Olyan rég írtam könyvekről, biztosan
hiányzott már nektek is! Pedig könyvekben gazdag volt a nyár vége-ősz eleje.
Sok saját könyvemet végre sikerült kitakarítani, átkötni, javítgatni,
szellőztetni. Mert javarészt még nálam is öregebb darabok, és nem mindenki van
a legjobb formájában. Szó szerint: az antikvár/talált könyvek jó része szakadt,
áporodott, és leharcolt. Ha van egy kis szabad időm, előszeretettel javítgatom
őket. Még a teljesen lapjaira szakadt példányokat is. Idővel a polcomon is sok
új kötésű könyv lett, talán egy kicsit izgalmasabbak is, mint az 'eredeti'
bundájukban, sokan meg szokták csodálni. Mi több, néha nem is kérnek, nem
javítanék-e meg másoknak is egy-két könyvet. Naná, hogy igen!
Előrebocsátom, ezek a címek NEM az enyémek,
csak vendégségben vannak nálam. Pedig minden műfajt szeretek olvasni, nincs
olyan, hogy csak ezt vagy azt. Persze, az ókori témájú könyvek, a latin
auktorok előkelő helyen állnak a ranglistán, de tényleg sok sci-fit, krimit és
szépirodalmat is olvasok. Mi több, a jó mesekönyveket is szeretem (jó mesekönyv
szerintem: amit felnőtt és gyerek egyaránt tud élvezni, minden korosztály
megtalálja a neki szóló mondanivalót benne; mint például a Doktor Bubó). Rájuk
a fotózott három könyvre valahogy mégsem kaptam rá...
A kilencvenes években szó szerinte
berobbantak a külföldi könyvek a piacra. Mármint a szabadság jegyében készült,
ellenőrizetlen, azonosíthatatlan kiadások dömpingje. Javarészt amerikai cuccok,
hiszen akkor minden menő volt, ami amerikai. Noname kiadó, álneves vagy
kitalált nevű fordító, és úgy általában, egy csomó kiadott könyv, amiben
semmilyen adat nem szerepel magáról a kiadásról.
Kedvenc műfajom a filmes könyvek (mármint a
kilencvenes évekből), hiszen az amerikai filmek is nagyon divatosak voltak, és
magam is nagy kanállal fogyasztottam (hej, a régi szép időkben még arról
ábrándoztam, hogy majd egy szép napon, ha felnövök, videó kölcsönzőben fogok dolgozni,
egész nap filmet nézek és az élet császára leszek...aztán mire felnőttem, a
videó kölcsönzők rég bezártak). Ezek nagyon látványos borítóval jelentek meg,
egy képpel a filmből, ami még akkoriban ritka kincs volt, hiszen hol volt még
az internet meg a letöltés, hogy bármit bármikor megnézhess! Ám ezek a huncut
kis könyvek úgy voltak filmes könyvek, hogy szó szerint elmesélték, hogy mit
látott a könyv írója a vásznon. Még mindig megvannak az X-aktás könyveim, amit
hatalmas lendülettel kezdtem olvasni, ám a tizedik próbálkozás után sem lett
tartalmasabb: semmi újat nem tudtam meg, semmi 'nem látható' rész vagy ki mit
miért tett, egy szál belső gondolat vagy monológ sem szerepelt benne. Csak
pőrén a sztori: Scully felmegy a lépcsőn, Mulder fegyvert ránt... Szóval rém
unalmasak. De azért megtartottam.
A képen szereplő könyvek is ráncfelvarrásra
érkeztek. Hosszan gondolkodtam rajta, hogy egy ennyire egyedi és jellegzetes
borítót le lehet-e cserélni. Végül arra jutottam, hogy NEM. Egy korszak
ikonikus képviselői, így jók, ahogyan vannak. Nevetséges? Lehet. Hiszen minden,
ami kimegy a divatból, nevetséges lesz. Aztán újra divatos lesz. Ám a nyelvi
szabadosság, a kontrollálatlan könyvdömping nem tett jót a könyvek
színvolnalának. Ezzel megint nem az irodalmi magasságokra szeretnék utalni,
hiszen egy ponyva is lehet kiváló, ha a nyelvezete megfelel annak, amiről szól,
nincsenek benne stiláris, nyelvtani és helyesírási hibák. Ezeknek a könyveknek
már a fülszövege is olyan elképesztő, mintha csak egy mostani kiadás lenne. A 'Vigyázz
a titkaidra' című limó így kínálja magát:
„Joy Fielding Menekülj, Jane! című krimijét klubtagjaink
krimikedvelőinek szinte mindegyike olvasta. Ottani tétova, megalázott hősnője
helyett most életerős, tettre kész és ráadásul harcedzett hősnőt választott –
amilyen a legtöbb nő lenni szeretne. Jessica szép, okos és ráadásul tehetséges.
Munkahelyén, a chicagói ügyészségen előszeretettel vállal olyan eseteket,
amelyek során nők estek áldozatul férfiak erőszakosságának, brutalitásának. Védenceit
öntudatra, nyílt kiállásra, őszinte vallomástételre buzdítja. A
tárgyalóteremben épp olyan szenvedéllyel érvel, amilyennel magánéletét is
szeretné rendbe tenni.
Nem csoda, hogy fölkavarja maga körül az indulatokat. Bűnözők
fenyegetéseit kénytelen elviselni, névtelen leveleket kap, életveszélyes
helyzetekbe sodródik. Lakását valaki feltöri, szétdúlja, autóját tönkreteszik,
Jessica gyanúja egy sátáni mosolyú szőke bűnözőre terelődik... Vagy mégsem ő
az, aki számára a legnagyobb veszélyt jelenti?”
1997-es megjelenés,
fordította Dobrás Zsófia. Persze nem tudom, hogy az eredeti fülszöveget
megtartva jelentették meg a könyvet, vagy a lelkes szerkesztő újat írt, nem
nyomoztam utána. Elég a szöveg bizarr nyelvezete. Ám a „klubtagjaink
krimikedvelői” nagyon édes utalás a néhai Magyar Könyvklubra, ami aztán tényleg
klub volt...
'A halál szárnyán' című némi szexista
beütéssel meghintett borító igaz történetet ígér. Szűr-Szabó Katalin fordítása
1994-ből, szintén nem tudom, hogy a fülszöveg – ami most következik – az ő
írása-e...
„Egy szép őszi napon kifut a maine-i kikötőből a Szemetes nevű,
ötvennyolc láb hosszú, elegáns túrahajó, s elindul Florida fele. Fedélzetén
ketten tartózkodnak, John Lippoth kapitány és Debbie Scaling, a tenger és a
vitorlázás szerelmese. Baj nélkül el is jutnak Portlandig, ahol csatlakozik
hozzájuk a kapitány barátnője, Meg. Ez az első intő jel Debbie számára, hogy
okosabb volna lemondania erről a hajóútról, csakhogy nem olyan fából faragták,
hogy apróbb-nagyobb érzelmi viharok elől megfutamodjék. Jobb belátásra a
második figyelmeztető jel, a vizenyős szemű angol tengerész, Mark Adams
felbukkanása sem tudja téríteni. Fel-feltámadó balsejtelmeit a régi jó barát,
Brad Cavanagh megnyugtató jelenléte enyhíti. A Szemetes folytatja hát
útját, fedélzetén immár három férfival és két nővel, s feltartóztathatatlanul
halad a végzete felé. Hogyan történhetett, hogy az ötfős legénységből mindössze
ketten menekültek meg? Milyen dráma zajlott a háborgó tengeren? Megtudhatjuk az
egyik túlélő visszafogottságában is lélegzetelállító beszámolójából.”
Ha visszafogott a beszámoló, hát a lelkes
olvasó kénytelen nélkülözni a szaftos részleteket? Na ne, anélkül mit ér az
egész történet?!? Szerintem megették egymást. De nem olvastam, így marad a
spekulálás... De tényleg, semmi visszafogottat nem akarok.
Végezetül pedig a személyes kedvencem a
lángoló hajó előterében úszkáló fületlen ló, aminek a hátán mintha szörfözne az
elengedhetetlen jó pasi, vagányan kócos fürtjeivel. A kiadó a Gold Book, akinek
becsületére legyen mondva, hogy az idők tengerén egész korrekt kiadóvá váltak.
Fejlődtek. A fületlen ló Szendrei Tibor festménye, bár erősen kétlem, hogy az
egész kompozíció festmény lenne a szó klasszikus értelmében, sokkal inkább
tűnik kezdetleges photoshopnak, amin ordít, hogy kézzel lettek összevagdosva az
elemek. Maga Richard Pitman, a szerző, híres zsoké. Oké, de ettől még nem tud
írni. Ebbe beleolvastam, egyszerűen nem tudtam ellenállni a csábításnak. A 'Piszkos
pénz' fordítója Kozsup István, lássuk az olvasó elcsábítását célzó
fülszöveget:
„Eddie Malloy pályáját ismét győzelmek övezik. Egyedül zsokétársa,
Bill Keating gyakori eszméletvesztései vetnek baljós árnyékot az életére. Bill
hirtelen meghal, az orvos szakértői vélemény pedig öngyilkosságnak minősíti az
esetet, de Bill exfeleségének más a véleménye. Elegendő meggyőző erővel
rendelkezik ahhoz, hogy rávegye Eddie-t egy kockázatos nyomozásra. Ennek során
nyilvánvalóvá válik, hogy valaki el akarja hallgattatni Malloyt. Eddie csalás,
vesztegetés, szabotázs és összeesküvés nyomaira bukkan, az angliai pályák patkó
szaggatta sárrögeitől egészen az elegáns barbadosi versenyekig.”
Hát lehet ellenállni ilyen gyöngyszemeknek?
Remélem ti is élveztétek ezt a kis könyves időutazást, a Kacagó Delfinek mindig
a múltba tekint!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése