Mentész: talán ez a név elsőre nem mond
semmit. De ha lelkes rajongója vagy Homérosznak és az Odüsszeiának, akkor
mindjárt leintesz, hogy ugyan-ugyan, már ki ne ismerné Mentészt? Ha mégsem
ismerős, vagy egy kicsit szeretnél jobban megismerkedni vele, akkor olvass
tovább!
Az Odüsszeia legelső énekében Athéné
istennő, miután Zeusz rábólintott, hogy Odüsszeusz végre hazatérhet sanyarú
száműzetéséről Kalüpszó nimfa szigetéről, elviharzik Télemakhoszhoz, Odüsszeusz
kicsit magatehetetlen fiához, hogy újabb feladatokkal lássa el. Vagyis rávegye
a birka engedelmességű, ám az önálló ötleteknek teljesen híján lévő fiút, hogy
menjen el Püloszba és Spártába, Nesztórhoz és Meneláoszhoz, hogy az apja felől
érdeklődjön. Teszi mindezt álruhában, vagyis egész pontosan álbőrben, hiszen az
istenek nem mutatkoznak a maguk isteni alakjában a halandók előtt, mert annak
végzetes következményei lesznek (lásd Dionüszosz mamája, Szemelé, aki azt kérte
a szeretőjétől, Zeusztól, hogy mutassa meg magát isteni alakban – porrá égető
élmény volt. Mármint Szemelének). Athéné pedig amikor felkeresi Odüsszeusz
házát, ahol dorbézoló pasasok tömkelegét találja, Mentész alakját ölti magára.
Egy kis kitérő Télemakhoszra. Ha úgy érzed,
egy kicsit élesen bírálom a bölcs és leleményes Odüsszeusz fiúsarját, jól
látod. Mivel akkor született, amikor Odüsszeusz elindult Trójába, kiscsecsemő
volt, karonülő baba, amikor az apja elhagyta Ithakát és a családját. A trójai
háború tíz évig tartott, Odüsszeusz még tíz évet hajókázott a Mediterráneum
festői és mágikus szigetein, Télemakhosz húsz év körül jár. Vagyis nem kisfiú,
ő a ház ura, neki kell(ene) fenntartani – ha nem is a királyságot, de az otthon
rendjét mindenképpen – a családi életet, a gazdaságot, a házat, a palotát:
vagyis neki kellene a családfőnek lennie. Ehelyett sokat sopánkodik, morog
magában, de hatékonyan NEM tud fellépni. Ami még súlyosabb, hogy még kósza
ötletei sincsenek, hogy mit lehetne tenni. Erre a magatehetetlenségére és
fantáziátlanságára egyébként Athéné is utal:
„(...)
mert nem kell sohatöbbé
gyermek
módra viselkedned, már nem vagy olyan csöpp.”
(1. ének, 296-297 sorok)
De Devecseri Gábor még
egészen finoman fogalmazta meg az istennő véleményét. Szabó István már egy
kicsit határozottabb:
„(...)
Mert nem illik
Gyermekileg
báboznod odébb, nem kis fiunak már.”
(1. ének 296-297 sorok)
Mészöly Gedeon pedig
egészen nyíltan fogalmaz:
„Encenbenc
dolgokkal már ne bíbelődjél,
Hisz' a
gyereksorból ugyancsak kinőttél.”
(1. ének 382-383 sorok)
Nem csak én érzem úgy,
hogy Télemakhosz finoman szólva nem áll a helyzet magaslatán...
No, de kanyarodjunk vissza Mentészhez!
Athéné Mentész alakját ölti magára, és senki sem lepődik meg rajta, hogy Mentész
beállított. Vagyis olyan valaki, akit jól ismernek, akit Télemakhosz is ismer.
El is mondja, hogy az apja Ankhialosz,
és „vendégi barátoknak valljuk ma magunkat/ még
az apákról” (187-188.sorok). Hivatkozik is az öreg Láertészre, hogy
ő a megmondhatója annak, hogy igazat szólt. Vagyis Ankhialosz és Láertész
kötöttek még annak idején barátságot, és ez a viszony hagyományozódott a
fiaikra is. Mivel Mentész nem idegen Odüsszeusz házában, feltehetőleg többször
is felkereste Odüsszeuszt, és az őt viszont. Ám Télemakhosz nem ismeri fel,
tehát talán rég látta, vagy amikor Odüsszeusz elment Trójába, Mentész már nem
ment többet Ithakára. Ankhialoszról nem tudunk többet, talán a jó viszony
alapja a két királyság közelisége. Mert azt is megtudjuk, hogy:
„és a nevem
Mentész, evezős Taphoszon vagyok én úr.”
(1. ének, 181. sor)
Néhány sorral később
megtudjuk, hogy Odüsszeusz valóban járt Mentésznél. Ám ez nem egy sima baráti
látogatás volt, vagy amolyan fejedelmi találkozó, hanem valami egészen más.
Odüsszeusz ugyanis épp Ílosz Mermeridésznél járt egy kicsit füvezni: szó
szerint értendő, hiszen egy közelebbről meg nem határozott gyógyfüvet/mérget
keresett Ephüriában, amivel be lehet kenni a nyílhegyeket. Ám Ílosz nem adott
Odüsszeusznak, hanem a fékezhetetlen agyvelejű fordíthatta vissza a hajóját
Ithakának. Hazafele azonban betért Mentészékhez, és Ankhialosztól kapott ebből
a bizonyos növényből, amivel mérgezett nyilakat lehet készíteni.
„(...)
mint amilyennek láttam először
házunkban,
mikor ott borozott, mulatott a körünkben,
megtérvén
Ephüriából, Ílosz Mermedidésztől
mert
Odüsszeusz elment oda is gyorsröptű hajóján,
emberölő
mérget keresett, hogy véle, mikor kell,
ércnyilait
kenhesse be; ám nem adott neki abból
Ílosz,
igen remegett a hálátlan égilakóktól;
édesapám meg
adott neki, mert kedvelte kiváltkép.”
(1. ének 257-264 sorok)
Strabón leírásait, térképeit a mai
Görögország térképével összevetve nem lehet pontosan megállapítani, hogy hol is
volt ez az Ephüria. Strabón térképén Élisznál található, a tengerbe ömlő
Peneius folyó partján. Annyit megtudunk, hogy az ephyrosok lakják, és híres a
föld erről a méregről.
Hol van Taphosz? Forduljunk Strabónhoz! A
térképeket tanulmányozva Ithakát is az Acarnania (szárazföldi terület) nyugati
oldalán található szigetvilágban találjuk. A mai térképpel összehasonlítva ez a
sziget ma Meganisi. Strabón szerint pedig ezek a kis szigetek lakói...nos,
kalózok. De mást is mond még Strabón, halljuk őt:
„A költő
azonban nem mondja azt, hogy a taphosiak uralkodtak az akarnánok fölött, mielőtt
még a kephallének és Laertés odaérkeztek, csak annyit mond, hogy barátai voltak
az ithakaiaknak, úgyhogy vagy egyáltalában nem voltak urai ennek a területenek
Laertes idejében, vagy maguktól félreállottak, vagy mint telepesek laktak ott.
Valószínűleg Lakedaimónból is mentek telepesek Akarananiába, mégpedig
Ikariosnak, Pénelopé atyjának a társai...”
(Strabón: Geographica X.2.24. Fordította
Földy József)
A térség legnagyobb
szigete Kefalónia, Strabón térképén Cephallenia néven szerepel. Kephalosz viszont
egy ismert mitológiai alak, a sziget is róla kapta a nevét. Éósz istennő
szerelmes lett a szép fiatalemberbe, aki nem viszonozta az istennő szerelmét,
mert ő a feleségét Prokriszt szerette. A mítosznak sok változata ismert, a
közös bennük a végkimenetel: Kephalosznak volt egy célt soha nem tévesztő
dárdája és egy utolérhetetlenül gyors kutyája, Lailapsz. Ezek a varázslatos
holmijai okozták végül is Prokrisz halálát. Ekkor Kephaloszt száműzték
Athénból, Thébaiba menekült, ahol Amphitrüón fegyvertársa lett. Legyőzték a
teleboszokat és a taphosziakat, Kephalosz pedig vitézsége jutalmául királyságot
kapott, ami az ő nevét viseli, azóta is.
Milyen volt tehát az ithakai udvar, ahová
Athéné istennő betoppant? Egy kalóztanya, ahol a szomszédos kiskirályok dorbézoltak,
mert a palota ura hosszan távol maradt. A környéken kecskék legelésznek, mert
mezőgazdálkodni nem lehet – vagy kifizetődőbb a kalózkodás? Ennek némileg
ellent mond, hogy Mentésztől -az álbőrbe bújt Athénétől – azt is megtudjuk,
hogy Temeszába megy, vasat akar eladni rézért. Vagyis kereskedik. Talán a
regényes kalóz-élet már a múlté, Láertész idejében kalózkodtak, a fiúk már
csendesebb vizekre eveztek és kereskednek.
Strabónt olvasva megtudjuk, hogy Temesza
legendás volt a rézbányáiról Homérosz korában, de Strabón idejére már azok a
bányák kimerültek. Persze a nyomai még láthatóak voltak, de már nem működtek.
Homérosz viszont tudott róla. Mentész ide készül, hajóval vasat visz. Nem kis
útról van szó, hiszen Temesza Dél-Itáliában van. Az ókori Temesz a mai Temé.
Viszont Strabónnál újabb érdekességet olvashatunk Temeszával kapcsolatban:
„Temeséhez
közel van Politésnek, Odysseus egyik társának vad olajfákkal körülvett
temploma, ez, minthogy a barbárok csellel megölték, nagy haragot táplál
irányukban, úgyhogy a környékbeliek egy jóslat következtében adót fizetnek
neki, s közmondás is van a balgákról, akik azt mondják, hogy a temeséi hős
szorongatja őket.”
(Strabón: Geographica VI.1.5. Fordította
Földy József)
Mentész tehát egy jó üzlet nyélbe ütése közben,
mintegy indulás előtt, beugrott Odüsszeusz palotájába, ami tökéletesen
természetesnek tűnik, még akkor is, ha rég nem járt arra. Athéné istennő nem
random felkapta egy Télemakhosz által ismert ember alakját, hanem egy precízen
kidolgozott történetbe illeszkedett bele, ami akár meg is történhetett volna.
Mese a mesében. Akár igaz is lehet...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése