Repes a szívem a boldogságtól, amikor ilyen
izgalmas hírekkel szolgálhatok!
A Batrachomyomachiára egészen rákattantam,
az elmúlt hónapot szinte teljes mértékben ezzel az egy művel töltöttem. És
persze a keresgéléssel. Minden általam elérhető könyvben, folyóiratban
elolvastam, hogy mit írnak róla. Megállapítottam, hogy a Csokonai-féle
fordítással még foglalkoztak így-úgy, hiszen Csokonai mégiscsak az egyik
legnagyobb költőnk, de a többivel... Valahogy a Békaegérharc az irodalom, a
filológia margójára szorult, mint mulatságos kis ostobaság, amivel mintha ciki
lenne foglalkozni, nem a keményvonalas irodalomhoz tartozó remekmű. Ez cseppet
sem szegte kedvem, hogy tovább nyomozzak.
Talán nagy vonalakban megállapíthatom, hogy
aki a Békaegérharcot lefordítja, az csakis amolyan ujjgyakorlatként,
passzióból, szórakozásból teheti, hiszen ez egy komolytalan munka, amolyan
játékosság, és a leghuncutabb költőnkhöz még illik ez a játék, na de egy komoly
filológushoz, meg görögöshöz...
Vályi-Nagy Ferenc fordítása mintha tabu lenne, bár a magyar nyelv lelkes
csiszolója, mégis, a Békaegérharc-fordítása ugyanolyan megközelíthetetlen, mint
az Iliász-fordítása. Ott lapul Patakon, csendben. Gulyás Ferenc és Juhász
László fordítása szintén az elérhetetlenség küszöbét súrolják. Egyetlen kiadást
megért könyvük néha felbukkan antikváriumokban, de tényleg elvétve. A
könyvtárakat ne is említsem. Ott sok minden változott. A Devecseri-féle
fordítás pedig szépen bele van súvasztva az Iliász/ Odüsszeia/ Homéroszi
költemények című kötetbe (Bibliotheca Classica), de semmi önálló kötet, kis
jelzés, cím, felirat, hogy hohó, itt van a híres egérháború! Pedig remek
fordítás, élvezet olvasni. Elolvastam, kezdtem előről. A végére értem és megint
újra olvastam. Háromszor végigmentem rajta, annyira tetszett (rossz szokásom,
hogy ha valami nagyon tetszik, akkor az utolsó mondat után azonnal újra
olvasom, az elejétől – és képes vagyok háromszor is végigolvasni).
Egyszerűen nem hittem el, hogy ez a remek
történet, ami sokakl több annál, mint aminek elsőre tűnik, ennyire nem kavarta
fel az irodalmi élet állóvizét (értem ezt egy olyan korra, amikor egy új
fordítás még felkavarta az irodalom vizeit – valamikor a hatvanas évek
előtt...de inkább a 19. század). Így találtam rá Lonkay Antal
Békaegérharc-fordítására, ami az Új Magyar Muzeumban jelent meg, 1855-ben.
Persze ez sem lett bestseller, további kiadásait nem találtam. Tudjátok,
keménytáblás kötés, puha kötés, többféle borítóval...na jó, vicceltem. Ez a
kincs is egy kicsit eldugott: az arcanum adatbázisról lehet hozzáférni (amire
vagy előfizetsz vagy elmész könyvtárba, ahonnan elérhető).
A másik hosszas kutakodási zsákmány Földi
József fordítása. Igaz ezt nem olvastam, és sajnos hiányos a lelet, de azért
örömteli felfedezés! A Dunántúli Református Egyházkerület Kézirattárának
katalógusát böngészve az O.1208-as jelzetnél találtam Földi József iratait,
aminek egy irata a Batracomyomachia fordítása. Azonnal levelet írtam a
kézirattárának, és felvettem velük a kapcsolatot, hogy mi ez. Nagyon gyorsan és
kedvesen válaszoltak is, így kedves olvasók, Ti, akik még érzitek a régi
irodalom, a klasszikus kultúra szívdobbanásait, ti, akik a régi korok tisztelői
vagytok, Ti most első kézből olvashatjátok ezt a nagy hírt. Mert tudom, hogy
türelmetlenül futtok végig a sorokon, hogy ne játsszak tovább a türelmetekkel,
mi ez? Nos, mi is ez? A kézirattár megőrzött egy eddig ismeretlen Békaegérharc
fordítást, amit Földi József görögből fordított. Ez a mű 1903-ban jelent meg
Nagy Sándor Könyvnyomdájában. Huszonhét lapos a teljes mű, ebből a 3-4- lap a
bevezetőt tartalmazza, az 5-9.lap pedig sajnos hiányzik. Egy-egy görög szakasz
után következik a magyar fordítás. A kézirattárban az eredeti megjelenés rossz
minőségű, fénymásolata található. Más kiadást nem ért meg, így tudtommal ez az
egyetlen példány belőle.
Erre is csak azt tudom mondani, amit évekkel
ezelőtt, hogy az ilyen esetek miatt vérzik a szívem, mint egy szügyön szúrt
lónak...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése