A szó a „tű” főnév, az egyik legősibb női
munkaeszköz. A szó is, mint maga a varrás, az idők során 'kivirágzott' és
számtalan új árnyalattal gazdagodott. Ilyen a PINGERE
ACU, vagyis tűvel festeni, tehát hímezni. A hímzésnek ma is létezik
egy olyan formája, amikor nagyon vékony fonállal szinte festményszerű képeket
varrnak, ennek a neve magyarul is tűfestés. Melléknévként a 'hímzett' latinul ACUPICTUS. A kicsi tű az ACULA vagy ACUNCULA.
Aki gyorslábú, arra a latin azt mondja: ACUPEDIUS,
vagyis tűlábú. Talán gyors, mint a tűvel való munka. Innen ered az 'akut'
kifejezés is, amikor gyors lefolyású egy betegség: szó szerint azt jelenit
élesen. Ahogyan Hippokrátesz is mondja: Acuti
morbi in quattordecim diebus iudicantur. Vagyis: Súlyos betegségről
14 nap múlva lehet véleményt mondani.
És ne feledkezzünk meg a
dallamos matematikai kifejezésről: ACUTIANGULUM,
a hegyesszög.
Néhány közmondás:
REM ACU
TETIGISTI
= valamit tűvel ütöttél meg, magyarul 'fején találtad a szöget' (Plautus,
Rudens)
SI ACUM
QUAERERES, ACUM INVENISSES = aki tűt keres, az tűt talál; magyarul: aki keres, az
talál
Megjegyzések
Megjegyzés küldése