Az akantusz-levél a korinthoszi oszlopok
talán legjellegzetesebb eleme. Az ívesen kanyargó levelek szinte beterítik a
teljes oszlopfőt és a természet gazdagságát és legyőzhetetlenségét hirdetik.
Már a neve is igen pazar: akantusz. Persze némi pátosszal akHantusznak is lehet
ejteni. Az eredeti növény, aki megihlette az oszlopokat, nem más, mint a nem
túl fenséges nevű medveköröm. Főként a mediterráneumban honos, örökzöld
lágyszárú növény, aki a virága miatt a kertek nagy kedvence is. Persze nem csak
az ókori építészeti díszítőelemeken látjuk ezt a jellegzetes levelű növényt,
hiszen Magyarországon bizánci minták alapján már az Árpád-kor
építészetében is bevetették az akantuszlevelet. Az első
esztergomi bazilika, a veszprémi székesegyház oszlopai, a feldebrői altemplom szentélyoszlopának fejezetei is akantuszlevelekkel ékesek.
Nem ritkán két sorban, sűrűn elhelyezett, míg a székesfehérvári bazilika
falpilléreit felső részükön visszahajló,
legyezőszerűen szétálló akantuszlevelek díszítették.
Az a sommás megállapítás, hogy 'medveköröm',
nyilván nem állja meg a helyét egy növényszerető ember szemében, hiszen ennek a
cserjefélének több mint 80 faja ismert (ezért medvetalpfűként is olvashatunk
róla). Nézzétek el ezt nekem, ez a néhány sor csak egy akantusz-gyorstalpaló. A
virágok nyelvén az akantusz a művészet szeretetét jelenti. A keresztény
művészetben pedig a halhatatlanság, ritkább esetben a hatalom jelképe.
A római művészetben például az Ara Pacison
is az akantusz fontos szerepével találkozunk. Szinte az összes istenhez
köthető, a halhatatlanságot, a felsőbbrendűségüket és az egyetértésüket
szimbolizálja (concordia deorum). Mint
gyógynövény inkább Apollo/Aesculapius kultuszához köthető. A halhatatlanság, a
feltámadás megtestesítője, és apotropaikus növény, vagyis bajelhárító. A római
Forum díszítőművészetében is jelen van az akantusz, itt az ősök tiszteletére és
az ősök kultuszára utal.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése