Görögök és rómaiak egymás között

  A rómaiak...ah, a rómaiak! Hatalmas birodalom, erő, végletekig akaratos, erőszakos, mindent megkap, amit megkíván, és mindenre szemet is vet: Róma ereje és hatalma ma is mintaként szolgál a modern európai kultúrának. Róma sohasem ismert félelmet és könyörületet, mindig megtámadta azt, aki az útjában állt vagy éppen nem hódolt be neki. Végül is a fénykorában az (általuk) ismert világ jelentős részét uralmuk és akaratuk alá kényszerítették. Hódítások, háborúk, mészárlás, lekenyerezés, hízelgés, bármilyen eszköz megengedett és semmi sem elég szégyenletes, ha Róma tündökléséről van szó. Még szavunk is van rá: romanizáció, vagyis elrómaiasítás, elrómaiasodás. A kultúra, a nyelv, a szokások felvétele, átvétele és használata. A rómaiak szó szerint úgy mentek végig Európa nagy részén, mint egy latin úthenger.

   No de ott voltak a görögök, akikkel nem számoltak! A kis szigeteiken trónoló mini-királyok, a tenger által millió darabra szabdalt görög föld, ahol az egységes görögség megszületése még...nos, nagyon sokat várat magára. Jöttek a rómaiak és a görögöket is bekebelezték. Vagyis ők azt hitték. Mert valami egészen más történt. Sokkal inkább ennek a fordítottja zajlott le, hiszen a görögök a maguk csendes ellenállásával felzabálták a fegyelmezett rómaiakat.

   Rómában ugyanis, amint megneszelték, hogy a görögök mi mindent csinálnak, elkezdték őket irigyelni. Olimpiát meg színházat, pazar verseket meg színes ruhákat, szemet gyönyörködtető épületeket és olyan eleven szobrokat, amelyek ha egy kisit nem figyel az ember képesek lelépni a talapzatjukról. Annak rendje és módja szerint eleinte dühös kismacskaként prüszköltek és fújtattak mindenre, ami 'görög', aztán szép lassan a művelt réteg vezetésével görögösnek lenni sikk lett. A majmolás magasiskolája.

   Természetesen ez a 'majmolás' kifejezés azért erősen sarkított. A rómaiak ugyanis mélyen tisztelték a görögöket, a görög kultúrát és művészetet. Olyan mély volt ez a tisztelet, hogy amit lehetett, le is másoltak. Legyen az szobor, épület, költészet, vagy bármiféle műalkotás. Történt mindez persze egy olyan világban, amikor a másolás nem lopásnak minősült, hanem a legnagyobb tisztelet kifejezése volt. Vagyis a szobrász, aki a bronz görög szobrot márványból kifaragta, az nem egy ötlettelen kisiparos volt, hanem a legmagasabb művészet avatott (és ez a legfontosabb eleme) ismerője és tisztelője. Azért egy kicsit mindig 'rómaiasítottak' rajta, hiszen a saját isteneiket, a saját hőseiket örökítették meg az általuk oly nagyra becsült görög művészi nyelven. Ha úgy vesszük, ez is egyfajta romanizálás.

   És mindeközben mit csináltak a görögök? Tehették, amit eddig is, vagyis a rómaiak nem szóltak bele az ügyeikbe, mindaddig természetesen, amíg pontosan befizették az adókat, besorozták a katonákat és a legfontosabb, hogy tisztelték a római isteneket. Bár a görögöket nem kényszeríteték, hogy tanuljanak meg latinul – hogy is tehették volna, egy görög már eleve tud görögül, tehát mindent tud – hanem a művelt rómaiak tanultak meg görögül. Ez egyik más meghódított nép esetében sem történt meg, tehát tényleg nagyon vonzó és elbűvölő dologgal találták szembe magukat a rómaiak a görögök világképében.

   Mit tett hát az antik világ egyik legerősebb hatalmi gépezete? Finom görög hehezeteket és hangsúlyokat gyakorolt a latin mellett. Vagyis: egy igazán római római perfekt volt görögből! (És ez megfordítva nem igaz...)

Megjegyzések