Lokriszi Aiasz, a nagyképű

Aiasz és Lokrisz

   Ha már szó volt a görögök második legnagyobb harcosáról, Aiaszról (Nagy Aiasz, vagy Telamón fia Aiasz, Aiasz Telamóniosz), ne feledkezzünk meg a 'kisebbikről' sem! Kisebbik Aiasz a lokriszi Narüxból származott, Oileusz fia. Homérosz szerint a két Aiasz között nem csupán rangbeli és érdembeli különbség volt, hanem kis Aiasz szerinte tényleg kicsi volt.

„Oileusz gyors fia volt vezetője a lokrisziaknak,

Aiász: akkora épp nem, mint Telamóniosz Aiász,

apróbb volt, kis testén vászon a vért, de gerellyel

messze mögötte maradt a görögség és az akháj mind.”

(Homérosz Iliász II. 527 – 530 sorok, Devecseri Gábor fordítása)

Marvel-Aiasz

     A lokrisziakról úgy tartják, hogy 'a kő nemzetsége'. Ez szó szerint azt jelenti, hogy a legendás nagy özönvíz után a megmaradt emberpár, Pürrha és Deukalión hátuk mögé vetett köveiből jöttek létre (keletkeztek? Születtek? Lettek?). Első királyuk, Lokrosz az utódlás kérdésében nem bizonyult sikeres uralkodónak (konkrétan: nem született gyereke), ám Zeusz valamiért mégis támogatta a királyt, és a már terhes (na ugyan kitől eshetett teherbe egy szép lány Zeusz ismeretségi körében?!?) Opusz király lányát adta feleségül Lokrosznak, aki örömmel vette a megbundázott gyermekáldást. Ebből a szintén isteni felmenőkkel rendelkező családból származik Kisebbik Aiasz. Apja a már említett Oileusz, anyja pedig Eriópisz.

   Lokrisz két részre oszlik: egyik részér az Euboia melletti lokrok lakják (ennek fővárosa Opusz), a másik részt az epiknémisiek. Aiasz Opus környékéről származott, csak úgy, mint Patroklosz.

„Homéros szerint Opusból való volt Patroklos, s mert akaratlanul gyilkosságot követett el, Péleushoz menekült, atyja, Menoitios azonban hazájában maradt, mert Akhilleus megígérte Menoitiosnak, hogy a hadjáratból visszatérő Patroklost oda fogja visszavezetni. Aias, aki állítólag Narykosból származott. A Patroklostól megölt embert Aianésnak nevezik; mutogatják is ott a róla elnevezett Aianeion ligetet és egy Aianis forrást.”

(Strabón: Geógrahika Kilnecedik könyvIV.2. Földy József fordítása)

Henri Serrur festménye Aiaszról

   Aiasz is részt vett a 'trójai falóba préselődünk' akcióban, és így Trója pusztításában és lerombolásában is aktívan szerepet vállalt. A róla szóló legendák, bár kiváló atléta és vitéz harcos volt, mégis egy álnok tettét emelik ki. Trója már lángokban állt, az embereket halomra ölték, akit értek, aprítottak, ám Aiasz ekkor kiszúrta magának a szép és fiatal Kasszandrát. A lány Athéné templomába menekült, végső mentsvárként a templom Athéné-istenszobrának a térdeit átkulcsolva könyörgött kegyelemért. Ám Aiasz mit sem törődve a szentségekkel és a szakralitással (a kegyelemről nem is szólva), ott helyben, az istennő lábai előtt megerőszakolta a lányt. Ettől a gyalázattól nem csak Athéné istennő szemei forogtak vérben, de még a görögöknek is túl sok volt és Aiasz ellen fordultak. Ám Aiasznak valahogy mégis sikerült hajóra szállnia és kieveznie a nyílt tengerre.

   Athéné egyenesen Zeuszhoz fordul bosszúért, aki a maga szokásos nagyvonalúságával intézi el a dolgot: „Bosszuld meg!” Vagyis tégy amit akarsz! Végül is, Athénénak nincs oka a panaszra, hiszen a főisten akár rövid nemet is mondhatott volna...

   Athéné apja fegyverét vetette be a gyalázatos Aiasz ellen, hiszen a bölcs istennő, ha akar, maga is tud felhőket tologatni, villámokkal csapkodni, meg fergeteges vihart kavarni. Így hát olyan tengeri vihart küldött Aiaszék hajójára, hogy tényleg, becsületére legyen mondva, esélyük sem volt a túlélésre. Na de. Mert az istenek kedvenc játékszerei a halandók, Poszeidón is beszállt a tomboló viharba, hiszen mégis csak az ő felségterületén, a nyílt tengeren történt a reváns. Poszeidón egy apró beavatkozással megmentette Aiasz életét és a hőst egy a tengerből kiálló sziklára menekítette.

Aiasz megerőszakolja Kasszandrát -
vörösalakos vázafestmény

   És itt, ezen a ponton mutatkozik meg Aiasz kicsinysége, a valódi arca. Csurom vizesen, épp a hajóját elpusztító villámcsapások elől megmenekülve a falatnyi sziklán kuporogva nem az az első dolga, hogy hálát adjon az isteneknek, megköszönje, hogy megkímélték az életét, vagy legalább egy kis megbánást tanúsítson, nem, Aiasz az első levegőjével, az első szuszával azt kiabálja az istenek felé, hogy lám-lám, milyen nagy harcos is ő valójában, hiszen ezt a vihart is EGYMAGA úszta meg! Egymaga, nem csak mint egyetlen túlélő, hanem egymaga, mint saját erejéből, vagyis saját hősiességének, erejének és bátorságának köszönhetően. Ez kérem, a hübrisz iskolapéldája, ami az amúgy békés Poszeidónt is fél pillanat alatt kihozta a sodrából. Aiasz már következő lélegzetvételével nem is folytathatta az öntömjénezést, mert Poszeidón maga nyársalta fel a háromágú szigonyára az öntelt szájhőst, mint egy ropogós halfalatkát a szikla-menedékével egyetemben.

   Aiasz nem tudta, hol az elég. Aiasz azt sem tudta, hogy mikor kell disztingválni. Az istenek haragját oly mértékben sikerült magára vonnia, hogy nem csak őt és az elbizakodott nagy száját büntették meg, hanem népére, a lokrisziakra az istenek vezetőjük miatt pestisjárványt küldtek. Lehet a lokriszi mentalitásban vagy lelkületben lehet(ett) valami mérgezett vonás, mert bár hiába a pestis, a lokrisziak nem akartak tanulni a történetből. Aiaszt, a hübriszbe fulladt vezetőjüket sokáig gyászolták, és tiszteletére minden évben a vízre bocsátottak egy fekete hajót, amit aztán felgyújtottak és elsüllyesztettek.

„Egész Lokris megtudta, hogy mi történt, s teljes [gyász] időre feketébe öltözve gyászolta a férfit, és évente egy teherhajót megtöltve nagyszabású áldozatokkal és a hajóra tüzet fektetve, fekete vitorlát húzva fel rá, a tengerszorosokon kívülre küldték, hogy a tengeren égjen le áldozatul a hősnek.”

(Lykophrón: Alexandra, 365. Fehér Bence fordítása)

Solomon Joseph Solomon -
Aiasz és Kasszandra