Odüsszeusz kalandjainak egyik állomása a
félelmetes Szkülla és Kharübdisz tengeri szörnyek. Már indulás előtt, a
tizenkettedik énekben figyelmezteti Kirké Odüsszeuszt, hogy a két tengeri
veszedelemmel nem lesz könnyű dolga.
„Látsz ott egy másik,
nem olyan nagy szirtet, Odüsszeusz.
Nem nagy a távolság
köztük, nyilad is berüpülné.
Rajta magas fügefát
láthatsz, sürülombut; alatta
szívja magába a szörnyü
Kharübdisz az éjszinü tengert.
Háromszor kiereszti
naponta, de újra beszívja
rémesen; arra, mikor
szürcsöl, te nehogy közeledjél:
mert sose tudna a
Földrázó se kihúzni a bajból.”
(Homérosz: Odüsszeia XII. 101-107 sorok,
Devecseri Gábor ford.)
Ugyanebben az énekben útra is kelnek, és
Kirké figyelmeztetése után néhány sorral már Odüsszeusz személyes élményét
olvashatjuk a Kharübdiszről:
„Sóhajtozva hajóztunk
ekkor szűk szorosába:
innen a Szkülla lesett,
de amonnan a szörnyü Kharübdisz
szívta magába a tenger
sós habjait iszonyúan.
És valahányszor okádta
ki, mint nagy lángokon, üstben
fölkavarodva, a víz
fölzajdult, és a magasba
szökve a tajték mindkét
szirt tetejére csapódott;
és valahányszor a sós
tengervizet újra benyelte,
látszott megkavarodva
egész örvénye; a szikla
bömbölt rettentőn, s
odalent feketén a fövenytől
tűnt föl a föld; elfogta
a sápadt félelem őket.”
(Homérosz: Odüsszeia XII. 234-243 sorok,
Devecseri Gábor ford.)
Szóval valami rettenetesen félelmetes hely,
ahol még a tenger tapasztalt kalózainak is inába száll a bátorsága. Ám nem csak
Odüsszeusz és lelkes csapta találkozott a Kharübdisszel (és Szküllát
módszeresen nem említem, megérdemel egy külön bejegyzést), hanem az Argonatuák
is, az okos Argó fedélzetén hajózó legendás nagyágyúk:
„S elhagyták a helyet
szomorúan – még iszonyúbbak
máshol, a víz közepén a
hajókra leső veszedelmek.
Merthogy az egyik
irányban volt Szküllé sima szirtje,
másikban pedig ott
morgott zuborogva Kharübdisz,
másutt meg a nagy
hullámot felverve a Bolygó-
sziklák zúgtak, ahol
nemrég lángcsóva csapott fel
hegy tetején, tűztől
hevülő kőszirt magasából”
(Apollóniosz Rhodiosz: Argonautika
IV.920-926 sorok, Tordai Éva fordítása)
Elég félelmetes helynek tűnik, nem? De mi
is, ki is ez a Kharübdisz, vagy latinosan Charybdis? Egyik leírásból sem derül
ki, hogy valamiféle mitológiai lény, szörny, isten vagy démon, vagy mi lehet?
Egyáltalán, Homérosz sem ad semmiféle leírást a Kharübdisszel kapcsolatban,
hogyan képzeljük el, pedig ő aztán előszeretettel részletezi minden más rémség
fizikai megjelenését. Talán amiatt, hogy a tenger alatt fekszik, nem látható?
Ez a veszélyes és hátborzongató hely Szicília
és Itália között van: egész pontosan a Messzénai szoros. Kharübdisz a szoros
szicíliai oldalán tanyázott. Strabón is ír róla:
„Az említett oldalon
megmaradt városok közül Messéné a Pleórias öblében fekszik, amely erősen
keletre kanyarodik, s bemélyedést alkot; Rhégiontól való távolsága 60 stadion,
az Oszlopoktól azonban jóval kevesebb. A peloponnésosi messénéiek alapítása,
akik megváltoztatták a nevét, minthogy a vidék görbülete miatt előbb Zanklé
volt a neve (a görbületet ugyanis zanklionnak mondták), előzőleg a Katané
vidéki naxosiak telepe volt, később egy kampaniai törzs, a mamertinosok laktak
benne. Itt vetették meg a lábukat a rómaiak a karthágóiak elleni siciliai
háborúban, majd Sextus Pompeius is itt vonta össze hajóhadát, amikor Augustus
Caesarral háborúskodott, s mikor a szigetet elvesztette, innen menekült el. A
tengerszorosban valamivel a város előtt mutogatják Kharybdist, ezt a szörnyű
örvényt, amelybe az áramlás a víz sodrától az erős forgástól bukdácsoló hajókat
természetszerűleg belehajtja. Az elmerülés és szétzúzódás után a hajóroncsok a
tauromenioni partra vetődnek, amelyet éppen ezért Kopriának neveznek.”
(Strabón: Geographika VI.2.3 Földy József
fordítása)
Szóval valamiféle örvény, természeti jelenség. Mindez a mitológia nyelvén: Kharübdisz istennő, vagyis halhatatlan, Poszeidón és Gaia lánya. Igen, Gaia földanyának van egy-két kétes egzisztenciájú gyermeke, azt is mondhatnám 'bizarr lények'... Kharübdisz azonban szemet vetett a szemrevaló marhákra, akikkel szintén találkozunk az Odüsszeiában. Héliosz marháiról van szó, az isteni tehenekről, akiket Héliosz lányai őriznek Trínakhié szigetén. Odüsszeuszéknak tilos lenne belőlük enni, de természetesen megtörténik a baj, leölnek néhány szent és halhatatlan marhát, és hát igen... nem lesz jó végkimenetele a lakomának. De kanyarodjunk vissza Kharübdiszhez!
A marhák, akik lévén isteni jószágok és haláltalanok, tekinthetjük úgy, hogy egy és ugyanazon csorda a mitológia minden történetében. És ha belegondolunk, igencsak sokat látott jószágok! Amikor Kharübdisz istennőként grasszál a világban, a csorda épp a 'Héraklész marhái' néven fut. Vagyis legel. És a meggondolatlan Kharübdisz ezt a csordát hajtja el és nevezi magáénak. Ám ez így önmagában egy kis csúsztatás, mert Héraklész is csak zabrálta a marhákat: vagyis igazán nem voltak az övéi, hiszen ő is lopta. Tizenkét munkájának egyik állomása volt Gérüón marháinak elrablása. Mivel feladatként kapta, annyira nem is lopás, de mivel nem is ő találta ki, így nem is az övé. Bonyolult ügy. Kharübdisz tőle lopta el a csordát, ám lévén isteni marhák, a lopás is isteni büntetést vont maga után: Zeusz a villámával sújtotta, és Kharübdisz nem halt meg, hanem tengeri szörnnyé változott és azóta ott rémisztgeti az utazókat. Az isteni csorda aztán visszakerült Apollón tulajdonába, hiszen eredetileg is az övéi voltak, Apollón ajándékozta Gérüónnak a pompás állatokat. És az Odüsszeiában ezt a legendás történelemmel rendelkező csordát tizedelik meg Odüsszeusz társai! Már csak a múltjuk miatt is illetlenség...
Egy kis érdekesség, hogy Kirké is azt
mondja, hogy egy fügefa alatt van Kharübdisz, vagyis nem a tenger ALATT,
ahogyan azt egy tengeri szörnyről feltételeznénk. Ehhez képest egyik ókori
szerző sem ad leírást arról, hogyan néz ki, tehát azt sejtetik, hogy mégiscsak
a víz alatt kell(ene) lennie. Elvégre a vizet pumpálja! Néhány kortárs
fantasy-illusztrátor is hozzányúlt a témához, ami azért (is) egy remek dolog,
mert bátran mernek játszani a lehetőségekkel. Ők is víz alattinak ábrázolják,
képzelik el Kharübdiszt. És azt gondolom, a fügefa a legkevésbé sem fog víz
alatt nőni. Szerintetek mi az igazság?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése