Anyák napjára

   Anyák napja. Köszöntsük virágcsokorral az anyukákat, akik bearanyozzák gyermekeik életét. És köszöntsük az anyukákat ezzel a kis mitológiai csokorral, akik kevésbé aranyozták be utódaik zsenge mindennapjait. Mert a legendákkal ellentétben NEM válik minden nőből anya, aki szül. És sokan, akik nem maguk szülik a világra a gyermeket, a szívükben hordják őket. Furcsa hely a világ. Azt gondolnám, hogy a nagy feminizmussal a nőknek már nem a ’legfőbb feladata’ a szülés: vagyis aki nem érzi magát alkalmasnak, az kihagyhatja a témát. Igen ám, de ha mégis valami idea megszületik az ember fejében, hogy milyen is az élet a gyermekkel (aki természetesen olyan, amilyennek megálmodják – és ki álmodik selejtes gyerekekről?), ám a gyermek manifesztálódása után szembesül vele, hogy nem egészen ilyen lovat akart, akkor ott a bibi, hogy ezt nem lehet visszacsinálni. Ezért igazán ostoba futamoknak tartom azon népszerű érveléseket, hogy ’vállalj gyereket, mert nem tudod micsoda pompás dologból maradsz ki’. Valóban, ha nem vállalsz gyereket, nem tudod meg, milyen lenne, ha lenne gyereked. De ha már van, azt viszont nem tudod meg nem történtté tenni. És ki szívja meg? Nem, nem a nyafizó anyuka, akit esetleg megtapsolnak, hogy milyen bátor, mert ki merte mondani, hogy nem neki való a papás-mamás, meg a bátor költőnő, aki jambusokba zokogja a családi tragédiáját, és nem is az a mártír, aki fogát összeszorítva szembeszáll a Fátummal, és kényszeredetten igenis boldogságot színlel, és habeledöglökisboldogleszek. Nem kérem, itt az egyetlen vesztes a gyerek. Ugyanis neki nincs választása.

   A gyerek, akinek a történelem során sohasem voltak jogai (lehet hőbörögni, hogy de van, de kérem, hol  tudja érvényesíteni őket, és tegyük fel a kérdést, ha netán mégis sikerül, az valóban az ő javát szolgála?), és ebben a szép új világban is egy kiskorú annyit dönthet, mint egy vágóállat. Vagyis mit tehet, ha nem jó otthon? Elszökhet. Hazatoloncolják. Ellenben ha Apu továbbáll és csinál öt másik gyereket, még meg is dicsérik. A gyerek védelme a fizikai testi épségére korlátozódik. Vagyis ha péppé verik, akkor esélye van kikerülni a bántalmazó közegből. Na de hova?!? A nem fizikai bántalmazásokkal pedig lássuk be, senki sem törődik. Aztán a felnőtt évek azzal telnek, hogy az ember valami normálisat próbáljon magából kihozni. Kár érte. És tisztelet a kivételnek, mert vannak normális családok. Láttam.

   Jöjjenek most azok a nők, akiknek nagyon nem kellett volna gyereket szülni, bár mentségükre szóljon, hogy a születésszabályozás akkoriban még az istenektől is távol állt!

HÉRA Bár a görög mitológiában a család védelmezője, a szülő nők istápolója és támogatója, azért álljunk meg egy pillanatra, vegyünk egy mély levegőt, és beszéljünk Héphaisztoszról. Zeusz folyamatosan csalta a feleségét (ám mint tudjuk, egy jó asszony mindent megbocsát) és Héra néha igen paprikás lett. Persze annyira nem, hogy kilépjen a kapcsolatból, inkább kicsinyes és ostoba bosszúkat tervelt ki, amik, lássuk be, az esetek nagy részében nem a hűtlen férjen csattantak, hanem a szegény lányokon. Szóval Zeusz épp Métiszt fűzögette, oly nagy sikerrel, hogy az istennő teherbe is esett. Egy jóslat elkottyintotta, hogy a születendő gyermek eszesebb lesz az apjánál (ez meg ugyan melyik szülő szeretné?!?), így a várandós Métiszt Zeusz hamm, bekapta,  mint a farkas a nagymamát. Kicsit szövevényes úton, de végül Zeusz fejéből pattant ki Athéné aki szerintem tényleg bölcsebb lett az apjánál). Na ez volt az a pont, ahol a nők védelmezője, Héra istennőnek elgurult a gyógyszer, és kitalálta, hogy ő pedig apa nélkül fog szülni (azért ez a történet szépen illik a ki-a-nő és ki-szülhet újkori vitákba). Részleteket nem tudunk, de így lett, apa nélkül Héphaisztosz, a sánta kovács. Vagyis a születésekor még nem volt sánta, csak csúnya, és talán egy kicsit hibás, így Hérának nem felelt meg, lehajította az Olümposzról. Akkor lett sánta.

Konklúzió: Héra-mama nem kérte a kicsit hibás gyerekét. Hát, van ez így.

MÉDEA Talán a leghíresebb szar-anya, nem is részletezem. Iaszóntól született két fia, és amikor a férfi szeretett volna továbbállni (egy szebb és fiatalabb nőhöz), közös gyermekeiket a puszta kezével mészárolta le. Seneca, Euripidész is feldolgozta a történetet, mind a kettőt érdemes elolvasni, mert bár a történet ugyanaz, az értelmezés teljesen más. Ezen a ponton emlékezzünk meg az Atreus-Thyestes fivérekről is. Thyestes elcsábította a bátyja feleségét és a hatalmat is magához ragadta (az aranyszőrű bárány bundájával). Atreus Thyestes két fiát főzi meg és szolgálja fel a békülős-vacsorán. Azért ez is elég hátborzongató!

LAMIA Bár valaha legendás szépség volt, ideje nagyobb részét démonként töltötte a görög mitológiában. Zeusz természetesen rá is szemet vetett, és Héra ostoba bosszújának köszönhetően változott démonná. Persze csakis miután Héra lemészárolta Lamia-mama gyermekeit. Azóta Lamia az ókori gyermekek rémálma, vele lehet(ett) riogatni az engedetlen egyerekeket. Ugyanis Lamia-mama az alvó kisdedek vérét szívja ki. Na jó, nem a saját gyerekeit terrorizálta. A pedagógus előképe J

AGRIPPINA Neró császár mamája, aki megszállottan akarta a hatalmat, és ezért nem sajnálta tulajdon fiát a mókusok elé vetni. Persze ezt lehet a másik oldalról is magyarázni, miszerint a szívós asszony mindent elkövetett, hogy a gyermeke fényes jövőjét biztosítsa. Az idegroncs Neró, a felnőtt életre képtelen császár, az emberi roncs élete mindennél érthetőbb magyarázatot ad. Sokszor a ’te érdekedben teszem’ futamok lyukadnak ki ilyen boldogtalan történetekbe, hiszen senki sem tudhatja igazán, mi rejtőzik a másik emberben, mi mozgatja, és ilyen erőszakosan rátolni valamit – az nem lesz jó.