Avagy elérkeztünk a Flórián tér fő látványosságához, a nagy, katonai közfürdőhöz. Ez a lelet az elsők között volt, amit Aquincumból tudományosan és szakszerűen feltártak, és mivel ez a lelet hatalmas is volt, gyakorlatilag az egész Flórián tér felszíni, ma is látható arculatát ennek a leletnek a bűvöletében alakították ki. Mint már megszokhattátok, ez a sétánk is a maga módján egy kicsit különleges, azt is mondhatnám: bizarr lesz.
Ugyanis a fürdőmúzeum nincs nyitva. Magam is régebben voltam bent (ingyenes volt, nem szedtek belépőt, de csak korlátozott időintervallumban volt nyitva), talán 2015 környékén. Azóta nem mentem be, bár sokat jártam arra. Így nem tudom pontosan, hogy mikor zárt be. Még ma is kint van egy 2018-as kiállítási plakát: „Balnea, vina, Venus...” címmel, ami egy pompeji feliratra utal, miszerint a fürdők, a borok és Venus (vagyis a testi gyönyörök) az élet megrontói. Nos, jó muzeológus szokás szerint, a 2018-as évre szóló kiállítási plakát 2024-ben még vígan kint trónol. Biztosan ahhoz is állami támogatás kell, hogy leszedjék a lejárt plakátokat... A covid hullámai alatt a múzeumok és kiállítóhelyek bezártak, ekkor láttam az Aquincumi Múzeum honlapján, hogy a fürdőmúzeum is zárva tart. Ki is biggyesztettek egy mini táblát, hogy 'a múzeum bizonytalan ideig zárva tart'. Ez eddig még rendben is lenne, de a lezárási hullámoknak rég vége. A fürdőmúzeumot pedig elkerülte mindennemű tájékoztatás, vagyis semmi új információ, hogy egyáltalán ki fog-e nyitni valamikor. Csak a régi plakát hirdeti az ott dolgozók nemtörődömségét...
Ennyi kis fricska még nem veszi el a kedvemet a fürdőmúzeumtól, feltúrtam az internetet, hátha valahol, valamikor elpöttyent egy kis info-morzsa fürdőmúzeum-ügyben. Naná, hogy nem. Aztán levelekkel bombáztam a múzeum különböző részlegeit, még a fészbukos oldalukra is írtam, de még válaszra sem méltattak. Most azt is gondolhatnám, hogy személy szerint a Kacagó Delfinek (és én, a tiszteletbeli Delfin-mama) vagyok a bögyükben, ugyanis gyakorlatilag öt éve folyamatosan emlegetem a hiányosságaikat és baklövéseiket (és gondatlanságukat és hanyagságukat és egyáltalán). Valószínűleg ekkora figyelmet még nekem sem sikerült elérnem, más forrásokból is hasonló tapasztalatokat hallok, hogy nem ereszkednek le a rajongók közé. Szóval ez is egy vérbeli aquincumos séta: a gazdag látvány helyett ez alkalommal nem pusztulatot, hanem semmit sem látunk.
Pedig van/lenne ám itt mit megnézni! De a részletekről talán majd akkor írok, ha egyszer megtörténik a csoda és feltárulnak a kapuk. Addig csak annyit, hogy a Flórián téri aluljáróban ha végigmegy a lelkes ókorbubus, akkor a számtalan ókori sírkő másolata mellett egy kis részt mégiscsak megpillanthat a fürdőmúzeumból, hiszen az aluljáróban lévő szakasza plexiüveggel van lefedve (hogy az is milyen állapotban van, arról nem is szólok). Tábla, tájékoztatás semmi természetesen. Ja, de, nem is mondok igazat: egy közvécé darabka is ki van állítva az aluljáróban, itt van egy pici felirat, hogy egy bizony egy ókori budi. Több helyen falécekkel van elkerítve a romkert, az egyik gyalogos felüljárónál egy hatalmas fügefa nő ki az oldalából. Koros füge lehet, mert a faléceket egészen megette, szépséges levelei és ágai között jól belátni a fürdőmúzeumba. A múzeum jegypénztáránál még lehet kapni az Aquincumi Múzeum saját kiadású vezetőit, ennek a sorozatnak a 3. része a 'Az Aquincumi Fürdőmúzeum', vagyis egy gusztusos kis könyvecske is kapható, ha valakit mélyebben érdekelnek a látnivalók. Van egy 1984-es kiadvány is, szintén múzeumi vezető, de abban sokkal kevesebb információ van.
És ha már nem jutottunk be, és a felszínen azért még találhatunk néhány pontot, ahol be lehet lesni. A fürdőmúzeumnak ugyanis egy része nem csak a felüljáró alatt van, hanem a szomszédos lakóházak alatt is megmaradtak (és meghagyták) a romkert bizonyos részeit. A Tavasz utcai feljáró felé egy bankot találunk, ennek az aljában rácsok vannak, ám aki leguggol és beleskelődik a rácsokon, a fürdőmúzeum egy kis szeletkéjét pillanthatja meg. Az egyik lakóházból is volt ide lejárat, ennek az emléktáblája még mindig ott díszeleg a ház falán, de sajnos már tényleg csak emlék. A lakókat megkérdeztem, a lejáratból közös helyiség lett, a házból már nem lehet lemenni. Valamikor régen a Flórián téri aluljáróban lévő fürdőmúzeumból is át lehetett menni a lakóház alatti részbe, ahol külön kiállítás is volt. Aztán ezt egyszer csak lezárták, valamikor még vezetéssel be lehetett menni, de jó ideje már úgy sem. Az épülettömböt megkerülve viszont egy kis kert van a ház mögött, ahonnan egy csigalépcső vezet le...igen, a romokhoz! Némi tornamutatvánnyal egész hatékonyan be lehet leskelődni, hiszen a kiállítás a félig fedett alagsorban kapott helyet.
Ez alkalommal egy kicsit szövevényesre és talán egy kicsit bolondosra sikerült a sétánk, de mit mondhatnék: a remény hal meg utoljára. Talán csinálnak vele valamit, talán egyszer megnyitják, vagy csak az idő megeszi a kapukat, és gondtalanul besétálhatunk... Ki tudja!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése