol ünnepélyes keretek között a család a családfő vezetésével áldozatot mutat be a házi isteneknek. Ekkor kapja meg a gyermek a bulláját, a védő amulettjét, amit nagykorúságáig a nyakában hord. Ez védi őt az ártó szellemektől, rontástól.
Aztán ott vannak azok, akiket az apa nem emel fel a földről, nem ismer el saját gyermekeként. Talán a gyanú vagy bizonyosság miatt, hogy nem az övé a gyermek, vagy a gyermek nem ép, vagy mert nem fogja tudni eltartani. Bármi legyen is az oka, dönt, hogy a gyermekből nem lesz római polgár. Jobb esetben megölték, rosszabb esetben kitették az utcára. Ott igen kevés esélye volt, hogy egy gyermektelen házaspár hazavigye és a sajátjaként nevelje fel, gyakoribb volt, hogy a kitett gyermekeket begyűjtötték és rabszolgák lettek belőlük. Hiába a származás, a vér szava semmit sem ért, egyetlen döntés alatt a szabadnak született polgárból rabszolga lehetett. A gyerekek nem ritkán a cauponában, a bordélyházban kötöttek ki, hogy a szerencsés és tehetős polgárok élvezhessék romlatlan kis testüket.
A rabszolgáktól született gyermekek még rosszabb eséllyel indultak: őket hiába ismerte el az apa, nem lehettek törvényes, szabad római polgárok.
Szóval nem is olyan könnyű dolog megszületni és szabadnak lenni. Talán az élet legnagyobb kihívása.
Köszönöm szépen! :)
VálaszTörlés