Télemakhosz kalandozásai

   Télemakhosz, a leleményes és zseniális agyvelejű Odüsszeusz egy szem gyermeke. Egy kicsit mulya, de nagyon engedelmes és illedelmes fiú. Mi több, alig várja, hogy megmondják neki, hogy mit is kéne csinálni. Mármint az apját illetően, az örökségét illetően, Ithaka vezetését illetően, sőt, úgy általában a saját háza tájékán mit kellene tennie, hiszen hiába húsz év körüli a fiú (mit fiú, már bőven férfi), nem igazán önálló. Athéné istennő, Odüsszeusz nagy rajongója, talán épp az apa miatti tiszteletből védő szárnyai alá veszi a nagyra nőtt gyermeket. Hogy sikerült egy zseniális férfinek ilyen utódot nemzenie? Jogos a kérdés, ám ne feledjétek, a genealógiai leszármazások ebben a korban még csakis az anya szavára voltak építhetők. Vagyis: az apa mindig bizonytalan, csak az anya a biztos pont a leszármazást illetően, hiszen az anya szülte. Nos, Télemakhoszban is talán (remélem) felmerül a gyanú, a kétely, hogy a korszak lángelméjének valóban vér szerinti örököse-e, mi több, felmenői között, gondoljunk csak Autolükosz dédapára, és Hermész ükapára Télemakhosz családfájában. Télemakhosz tehát nagyon óvatosan fogalmaz az álbőrbe (Mentész-bőrbe) bújt Pallasz Athénénak, amikor az istennő az első énekben betoppan a házukba, és kifaggatja Télemakhoszt, hogy valóban ő-e Odüsszeusz fia:

„Megmondom neked ezt, vendég, őszinte beszéddel.

Édesanyám őt mondja apámnak; nem tudom én azt:

hisz még senki se tudta, miképpen esett születése.”

(Odüsszeia I. ének 214-216 sorok, Devecseri fordítása)

   Athéné ellátja bölcs és okos tanácsokkal, hogy induljon el Püloszba és Spártába, keresse meg Nesztórt és Meneláoszt, Odüsszeusz régi harcostársait, és érdeklődjön felőlük. A harmadik énekben Télemakhosz útra is kel, mondanom sem kell, hogy az utazás megszervezésében ismét Athéné istennő vállalta a combos részt.

   Hajóval mentek, nem tudom, hány napot vehetett igénybe az út. Már készültek útvonaltervezők az ókori világba, de sajnos a görög szigetvilágot még nem térképezték fel, hogy a mai kor embere reális képet kapjon az utazás ókori mikéntjéről. Milyen volt Pülosz? Amikor Télemakohsz megérkezik, a pülosziak épp bikákat áldoznak Poszeidónnak.

„(...) az emberek ott pedig épp áldoztak a parton

kékhaju Földrázó istennek barna bikákat.”

(Odüsszeia III. ének 5-6 sorok, Devecseri fordítása)

   Valójában ez egy hatalmas közös lakmározás, grillparti a tengerparton. Télemakhosz jó szokásához híven alig mer leszállni a hajóról, ismét Athéné noszogatására szorul, hogy egyáltalán meg merje szólítani a helyieket. Némi húzódozás után csak megszólította Nesztórt, aki hallatlanul érdekes és értékes információkat ad. Mindeközben kedélyesen lakomáznak a sült bikákból, mígnem eljön az sete, és Nesztór a vendégeket a házába invitálja. Természetesen Nesztór maga is Spártát és Meneláoszt javasolja a fiúnak, mint következő állomás, de hiszen tudjuk, hogy Nesztór bölcs és öreg, mint egy isten.

Pülosz by night - napjainkban

Pülosz mostanság

   Milyen hely volt ez a Pülosz? Homérosz nem ír róla szinte semmit. Annyit tudunk, hogy fövenyes. De az mit jelent? Görögország, görög föld a legendák földje. Bármerre is indulunk, mítoszokkal találkozunk. Pülosz esetében is ez a helyzet, mert bár maga Nesztór is legendás király volt, de Pülosz is egy mitikus hely. Olvassuk Strabónt:

„Most Élisnek nevezik az Akhaia és Messénia közt lévő egész tengerpartot, amely a szárazföldön benyúlik Arkadiáig, éspedig a Pholvé hegységig, az azánokig és a parrhasiosokig. Hajdan ezen több uralkodócsalád osztozott, később kettő: az Epeiosok és Nestór, Néleus fia.”

(Strabón: Geographika VIII.3.1. Földy József fordítása)

És egy másik helyen így ír:

„Három Pylost emlegetnek a Peloponnésosban, mint ahogyan a következő vers mondja:

Pylos előtt fekszik Pylos; ám  van harmadik is még.

Ez meg a leprenoi Triphyliában és Pisatisban van, a harmadik pedig a messénéi Koryphasionnál, de mindegyiknek a lakosai azt iparkodnak bizonyítani, hogy az övék a 'fövenyes' s azt tartják Nestór hazájának. Az újabb történetírók és költők nagy része Nestórt messéninek mondja, mert mindegyikük ragaszkodik ahhoz, amely az ő idejükig épségben maradt.”

(Strabón: Geographika VIII.3.7. Földy József fordítása)

„Az ugyanis, hogy a folyó vagy a vidék homokos volna, valótlanságnak mondják. Pylos közelében kelet felé van egy Minthé nevű hegy, amely nevét a monda szerint arról a Minthéről kapta, aki Hádés kedvese volt, Proserpina azonban eltaposta és kerti mentává változtatta, amelyek némelyek fodormentának neveznek. Ezen a hegyen valóban van egy Hádés-szentély, amelyet a makistiaiak tiszteletben is tartanak, a pylosi síkság fölött pedig egy Démétér-liget terül el. Ez a síkság termékeny és a tengert érintve végignyúlik a Samikon és a Neda folyó közt lévő egész területen. A tengerpart azonban homokos és keskeny s így aligha téved az, ki azt hiszi, hogy Pylost erről nevezték fövenyesnek.”

(Strabón: Geographika VIII.3.14. Földy József fordítása)

   Nesztór palotáját valahogy mindig fenségesnek képzeltem el. Homérosz sorait alaposan végigböngészve Nesztór palotájáról is alig ír valamit. Ami a palotát inkább jellemi, az a benne lakó család és a harmónia. Talán épp ettől olyan fantasztikus a palota!

milyen lehetett a trónterem...

...Nesztór palotájában egy görög rekonstrukció szerint

   Nesztór palotája viszont ma is látogatható Püloszban, Görögországban. Az öböl ívét északról lezáró sziklára épült vár a Paleokasztro (régi vár) a XIII. században épült, francia lovagok tulajdona volt. Ennek a Paleokaszto várnak a lábánál található a Nesztór-barlang bejárata. Ezzel a homéroszi Hermész-himnuszban találkozunk. A csecsemő, de már minden hájjal megkent Hermész itt, ebben a barlangban rejtette el az Apollóntól ellopott teheneket. Kettőt mindjárt le is ölt, a bőrüket pedig a barlangban terítette ki száradni. Ezeket a száradó tehénbőr alakú cseppköveket mind a mai napig lehet látni.

Nesztór barlangja

   Miután teleszívtuk magunkat a mítoszok üde levegőjével, amit csak Görögországban lehet ennyire erősen megtapasztalni, induljunk tovább Kiparisszia felé. Nagyjából tizenöt kilométer után egy meredek dombon, modern kori védőtető alatt megpillanthatjuk Nesztór palotáját. Természetesen erről is vannak viták, hogy valóban Nesztór palotája volt-e, de a feltárásokból az biztosan kiderült, hogy a délnyugat-Peloponnészosz jelentős adminisztratív és gazdasági központja volt az i.e.XIII. században. A palota egy korábbi szerény település helyén létesült i.e.1300 körül. Alig egy évszázaddal később valamikor i.e.1200 táján ide is betörtek a Hérakleidák, azaz a félbarbár dór törzsek. Ekkor a palota a lángok martaléka lett, és soha többé nem épült újjá. Ellentétben Tirünsz erős falú várával, a püloszi palotát nem védték várfalak. A támadóknak tehát könnyű dolguk volt, a védőknek pedig esélyük sem volt a sikeres felkészülésre. Az üszkös romokat hamarosan belepte a növényzet és az omladékok a föld alá kerültek. A domb mindörökre elnéptelenedett. Így történhetett meg, hogy már a korai ókorban sem tudták, hogy hol is állt egykoron Nesztór palotája.

Pülosz - Nesztór palotája

Pülosz - Nesztór palotája

  Lássuk most már azt a palotát! A bejárat stukkóval borított széles udvarról nyíló egyszerű egyoszlopos Propülaia volt. Két egymással szemben álló oszlop talapzata ma is látható. A bejárattól balra lévő két helyiségben az adófelügyelő hivatalát sejtik. Ugyanis itt találtak rá a közel 1000 darab agyagtáblára, amely lehetővé tette a mükénéi lineáris B írás megfejtését. Mint kiderült a feliratok számadásokat és adónyilvántartásokat tartalmaznak. Innen tágas belső udvarra lépünk, majd balra és jobbra az udvar vendégeinek fogadására szolgáló helyiségekbe. Az egyikben csigavonalakkal díszített agyagfürdőkádat találtak. Talán épp itt fürdette Nesztór legkisebb lánya, Polükaszté Télemakhoszt (és talán később a felsége is lett)! Ezután egy kétoszlopos porticus és egy előtér készíti elő a fejedelmi trónterem bensőséges és ünnepi hangulatát. A tágas trónterem közepét a négy faoszlop között égetett agyagból kialakított  és a padozatból kiemelkedő, díszített peremű tűzhely foglalta el. Füstje a tetőzet nyílásán távozott. A négy faoszlop talapzata és a tűzhely ma is jól látható, A trónszék helye is mind a mai napig látható. A teremben geometrikus mintázatú, élénk szívű padló és mennyezet volt. A falakat freskók díszítették. A trónus mögött egymással szemben griffek és oroszlánok, a fejedelmi hatalom és erő jelképei álltak. A bejárati ajtótól jobbra lévő fal aljában találták meg a híres „Orpheusz-freskó” töredékét, amely egy sziklán ülő, lantot pengető férfit ábrázol. A tróntermet raktárak övezték. A kisebb-nagyobb helyiségekben több mint 6000 különféle formájú agyagkorsót, ivócsészét, tárolóedényt találtak. A belső udvartól jobb kézre két oszlop között, amelyek valaha egy szellős emeleti erkélyt támasztottak alá, a királynői lakosztály helyiségei felé vezető folyosóra jutunk. Az egyik a trónterem kicsinyített mása. A palota közelében ál-kupolasírt is találtak. A leletek a közeli Chóra faluban tekinthetők meg.

Chóra régészeti múzeum

  A püloszi látogatás után pedig Nesztór kora reggel egy szekérbe lovakat fogott, és útnak indította Télemakhoszt Spártába. Talán ő is levette, hogy a fiú nem igazán hasonlít az apjára, így kísérőnek az egyik fiát, Peiszisztratoszt adta Télemakhosz mellé. Irány Spárta!

Pülosz - Nesztór palotája

Pülosz - Nesztór palotája

Pülosz - Nesztór palotája