Ajándékozási szokások az ókorban

   Az ember, amióta ember szereti az ajándékokat. Adni is, kapni is. Maga az ajándék és az egész ajándékozási rituálé koronként és kultúránként nagyon eltérő. Már maga az ajándékozási szokások ismerete is magas szintű társadalmi és kulturális ismereteket követel. Hiszen egy rossz ajándék sokkal rosszabb tud lenni, mintha semmit sem adnál. Egy jól megválasztott ajándék viszont kapukat, új lehetőségeket nyithat meg.

  Már a vadászó-gyűjtögető ember is kihasználta az ajándékban rejlő társadalmi összetartó erőt. Aki ajándékot tudott adni, megmutathatta, hogy a társadalomban, a csoportban fontos szerepet tölt be, vagyis nem az ajándékozó az, aki a tápláléklánc legalján helyezkedik el. Ez néha szó szerint a túlélés záloga is lehetett! A férfiak nőknek adott ajándékai pedig a nőket határozták meg, és a nők közösségbeli pozícióját: minél több ajándékot tudott adni a férfi, annál magasabb társadalmi szerepet tölthetett be a nő is, és fordítva is igaz: a magas státuszú nőknek (társadalmilag értékes egyedek) több és értékesebb ajándékokat kellett adni.

   Az Iliászt és Odüsszeiát olvasva pedig feltűnik, hogy mennyire fontosak az ajándékok a görögöknek. Mint a kapzsi kis hörcsögök, úgy tartják számon a kincseiket, hogy kitől mit kaptak, kinek mit adtak. A végtelen genealógiák, leszármazási történetek mellett a másik fontos szál sok értékes kincs története: ki készítette, ki adta tovább, kinek. Vagyis a kincsek ugyanolyan fontos és izgalmas életet élnek, mint az emberek.

   A homéroszi eposzok ajándékai egy kicsit a cserekereskedelem lenyomatai, bár annál egy kicsit bonyolultabb a dolog. Ajándékokat adnak és kapnak, vagyis nem konkrét árucsere zajlik, de az ajándék hosszú távú kötelezettséget jelent. Mint a vendégbarátság, ami a későbbi kapcsolatok záloga, így az ajándékok is mintegy letétként működnek, hitel, megelőlegezett bizalom. Vagyis ha valakinek adsz egy szép és értékes ajándékot, joggal várod el, hogy ha arra fele visz az utad, akkor az illető vendégül lásson, elszállásoljon, etessen-itasson. Az ajándék, a xénia, az isteneknek tetsző dolog. Annyiban más, mint a cserekereskedelem, hogy az ajándék és az ellenszolgáltatás között akármennyi idő eltelhet, nincs időkorlát. És az ajándék értéke egy  teljesen szubjektív dolog, nincs annyira egyértelműen lefektetve, mint a cserekereskedelem árucikkeinek értéke.

   Szállodák és fogadók híján az utazó jobban járt (vagyis biztonságosabban utazott) az ókori görög földön, ha voltak a tarsolyában kapcsolatai. Ezek a vendégbarátságok, amelyeket pontosan valamilyen értékes ajándékkal pecsételtek meg. Ez a 'lezsírozott' barátság volt a garancia arra, hogy lesz szállás, ellátás – és legfőképp biztonságos utazás. És ez a jó kapcsolat, ez a megkötött üzlet nemzedékről nemzedékre öröklődött. Az Odüsszeiában is láthatjuk, ahogyan Télemakhosz Püloszba és Spártába megy: Nesztór és Meneláosz barátja Odüsszeusznak, tehát barátai a fiának is. Nesztór fia, Peiszisztratosz pedig értelem szerűen barátja Télemakhosznak, hiszen az apjuk is barátok. Így öröklődik a barátság, a vendégbarátság, az ajándékokkal megerősített kölcsönös egymást segítő kapcsolat. Az ajándék tehát egy társadalmilag nagyon fontos és hasznos dolog (is).

  Jó dolog ajándékot kapni, kincseket, de adni sem haszontalan. Az ajándékozó számára határozottan jó lehetőség arra, hogy megmutassa a társadalmi szerepét, súlyát, a vagyonát és tehetősségét. Az ajándékozás hasznos mind az ajándékozónak, mind a megajándékozottnak. Szociális kapcsolatépítés – ókori módra.

   Természetesen nem csak az emberek ajándékozták meg egymást a kölcsönös előnyök reményében, hanem az isteneket is megajándékozták – hasonló céllal. Igen, az istenektől is vártak ellenszolgáltatást. Ez lehetett magán célú, személyes 'kérés' is, de nagyobb volumenű politikai alku is. Például a lüd király, Kroiszosz pazar ajándékokat küldött a delphoi Apollón-templomba, hogy legyőzhesse a görögöket. Ha megnézzük az ókori görög templomokat, hihetetlen gazdag kincseik vannak. Pont az ilyen 'ajándékokból'.

  Egy kicsit kanyarodjunk vissza a nők megajándékozásához. A nőknek való ajándékok sokkal inkább a 'fogyasztási cikkek', étel-ital,fonal, kelme, illatszer. A férfias ajándékok a nemesfémekből készült használati tárgyak, dísztárgyak, edények. A nők a legtöbbször a házasságkötés alkalmával kaptak ajándékot. És ne felejtsük el, hogy a házasságkötéskor leginkább a férfiak ajándékozták meg egymást, a házasságkötés rituáléja maga is egyfajta ajándékozás, ahol a legfőbb ajándéktárgy maga a nő!