Markó László: Ezópusi mesék
A
kakas és a gyöngy
A szemért kaparó kakas
felkotort egy ős szemetet,
És ott talált véletlenűl búza helyett gyöngyszemeket.
Nézte-nézte elmélázva,
és ez ötlött az eszébe:
„Milyen kincs lenne, ha becsét értőnek jutna kezébe!
Nekem, oktalan állatnak,
becsüléséhez nincs eszem.
Egy zabszem többet ér nekem, becsesebb az, mert – megeszem!”
E mesére gondoltam én,
Hogy e müvet irogattam,
És ez úgy talált kincseket
A szeméttől tisztogattam.
Nem én termém e
gyöngyöket,
A kagylójuk nem én
valék;
Századok mélyéből eredt,
A mit szavakba foglalék.
De örök kincse lesz
annak,
Ki olvasta s nem
felejti;
Igaz-gyöngy mind, mert
magában
Mind az igazságot rejti.
Ha nem tetszenék e
munkám,
Csak én lehetnék a
hibás;
De hát az életben minden
Csakis szerencse, semmi
más!
Pesti
Gábor: Esopus fabulái
A
kakasról és a drága kőről
Egy kakas, mikoron a szemeten szedegetne,
talála egy drága kevet, és mondá: Minek talállok én illyenfénes marhát? Ha
valamely drága kő talált volna téged, senki nem volna nálánál vígabb, mert
tudná, mit érne. Nekem kegyig semmire nem kell, sem nagyra nem böcsülem, sőt
inkább minden drága kőnél nagyobban akarnék egy árpa vagy búza szemet.
Értelme.
A kakas minden bolond
ember leszen,
Ki jó tudománt mint
drága kő nem veszen,
No azért a bölcseknél
nem keveset teszen.
Kolozsvár,
1777-es kiadás
A
Kakasról és Gyöngyről
Egy kakas a szemeten
magának eledelt keresvén, egy drága gyöngyöt talála, és mondja Valj te szép
portéka hol heversz itt a szemeten, ha tégedet valami fösvény ember talált
vólna meg, bezzeg meg-betsülne. De én, ki tégedet megleltelek, nem adnék érted
egy árpa-szemet. Sem te nem használhatsz nékem, sem én néked.
Magyarázat.
A bölcs Éspopús e mesével
megcsúfolja a tudatlan és goromba embereket, aki semmi tudományon vagy derék
dólgon nem kapnak, az illyenek hasonlók ama régi Szöltshöz, kinek mikor a Szép
Török lovat mutogatnák, azt mondá: Bezzeg szép marha volna ez, ha ködmönt
tudna tsinálni. Az illyeneknek az Ésópús olvasása semmit nem használ.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése