Homérosz örök. És bár a rómaiak nem tartották túl rómaiasnak a görögtanulást, de azért azt elismerték, hogy a művelt ember nem lehet meg görögtudás nélkül. Cato is öregségére ugyan, de csak megtanult görögül. Hiszen ez Homérosz nyelve. És a rómaiak is szerették Homéroszt, olvasták, tanulták és tanították.
De mit tehet az, aki mégsem tud görögül? Marad neki a fordítás olvasása. Igaz ez a rómaiakra is, hiszen már az ókorban elkészült az Iliász latin fordítása. Ez ugyan nem a teljes szöveg, csak egy tartalmi kivonat, mindössze 1070 sorból áll, ám az eredeti műélvezethez illően hexameteres. A fordítást Publius Baebius Italicusnak tulajdonítják (talán ő, talán mégsem, ám az első sorok kezdőbetűit összeolvasva ITALICUS-t, az utolsó sorok kezdőbetűit összeolvasva pedig SCRIPSIT szót olvashatjuk, vagyis ’Italicus írta’), aki i.sz. 60-70 között követhette el az Iliász latinosítását. Ez a középkorban is népszerű mű mind a mai napig népszerű, ki is adták, olvasható, digitálisan is elérhető, sőt, a nyelvtanulás és a nyelvélvezet céljából több latinos oldal soronkénti elemzést, szövegmagyarázatot is ad. Ő pedig nem más, ez a rövid, de remekbe szabott latin olvasmány, mint az ILIAS LATINA.
Ma is kapható, remek kis borítókkal, különféle kritikai kiadások formájában:
Svájcban pedig őriznek egy káprázatos példányt, ami a 14. században készült Nápolyban. Illusztrált, lapszéli jegyzetekkel gazdagon ellátott. Itt a képen az iniciálé egy Múzsa.
Felkeltette az érdeklődésed? A teljes latin nyelvű szöveget itt olvashatod (The Latin Library).
Megjegyzések
Megjegyzés küldése