Pénelopé kis titka

   Odüsszeusz felesége, Pénelopé az irodalomban a hűség jelképe lett. Pénelopé a spártai Ikariosz király lánya, akinek kezét Odüsszeusz egy futóverseny megnyerésével nyerte el. Az apa természetesen azt szerette volna, ha újdonsült veje és szívének oly kedves leánya (akit ugyan csecsemőkorában egy folyóba vetett: ám a bébit vadkacsák menekítették ki, innen tehát a Pénelopé név, ami kacsát jelent) maradjanak Spártában. Odüsszeusz nem maga döntött, hanem az ifjú arára bízta a döntést, hogy menjenek, vagy maradjanak (ennyit az elnyomott nőkről). Pénelopé menni akart, így elhajóztak Ithakába (meg a naplementébe), hogy kéz a kézben ennek a pinduri, kecskékkel és sziklákkal teli szigetnek legyenek a boldog uralkodói. Meg is született a trónörökös, Télemakhosz, amikor is úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben halad... és jött a trójai háború. Mármint jöttek Agamemnón és Meneláosz toborzó követei, hogy tessék hadba vonulni. Odüsszeusz persze nem akart, és őrültnek tettette magát. De ha Sors könyve meg van írva, akkor még a leleményes és agytröszt zseni sem cselezheti ki a Végzetet. Odüsszeusz úgy tett, mintha sóval vetné be a földjeit – mi több, amikor megérkeztek a követek, tényleg nekiállt szántani és sót vetni. Ám amikor a még kisbaba Télemakhoszt odatették az ökör elé, Odüsszeusz megállt. Vagyis kiderült, hogy annyira mégsem volt őrült. Így tehát vitorlát bonthatott, szedhette a sátorfáját, és irány Trója.

   Trója, ahol tíz évet háborúztak, aztán Odüsszeusznak újabb tíz évébe telt, mire a bájos görög szigetvilágon végighajózva hazavergődött (néhány hölgyekkel tarkított állomással, ahol szegény ember csak pityergett a honvágytól...). Mindeközben Pénelopé otthon, a festői Ithakán várta haza édes urát, akivel még csak igen rövid ideje volt házas. Homérosz is a hűség mintaképeként, az eszes és határozott asszonyként mutatja meg nekünk Pénelopét, aki húsz év múltán sem kételkedik, hogy a férje él, és eszébe sem jut új férfi után nézni.

   Pénelopé hűségét örökíti meg ez az Ithakában Vathyn álló szobor is: Pénelopé elmerengve a tengert kémleli, várja haza Odüsszeuszt. A szobrász Kosma Dovletoglou, és remek helyet kapott ez a szobor, a fenséges azúrkék tenger mellett.

   Aztán Odüsszeusz hazajött, meggyőződött róla, hogy az övéi hűségesen várták (kivéve persze aki nem), lemészárolta ellenfeleit, megölte öreg apját és karjaiba kapta szeretett feleségét. És itt vége is a történetnek? Naná, hogy nem!

   A mítoszok világa többek között azért (is) nagyon izgalmas, mert a legtöbb történetnek számtalan variációja maradt fenn. És miért pont Pénelopé maradna ki, az ókori görög hősök és hősnők világából, akinek sötét kis titkai vannak?

   Lukianosz kottyintja el Pénelopé sötét kis titkát az Istenek párbeszédeiben. Nem csigázom tovább a kedélyeket, nem másról van szó, mint hogy Pán (a kecskeszerű, szatírjellemű csúfság) anyukája nem más, mint maga Pénelopé! Lássuk be, Télemakhosz azért egy kicsit szebb lett... De azért elgondolkodtató, hogy a kis szigeten, ahol már az ókorban is több kecske élt, mint ember, épp egy ilyen sziget királynőjének születik kecskeszerű fia...persze mindez még 'állítólag' azelőtt történt, hogy a hűség szobra Pénelopé Ithaka szigetére tette volna a lábát. De mesélje el ezt inkább maga Lukianosz!

(22.) PÁN ÉS HERMÉSZ

PÁN

Jó napot, Hermész apám!

HERMÉSZ

Zeuszra neked is jó napot...De mióta vagyok apád?

PÁN

Hát nem te vagy a Hermész Külléniosz?

HERMÉSZ

Az vagyok. De mért lennél te az én fiam?

PÁN

Szerelemgyerek vagyok én. Egy félrelépésed gyümölcse.

HERMÉSZ

Zeuszra! Azt hiszem, inkább egy bakkecske lépett félre egy anyakecskével, azok fia vagy te! Hogy lehetne szarvad, ha az én fiam volnál...ilyen kecsekeorrod, bozontos szakállad, hasított körmű kecskelábad és farkad a tomporodon?

PÁN

Apácskám! Csak magadat gúnyolod, ha rajtam, édes fiadon gúnyolódol! Te sikerítettél ilyennek, te csináltál ily szép gyereket! Én nem tehetek róla.

HERMÉSZ

Ugyan ki az anyád? Csak nem esett meg velem az a csúfság, hogy – anélkül, hogy tudtam volna róla – egy kecskével fajtalankodtam?!

PÁN

Nem kecskével fajtalankodtál, de emlékezzél csak vissza: Árkádiában egyszer megszeplősítettél egy szabad gyerekleányt. Nos, min töprengsz? Miért rágod a körmödet, mintha sehogyan sem jutna eszedbe?...Ikariosz lányáról van szó, Pénelopéről.

HERMÉSZ

És mi történt azzal a leánnyal, hogy ilyen csuda bogarat szült nekem, aki nem rám, de egy kecskére hasonlít?

PÁN

Hadd mondjam el, amit anyámtól hallottam. Amidőn elküldött Árkádiába, ezzel bocsátott el: „Fiam, én vagyok az anyád, a spártai Pénelopé. Apád pedig – tudd meg – nem más, mint Zeusz és Máia fia, Hermész isten. Így hát ne búsulj, hogy szarvad van és kecskelábad. Azért van, mert amidőn apád velem kujonkodott, kecske képét vette fel, hogy észre ne vegyék, miben sántikál. Így lettél kecskéhez hasonló.”

HERMÉSZ

Zeuszra! Emlékszem...mintha tettem volna ilyesmit... De azt nem szenvedhetem, hogy engem, aki olyan rátarti vagyok a szépségemre – még pihe sincs az államon – a te apádnak tituláljanak és mindenki holtra mulassa magát a fiacskám szépsége miatt!

PÁN

Ne félj, papa, nem hozok szégyent a fejedre. Jó muzsikus vagyok és a pásztorsípomon boszorkányosan játszom, Dionüszosz moccanni sem tud nélkülem, társává és beavatottjává fogadott, a kartáncát is én vezetem. S ha Tegeában és Parthenionban megszemlélnéd a nyájaimat, odalennél örömödben. Egész Árkádiában én uralkodom. Nemrégiben segítségükre mentem az athénieknek, és Marathonban oly fennen vitézkedtem, hogy jutalmul nékem szentelték a barlangot a fellegvár alatt.Ha Athénbe mégy, megtudod, mily híres ott Pán neve!

HERMÉSZ

Mondd, Pán, megnősültél már? Ha már olyan ismert személyiség vagy...

PÁN

Nem én, apám!... Túlontúl mindenem a szerelem. Egyetlen asszony nekem nem elég!

HERMÉSZ

Biztosan a kecskékkel vigasztalod magad.

PÁN

No, ne csipkelődj! Ékhóval és Pitüsszel legénykedem, és Dionüszosz valamennyi menádjával – mind halálosan szerelmesek belém.

HERMÉSZ

Tudod mit, fiam? Ha nagyon megkérnélek, megtennél nekem egy szívességet?

PÁN

Parancsolj, apám! Meglátjuk, mit tehetünk.

HERMÉSZ

Gyere hozzám és ölelj meg bátran! De mások előtt ne hívj apádnak!

(Jánosy István fordítása)

Megjegyzések