Az első amphorákat a libanoni-szíriai tengerparton találták, és szinte azonnal meghódította az egész Mediterráneumot. Szinte mindent tároltak benne, amolyan ókori tárolódoboz. Főként bort, tejet és olajat (folyékony dolgokat), de halat, gabonát és mézet is tároltak benne. Általában az amphora egy kétfülű agyagedény, amely az alsó vége felé elkeskenyedik, csúcsos, hegyes aljban végződik. Ez elsőre talán furcsának tűnhet, hiszen így nem áll meg a lábán (lévén nincs neki). A keskeny száját általában viasszal lepecsételték, és a csúcsukkal a földön állva egymásnak támasztották őket (például szállításnál), helybeni használatra pedig gyakran a földbe ásták. Ha az asztalra került vagy lakomához a díszes edényt ki is állították (hiszen nagyon kecses jószág), akkor egy lábas állványra tették.
Az amphorákkal nem csak a mindennapos
használat során találkozunk, de nagy szerepe van a halottaknál is. Gyakran
díszítik a sírokat az elegáns formájú edénnyel, és a halottakat is gyakran
temetik amphorába. Ez lehet az egész tetem: az amphorát kettévágják,
becsomagolják a halottat, majd újra összeillesztik, de gyakran az elhunyt
hamvai kerültek a földbe temetett amphorába.
Űrmértéket is jelent, a rómaiaknál nagyjából
26,2 liternek felel meg (capitoliumi amphora), a görögöknél pedig 39,39 liter.
Funkcióját tekintve
kétféle amphora van: asztali edény (vörösalakos és a feketalakos
festéssel díszítették)és kereskedelmi edény (ezeket nem díszítették).
Formáját tekintve pedig megkülönböztetünk hasas amphorát (itt a fülek a
hasról indulnak és a test felső részérre kötnek be) és nyakamphorát (a
fülek felső vége a nyakhoz tapad).
Végül, de nem utolsó sorban az amphora kiválóan alkalmas volt a szavazatok begyűjtésére is!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése