Az előző részt ott fejeztük be, hogy este
Püloszban a kicsit mulya Télemakhoszt megfürdeti Nesztór király legkisebbik
lánya, Polükaszté, lakomáznak egyet, majd útra kelnek. Télemakhosz Püloszból
Spártába utazik, még mindig Athéné sugallatára, hogy apja felől érdeklődjön,
hátha valaki hallott róla valamit. Nesztór kedvelte Odüsszeuszt, ez a
szimpátiája öröklődik a fiára is, vagyis ő is azonnal a szívébe zárja
Télemakhoszt, és az ő fiai és lányai is természetes módon kedvelik a fiút. Így
öröklődnek a barátságok és a jó kapcsolatok. Ezért Nesztór, hogy Odüsszeusz fia
biztosan jól és kényelemben (és nem utolsó sorban biztonságban) utazzon, mellé
adja kísérőnek a fiát, Peiszisztratoszt.
Kétlovas szekéren mennek, egynapi út. A két
várost ma kiépített aszfaltút köti össze, nagyjából ötven kilométeres távolság.
Még távbusszal is két-két és fél óra alatt megtehető, persze szekéren egy egész
napos kaland. Azért biztosan sokkal látványosabb berobogni a lakedaimóni
völgybe egy lovaskocsin!
Ha Spártára gondolunk, sőt, úgy általában
Lakedaimónra, elképzeléseinkre erősen rányomta a bélyegén a thermopülai háború,
Leonidas és a spártai elitkatonák világa. A spártai szigor, a fegyelem és a
puritánság jelképe lett, pedig ezek még itt a mitológiai időt, itt kérem
gazdagság, pompa van! Zeusz aktuális kiszemeltjét, a szépséges Lédát hattyú
képében csábította el. És bár mindezalatt Léda női testben maradt, de azért a
kaland után a halandó asszony TOJÁSOKAT rakott, mint egy madár. Léda ekkor
férjes asszony volt, a spártai király, Tündareósz felesége. A két tojásból négy
gyermek kelt ki: két fiú és két lány, két halhatatlan és két halandó. A két fiú
Kasztór és Polüdeikész, a két lány pedig Helené és Klütaimnésztra. És
mindannyian együtt nevelkedtek a szépséges Spártában. Helené Meneláoszt
választotta férjének (ne higgyétek el azokat a nőgyűlölő meséket, hogy Helenét
hozzákényszerítették egy férfihoz, nem: Helené maga választotta ki a férjét, a
szép szőke Meneláoszt), és Spártában uralkodtak. Spárta a szép és boldog
uralkodópár alatt szép és gazdag volt, ekkor még pajzán gondolatként sem sejlik
fel a későbbi spártai szigor és a legendás katonai állam. Ez egy boldog, gazdag
és önfeledt, legendás és mesés hely.
Amikor Peiszisztatosz és Télemakhosz
berobognak (bocsánat, bevágtatnak) a királyi palotába, épp nagy ünnepség
zajlik. Meneláosz és Helené egyetlen gyermeke a szépséges Hermioné (akiről nem
tudjuk, hogy annyira nagyon-nagyon szépséges-e, mint az anyja, de valószínű,
hiszen „hasonló volt arany Aphroditéhoz”, talán csak a szépsége nem
hordozta magában azt a balvégzetet, amit Helenéé), akit férjhez adnak...nos,
Neoptolemszhoz. Ez a rész nagyon meglepő, hiszen Hermioné a kecses szépség, a
finomság, egy kicsit isteni az egész lénye, amolyan halandó Grácia az egész
lány. És ezt a kis műalkotást adják feleségül Neoptolemosznak, Akhilleusz
fiának, aki amint feltűnik a trójai csatatéren, arról válik legendássá, hogy
még apjánál is sokkal kegyetlenebb és vérszomjasabb. Hektór fiát, a csecsemő
Asztüanaxot ő csapkodja a falhoz. Egy állat. Nem hiszem, hogy Meneláosz ilyen
férjet álmodott a lányának, és Homérosz is érzi, hogy ez a dolog magyarázatra
szorul:
„mert még Trója alatt
fogadással néki igérte”
(Homérosz: Odüsszeia IV. 6.sor, Devecseri
ford.)
Így már érthető a dolog.
Természetesen a fiúk egy kiadós fürdő után azonnal csatlakoznak a lakomához.
Meneláosz palotája igazi luxus hely:
„Nézd csak,
Nesztoridész, te szivemnek kedves, e hangos
házban a rengeteg érc
míly villámfényket áraszt,
és az arany s a
borostyán és az ezüst s elefántcsont.
Lám, az olümposzi Zeusz
palotája ilyen bizonyára
bévül; e dús házat ha
tekintem, az ámulat elfog.”
(Homérosz: Odüsszeia IV.
71-75 sorok, Devecseri ford.)
 |
| Menelaion |
Lássuk Meneláosz és Helené palotáját! Spárta
ma viszonylag egy kisebb városnak számít, nem hemzsegnek benne a műkincsek és
leletek, mint várnánk a nagy történelmű helytől. Mert a kincsek a közeli
Misztrában vannak! Spárta hagyományosan is egy szétterülő, széttagolt város
volt.
 |
| Menelaion |
A spártai alkotmány nem egyetlen
törvényhozó, a legendás Lükurgosz munkája volt, hanem fokozatosan alakult ki az
i.e.8-7.század folyamán. Az i.e.7.században a görög történelem legrégibb
okmányában, a Rhétrában foglalták írásba. A spártai állam élén két
király (arkhégetészek), a vének tanácsa (geruszia), valamint a
katonák gyűlése (apella) állt. A város történelmének kezdetén a
legfontosabb kérdésekben csupán e három kormányzati szerv tanácskozása és egyetértése
után döntöttek. A Rhétra meghatározta a phülék és az óbák
(törzsek és falvak) szerkezetét, amelyek egyesüléséből legkésőbb i.e.800 táján
jött létre a szünoikiszmosz, a „nyílt város”. A spártai alkotmány még
nem tesz említést az öt ephoroszról, akik eredetileg papok („az ég
kémlelői”) voltak, s csak az állam demokratizálódása során kerültek be a kettős
királyság alá tartozó végrehajtó hatalomba. Az i.e.6.század végére az ephoroszok
testülete kisajátította a királyok hatalmát, akik ezután csak a hadsereget
felügyelték.
Spárta bukását az oliganthrópia
(férfiak hiánya) okozta, amely következtében a város, miután több évszázadon át
uralta a Peloponnészoszt, több évtizeden át pedig egész Görögországot, a
leuktrai ütközetben vereséget szenvedett. A város a római uralom idején éledt
újjá. 396-ban Alarik és a gótok támadták meg, és a szlávok 9.századi
inváziójával zárult le a történelme, amikor a lakosság Misztrába menekült.
1834-ben, a görög függetlenség kivívása után Ottó király megalapította az új
Spártát, ez azonban elődjének csak a nevét, de nem a dicsőségét élesztette
újjá.
 |
| Menelaion |
Meneláosz és Helené palotája, a MENELAION
a várostól nem messze délkeletre, Therapnéban állt. Az emlékmű romjait 1833-ban
Ludwig Ross fedezte fel és a maradványok azonnal felkeltették Heinrich
Schliemann figyelmét. Az Athéni Brit Régészeti Iskola kutatásainak köszönhetően
ma már egész komoly ismeretekkel rendelkezünk a palotáról.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése