Könyvajánló: Mary Beard – Pompeji. Egy város élete

   Mary Beard nagy kedvencem. Írói, előadói, történészi munkáját egyaránt érdekesnek, színesnek és értékesnek tartom, miközben nőként is egy példamutató karakter. Könyveit, cikkeit, előadásait, gyakorlatilag mindent, ami hozzáférhető, elolvasok. A Pompeji című könyve nem a legfrissebb darab, ám ha végre megjelent magyarul is, nem hagyhattam ki!

   Az angol kiadás 2008-ban jelent meg, azóta több könyvét is kiadták magyarul, ez valahogy kimaradt. A magyar fordítás 2022-ben jelent meg a Kossuth Kiadónál, Böröczki Tamás fordításában, színes képtáblákkal és térképmellékletekkel. Pompejiről – bár az egyik legnépszerűbb kulturális turista-célpont – Castiglione könyve óta nem volt igazán átfogó, teljes munka.  Mary Beard könyve jellegét tekintve egy hasonló grandiózus, rajongóknak való olvasmány. Lehet akár valódi 'útikönyvként' is forgatni, de inkább a fotelturistáknak, az otthonról utazóknak való, akik szeretnek aprólékosan szemügyre venni minden kis részletet, és akik élvezettel merülnek el a részletek tanulmányozásában. Természetesen korunkban már megadatott az internet, így gyakorlatilag otthonról tényleg mindent meg lehet nézni és alaposan áttanulmányozni. Néha talán többet is lát az ember a fotelból, mint a helyszínen – természetesen ezzel senkit sem szeretnék lebeszélni egy valódi pompeji látogatásról, hiszen a 'valódi' látvány semmivel sem pótolható!

   Útikönyv, művészeti kalauz és történelemkönyv egyben, miközben elgondolkodtató, érdekes kérdéseket is felvet (a miérteken és a 'mire használták'-on túl is számos érdekes kérdést hoz elő). Teszi mindezt a maga könnyed, humoros, csevegős stílusában, mintha csak kézen fogná az olvasót, hogy személyesen mutassa be a látnivalókat Pompejiben. Kifejezetten élvezetes olvasmány, és amit nagyon szeretek benne, hogy a régészeti leleteket az élet, a valóság, a mindennapok kontextusába helyezi, így értelmezi, így mutatja be, vagyis nem egy romvárost mutat be, hanem egy élő várost. Azt hiszem ez sok régészeti munka esetén felmerül, hogy bár valóban fantasztikus leleteket tárnak fel, ám azért a leletek mégiscsak használatra készültek valamikor régen, funkcionális valamik. Mint a műtárgyként bemutatott 'tányérok', amik bár tényleg művészi színvonalat jelentenek, de valaha valakinek használati tárgyként szerepeltek az életében (nyilván nem egy Seuso-kincsre gondolok ezzel). Szóval a Pompeji, a város, amibe Mary Beard elkalauzol bennünket, egy élő, használatban lévő római város: építkezésekkel, átalakításokkal, hibákkal, kosszal, falfirkákkal és embertömegekkel az utcákon.

   A történeti áttekintés szintén a működő várost mutatja be, a római hódítás előtti időket a leletek tükrében. Pompeji kapcsán mindenki azonnal a megdermedt, lávába temetett római kultúrát képzeli el, pedig volt élete a rómaiak előtt is, és ezt az arculatát, néhány jellegzetes vonását a romanizálódás ellenére is megtartotta. Épp ettől lett különleges és egyedi!

   A részletes térkép segítségével nyomon követhetjük gyakorlatilag az összes épületet. A legkülönfélébb lakóházakat, középületeket, fürdőket, bordélyokat. Hosszasan foglalkozik a falakkal. Ez nem hangzik túl izgalmasan? Pedig nagyon érdekes dolog! A falfestmények sokat elárulnak a városképről és az épületekről is. No meg az emberekről, és az épületeket, tereket berendező bútorokról, apróbb tárgyakról, kárpitokról, amelyek talán nem maradtak fenn. Az illusztrációk között számos olyan falfestmény is szerepel, ami mára már alig látható, teljesen kifakult, viszont a feltáráskor (akár a 18 – 19.század) a régész lerajzolta úgy, ahogyan ő még teljes(ebb) pompájában láthatta.

   A városban a szent helyeken (nem csupán a templomok!) megelevenednek az istenek és a rómaiak hihetetlenül befogadó és szabad vallásszemlélete, istenvilága. Tárgyi leletek, emlékek és elméletek zseniális összefonódása a könyv. Nem fél új elméleteket, ötleteket felvetni, és hagyja, hogy az olvasó maga is elgondolkodhasson ezeken a kérdéseken. Igazi kultúrcsemege!