Aki el akar adni valamit, az általában nem
riad vissza semmitől. Nem fél a legalantasabb ösztönöket megmozgatni, vagy a
legelemibb vágyakat. Vannak viszont olyan termékek, amelyek életérzést
kínálnak. Luxuscikkek, amiket először el kell hinned, hogy szükséged van rájuk,
hogy vágysz rá. Ide szokták sorolni az édességet is, de szerintem az az egyik
legalapvetőbb szükséglete az embernek (de ez csak az én Gombóc Artúr-féle
világnézetem – láttam már olyan embert, aki finnyogott a csokira!!!). Szóval a
csoki is egyfajta luxus, amit nem azért veszel meg, mert létszükséglet, hanem
azért mert jól esik kényeztetni magadat. Mert megérdemeld, meg hasonló
hangzatos dumák. Ezért a csokit valami extra módon kell reklámozni, hogy érezd,
ez valami plusz dolog az életben.
A Suchard egy régi csoki-reklámjában a
szellemiséget próbálta megragadni. Illetve gondolom én, feltételezem, hogy ez
amolyan intellektüel-reklám volt, hogy Iliász, meg Trója, meg irodalom. Aztán
szépség és kifinomultság is, hogy Helené. Ebből született egy impozáns
festmény, ahogyan Meneláosz és a trójai Párisz élet-halál harcot vívnak Trója
falai alatt, miközben Helené egy kis mellképben, öntelt arccal figyel. Talán
nem is öntelt az arca ,csak a brutál finom csokit majszolgatja, és valójában
teljesen mindegy neki, hogy mi lesz, mert amíg a csoki kitart, nincs probléma.
Elég bizarr koncepció, de jobb értelmezést nem találtam.
Szerintetek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése