Ha le akarjuk ellenőrizni, hogy rendben van-e a kinézetünk, általában belenézünk a tükörbe, egy kirakatba, vagy a telefonunk kijelzőjébe. A kinézet, a megjelenés nagyon fontos számunkra. Ez az első benyomásunk valakiről. A kellemes megjelenés, a jó benyomás keltése a külsőségekkel nem új keletű dolog. Bennünk élő titok, amióta ember az ember. De mit gondolunk azokról az emberekről, akik túl sokat foglalkoznak a külsejükkel, a megjelenésük kontorollálásával? Akik akár tükröt is hordanak maguknál?
De mi a helyzet a női tükörfixírozókkal? Mi a normális, milyen hozzáállás felel meg az elvárásoknak? A válasz nem egyszerű. A tükör előtt való ücsörgést a gyönge női jellem megnyilvánulásának tartották, és a tükörben való gyönyörködést önimádatnak. Úgy tűnt, a nőknek van idejük a tükör előtt ülni és csodálni magukat. Ám a tükörnek mágikus erőt is tulajdonítottak. A csúf nőt képes volt széppé változtatni, és mint a többi boszorkányság, a nő a tükör előtt megváltoztathatja a külsejét, átalakulhat, akár ama alantas és aljas célból, hogy elcsábítson egy férfit. Ovidius amellett, hogy a tükröt a női gyengeség megtestesülésének tartja, azt is megjegyzi, hogy a tükör ám lehet jó barátunk, tanítónk is, hiszen aki elfogulatlanul, elvárások nélkül néz a tükörbe, az megláthatja a hibáit, és ha megvan a nagysága, képes lehet kijavítani azokat.
Tehát a nőnek jó, ha van tükre, hiszen kontrollálhatja a megjelenését, ám ugyanez a tükör a férfiak számára veszélyes holmi. Természetesen a tükörrel kapcsolatos forrásink mind férfiaktól származnak, így nem elképzelhetetlen, hogy némely férfiak bizony féltek a szép nőktől. Mindenesetre már nem tudjuk őket megkérdezni,hogy mi az igazság, ám az a tény, hogy ennyit foglalkoztak a tükör kérdésével, minimum érdekes...
Vajon honnan jön ez a félelem? Ennek számtalan oka lelhet, ám koncentráljunk a legegyszerűbbre. A fentebb említett Otho császárt Kleopátrához hasonlította Iuvenalis. Otho nőiessége éles ellentétben áll Kleopátra férfiasságával, harciasságával. Kleopátra volt a szépségikon abban a korban, amikor a szépséget kifejezetten női attribútumnak tartották. Otho jelleme hibás, hiszen állandóan magát csodálja a tükörben ahelyett, hogy a hadvezéri feladataira koncentrálna. Kleopátra két igen fontos római férfit is elcsábított, ennélfogva komoly és valós fenyegetést jelentett a Birodalomra. A tükör előtt ülő, kisminkelt Kleopátra a boszorkányos erejével felfoghatatlan veszélyt jelentett a férfiak társadalmára. Ha egy nő ilyen hatalmas erőt tud meríteni abból, hogy a tükörbe pillant, az a férfiakra nézve nem sok jót jelenthet. Ebből a csatából a férfi csakis vesztesként kerülhet ki – minden korban. A rómaiak pedig mint sem utáltak jobban, mint alulmaradni. Egy férfiak uralta társadalomban ez tényleg egy hátborzongatóan veszélyes gondolat lehetett.
A nők gyakran szembesültek ezzel a megfoghatatlan,
irányíthatatlan, kontrollálhatatlan hatalmukkal a férfiak felett,
miközben a kis kézi tükreikbe pillantottak. A tükrök nyelét és keretét
általában gazdagon díszítették. A motívumok gyakori szereplői a
szirének, akik mint olyanok, csábítóak, elbűvölőek, és ugyanezzel a
megfoghatatlan női varázsukkal akár képesek is elpusztítani egy férfit.
Másik gyakori téma a Herculest elcsábító Omphale jelenete – itt a női
csáberő mint szexuális erő jelenik meg, így már sokkal kézzel foghatóbb a
férfiak számára is.
Bármekkora veszélyforrást is jelent a tükör, egyetlen nő sem
lehetett meg nélküle. Rengeteg tükröt Venus istennőnek ajánlottak. Az
istennőt is gyakran ábrázolták ülve, tükörrel a kezében. A nők pedig
követték az istennő példáját, ha pedig nem követték, akkor valami baj
volt. Halljuk Propertiust!
Ha egy nőnél nincs tükör, akkor nem úgy viselkedik, ahogyan egy
nőtől elvárják. Talán még férfias is. De semmiképp sem szokványos.
Mit is mondhatnék végszó gyanánt? Törjünk össze minden tükröt?
Semmiképp sem. Használjuk arra a tükröt, amire való: nézzünk bele,
nézzük meg, hogyan festünk, és ne aggódjunk azon, amit mások gondolnak
rólunk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése