Születésnapomra kaptam az éves Országos
Idegennyelvű Könyvtárba a tagságot, és bár nagyon örültem neki, nem is
gondoltam volna, hogy ennyire fogom élvezni. Már a nyelvkönyv-választéka is
pazar, ami természetesen nem merül ki a nyelvkönyvekben, hanem szótárak,
olvasmányok, könnyített olvasmányok és hanganyagok garmada várja az olvasót. És
mi sem jobb, mint a perzselő nyári melegben beülni az amúgy szépséges könyvtárba,
és eddig ismeretlen nyelvek világába merülni. Csak úgy, minden elkötelezettség
nélkül egy kicsit megismerkedni velük. Igazi nyári flört, imádom! És amikor már
azt gondoltam, hogy mindenfajta és -féle nyelvkönyvet ismerek, bizsergetően
izgalmas érzés ennyi új felfedezés, ennyi új ismeret!
A nyelvkönyvek, idegen nyelvű regények és
mindennemű olvasni-, hallgatni- és néznivaló mellett komoly gyűjteményük van a
Magyarországon élő kisebbségekről is. Nem 'csak' tanulmányok és tudományos
munkák, hanem szépirodalom is megtalálható a kínálatban. Évek óta próbálok a
szomszédaink, Közép-Európa kultúrájával jobban megismerkedni, több irodalmat,
költészetet olvasni tőlük, és ez a vágyam most maximálisan teljesül. Mert azért
lássuk be, különösen a költészet terén szó szerint vadászni kell az
közép-európai költőkre. Júniusban pedig volt egy ilyen témájú rendezvény is a
könyvtárban: közép-európai költők verseit mutatták be mind a saját nyelvükön,
mind magyarul. Számomra ez a multikulti. Sok nemzetiség, sok nép él Európa
legszebb helyén, sokfélék vagyunk, sok nyelvet beszélünk, ám ezer szállal
kötődünk egymáshoz, egy a múltunk (még ha másképp is meséljük el), egy a
történelmünk. Csak érdemes egy kicsit több figyelmet fordítanunk egymásra...
Az egyik magyarországi nemzetiség pedig a
görög, a görög kultúra pedig... mit ragozzam, a szívem csücske. A görög
történelemről viszonylag kevés könyv jelent meg, leginkább az ókori
történelemmel vagy a mai résszel foglalkoznak. Így hát böngésztem egy kicsit,
és egy igazán görögös nyaram lett!
A szegedi görög közösség nem tétlenkedik,
remek könyvet adtak ki, csak azt sajnálom, hogy könyvesboltban nem találkoztam
vele. Balogh Ádám: A görögség rövid története című könyv valóban rövid
(mindössze 147 oldal), ám a korai görög történelemtől kezdve napjainkig egy
remek összefoglalót ad, hogy mi is történt a görögökkel. Szép, minőségi képek
illusztrálják a könyvet, a szöveg maga pedig olvasmányos, jó szívvel ajánlom
mindenkinek, hiszen egy folyamatként látni a történelmet jó lehetőség, hogy
többet megértsünk belőle. A jelen kérdései mindig a múltban gyökereznek, és
azért lássuk be, nem tudunk eleget a Balkánról (sem). A fejezetek végén rövid
szómagyarázat is található, elsősorban azért, mert a görög kéttannyelvű
oktatásban is javasolt a könyv, de bevallom, nekem tanulás nélkül is nagyon
tetszik ez a fajta szerkesztés. És ha már görög tanulás, a www.szegedigorogok.hu oldalon a könyv
kétnyelvű, görög-magyar változata is elérhető. És különben is, a magyarországi
görög közösség nyelvkönyvet is adott ki, ami tényleg magyar-barát (mármint a
nyelvtanulás során a magyar gondolkodásra épül), így méltán megérdemlik az
elismerést és támogatást, mert valóban a kultúrájuk megismeréséért dolgoznak.
Nem utolsó sorban pedig a bibliográfiát, a további olvasmányok jegyzékét emelném ki: görög, magyar és angol nyelven megjelent könyvek válogatott jegyzéke.
A másik könyv a Görög Országos Önkormányzat
égisze alatt 2002-ben kiadott 'Örökségem a görög nyelv – görög versek az
ókortól napjainkig' című kötet. Semmi romantikus és hangzatos cím, mint pl.
a hullámzó borvörös tenger tarajain vagy az öröklét görög örömei, de a
kifinomult cím ellenére (vagy éppen azért – nézőpont kérdése) egy remek, mit
remek, zseniális kötetet kapunk, amit megint csak sajnálom, hogy nem egy
általános könyvesbolt polcáról kacsintott rám. Caruha Vangelió szerkesztette,
válogatta és írta az életrajzi jegyzeteket, az illusztrációk pedig Fülöp József
munkái.
Homérosz, Hésziodosz, Türtaiosz, Szapphó,
Anakreón, Szimónidész, Bakkhülidész, Euripidész, Arisztophanész még ismerős a
magyar olvasó számára, de Dionisziosz Szolomosz, Andreasz Laszkaratosz,
Kosztisz Palamasz, Maria Poliduri, Odisszeasz Elitisz és Rula Kaklamanaki
írásai már kevésbé. A könyv kétnyelvű, bal oldalon görögül, jobb oldalon
magyarul. És kék az egész. Görög-kék. Azonnal beleszerettem. Mit mondhatnék még
erről a két gyöngyszemről? Még több ilyet! MÉG! MÉG!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése