A Magyar Nemzeti Múzeum új sorozattal
jelentkezett, 'Tárgyak, korok, emberek' címmel. 2023-ban indult el, az első
kötet a Nagyszentmiklósi kincset mutatja be, a második pedig egy igazi csemege:
Tarbay János Gábor: A
bronzkori kard útja.
Erről a könyvről csak! lelkes!
felsikoltásokban! lehet! beszélni! Igen, szerintem méltán pályázhat az év
legjobb olvasmánya címre. Már biztosan kíváncsi vagy, hogy miért ez a
határtalan lelkesedés, vágjunk hát bele!
Már a külseje is szép. Persze ez nem döntő
fontosságú szempont egy könyvnél, csak amolyan plusz adalék. A borító szürkés
színe a könyv lapjain is visszaköszön, ízlésesen illeszkedik a patinás bronz
kardokhoz. Mert a könyv gazdagon illusztrált, jó minőségű, részletgazdag
fotókkal pakolták tele. És ennek különösen örültem, hiszen a könyvben szereplő
kardok egy része a Nemzeti Múzeumban megtekinthető, ám ott nem sikerült ilyen
jól bemutatni. Vagyis a könyvben többet látni a kardokból, a finomságokra
fókuszáló fotók sokkal gazdagabb látványvilágot kínálnak. Mit látványvilág,
kész kardorgia, vizuális eksztázis! (Azért igyekszem nem írásban sikoltozni.)
Viszonylag rövid, mindössze 123 oldal (plusz
a jegyzek). Gyorsan be lehet falni, hiszen olvasmányos, érdekes, izgalmas. A
kiinduló lelet a podheringi kardkincs, a több szakaszban előkerült, díszített,
földbe ásott bronz kardok. Már maga a kardok előkerülése, története, élete is
kalandos, ám az egész könyv zsenialitása a lelet mentén, a lapról lapra kibomló
bronzkori világ. A régészeti érdekességek, tudományos adatok mellett finoman
bontakozik ki a bronzkori harcos, a férfi, a hős, a hérosz élete és halála. A
világ, amit talán nem ismerünk eléggé. A bronzkorról azért a legtöbb embernek
olyan ősember-vadember -féle szerzetek jutnak eszébe. Pedig ez – igen, innen a
szűnni nem akaró lelkesedésem – a homéroszi eposzok világa, az Iliász hérószai,
az Odüsszeia embereinek világa. Ez Akhilleusz és Hektór világa! Tarbay Gábor,
Nemzeti Múzeum régésze pedig épp ezzel az élettel, vitalitással tölti meg a
leleteket. Hogyan készültek a kardok, mit jelentettek a használóik, birtoklóik
számára, milyenek voltak a kovácsok, akik készítették, a bronzöntők, milyen
volt egy csata, mit tudhatunk meg azokról a harcosokról, akik egy ilyen
csatában haltak meg... És igen, ezek a harcosok borotválkoztak és szépítkeztek.
Remek kalauz a kardok világához is, hiszen
nem győztem az interneten keresgélni a kardtípusokat, figyelni a
sajátosságaikat. A kardok pedig nem csupán fegyverek, használati eszközök (elég
véres szándék eszközei, hiszen ölésre találták ki), hanem egyedi, személyes
darabok, különleges tárgyak, amelyek akaratlanul is közel kerülnek az emberhez,
és egy kicsit talán tényleg megőriznek a viselője személyiségéből. Hiszen a
legendás fegyvereknek (nem csak a kardoknak!) önálló életük, történetük van –
és gyakran nevük is.
A bronzkori harcosok, akiket megismerhetünk,
sajnos név nélkül maradnak, hiszen a Kárpát-medencében nem maradt fönn a
mítoszuk, a róluk szóló legendák elsüllyedtek. Pedig biztosan voltak, és talán
volt valaha itt is egy Homérosz, aki megénekelte akár a keszthelyi harcos
dicsőségét, tetteit, életét és halálát.
Ebben a könyvben találkozik a régészet és a
mitológia, a valóság és a mese, és kiderül, hogy a mesék nem is annyira
valótlanok... A rengeteg párhuzam, példa, hasonló lelet – mint sok apró
mozaikdarab, kirajzol egy egészet. És ez a könyv erőssége: az életszerű kép,
ami megelevenedik a lapjain. Homérosz nyomdokán.
Nem utolsó sorban pedig az utazás kérdése is
szóba kerül. A világ felfedezése, ismeretszerzés, kalandozás. Az előkerülő
leletek rengeteg dolgot elárulnak – még az ilyen dolgokról is. De nem is árulok
el többet, hiszen a legjobb dolog felfedezni a világot, olvasással is!
Azóta azonnal felkapom a fejem, ha egy
magyarországi bronzkori lelet kerül szóba. És egy kicsit más szemmel is nézem.
Természetesen a könyvtárat másnap ki kellett fosztanom, bronzkor témában. De
így van ez jól, ilyen kicsi szikrákból születnek a mindent elsöprő tűzviharok!
 |
| könyvekről mindig jó csevegni |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése