 |
| Aiasz szobra Szalamisz szigetén |
A trójai háborúban két hős is Aiasz néven
szerepel, ne keverjük össze őket, hiszen a nagyobbik Aiasz így is gyakorlatilag
a szégyenbe halt bele! Szóval akiről a mai bejegyzésben szó lesz, nem más, mint
'A NAGY' Aiasz, vagyis Aiasz Telamóniosz, Telamón fia, Szalamisz és Periboia
királya. A görögök úgy tartják, Akhilleusz után ő volt a második legnagyobb
hős. Vagyis erejét és bátorságát csakis Akhilleusz múlta felül, de durvaságban
és faragatlanságban méltó versenytársnak bizonyult névrokona, 'A KIS' Aiasz,
vagyis Lokriszi Aiasz, a Narüxból származó kiváló atléta, Oileusz és Eriópisz
fia. De lássuk az életét!
Aiasz neve latinosan Ajax vagy Aiax. Bár
Lykophrón Alexandra című költeményében olvassuk, hogy Aiasz az apja eredetileg
Zeusz utasítására Aetosnak, Sasnak nevezte, később lett csak a neve Aiasz. A
legenda szerint Akhilleuszhoz hasonlóan neki is volt egy gyenge pontja, de ezt
leszámítva gyakorlatilag ő is emberfeletti erővel bírt. (Persze ez az erő mit
sem ér, ha a hős önkezével vet véget az életének, de ne szaladjunk ennyire
előre!) Az apja, Telamón segített Héraklésznak legyőzni Laomedón trójai
királyt, ezért hálából, köszönetképp Héraklész azt kérte Zeusz atyától, hogy
Telamónnak hadd szülessen egy rendkívüli, bátor és rettenthetetlen fia. Zeusz
meghallgatta a kérést és meg is tette, egyetértése és beleegyezése jeléül egy
sasmadarat küldött. És mivel Héraklész volt a „keresztapja”, amikor Aiasz
megszületett, Héraklész a nemeai oroszlán bőrébe takarta (ami már szinte önálló
életre kel a mitológiában és számtalan történet kapcsolódik hozzá), és mint
minden 'mágikus' védelem, ennek is megvolt a maga gyenge pontja: a kulcscsont
környékén maradt egy fedetlen terület (Lykophrón szerint Héraklész itt viselte
az íjtegezt, ezért a mágikus hatás ezen a ponton nem érvényesülhetett), ami
mint Akhilleusz sarka, emberi és gyönge maradt. Aiasz kétkezes harcos volt,
vagyis mind a bal, mind a jobb kezével egyformán jól harcolt, és a
sebezhetetlenségét maximálisan kihasználta, hiszen számtalan harcot vívott, és
tényleg, haja szála sem görbült. Mit gondoltak erről a görögök? Homérosz nem
írja, hogy Aiasz olyan 'mágikus védelemmel' rendelkezne, mint Akhilleusz, ám a görög
vázafestészetben Aiasz halála (öngyilkossága) igen kedvelt téma, számtalan
vázafestő örökítette meg a témát. És mit látunk? Aiasz a kardjába dől: a földön
megtámasztott kardot (vagy a markolatát a földbe ásva rögzített kard fölé
hajol) arra használja, hogy mint egy karóba, felnyársalja magát. És igen, a
kard a mellkasa alsó részén döfi át a testét, viszont a kimeneti helye
általában a kulcscsont környéke. Szóval kimondatlanul, de a görögök is egyet
értettek Lykophrón állításával. Ez az érdekes Aiasz-adalék Pindarostól
származik. És még egy adalék: Szophoklész Aiasz című drámájában is ezt írja,
hogy Aiasz beledőlt a kardjába:
„A hős Aiasz frissen
megölve fekszik itt,
A földbe ásott kardja
átjárta őt.”
(Kerényi Grácia
fordítása)
 |
| Aiasz szobra Szalamisz szigetén |
Mint a halhatatlan történetekben, nem csak
az embereknek van különleges történetük, hanem a fegyvereknek is. Aiasz kardja
is ilyen legendás kard, bár neve nincs, de története van. Az Iliász hetedik
énekében Aiasz párviadalra áll ki a trójai Hektór ellen. Az egész hetedik ének róluk
szól, kezdve az isteni beavatkozással, hogy ez a két legenda összecsapjon. Az
istenek addig szervezkednek, amíg a leleményes görögök kitalálják (vagyis
elplántálják beléjük a gondolatot, hiszen az Iliász annyira fatalista, hogy az
embernek, hősnek még egy önálló gondolatot sem engedélyez – persze a lovak más
megítélés alá esnek), hogy húzzanak sorsot, ki áll ki Hektór ellen. Ez a
sorshúzás abból áll, hogy a neveket Agamemnón sisakjába teszik, összerázzák, és
sorshúzással döntenek, ki nyeri el a megtiszteltetést, hogy megvívhat a
bajnokkal. Megint az istenek beavatkozásának köszönhető, hogy Aiasz nevét
húzzák ki a 'kalapból'. Persze Aiasz büszke magára és elégedett, hogy megint
megcsillogtathatja harci képességeit. Az Iliászban így indul a Hektór elleni párviadalra:
„Majd miután minden
fegyvert testére körített,
elsietett, ahogyan
roppant Árész nekiindul,
hogy a harcba siet,
hősök seregébe, kiket Zeusz
lélekölő cívódással
taszít össze tusára:
így indult az akhájok
tornya, a termetes Aiász,
rettentő arccal mosolyogva,
a lábaival meg
jó nagyokat lépdelt, és
rázta nagyárnyu dzsidáját.”
(Homérosz, Iliász VII.
143 – 149. sorok, Devecseri Gábor fordítása)
 |
| Aiasz a trójai háborúba 12 hajóval érkezik |
Aiasz hatalmas hős, ám minden lelkesülés
ellenére nem bír Hektórral, de az sem vele. Szóval kiegyeznek egy döntetlenben,
és egymás érdemei elismerése mellett, mintegy barátságban, kölcsönösen
megajándékozzák egymást (ez a tisztelet jele). Halljuk ismét Homéroszt, hogyan
meséli el:
„Híres ajándékot
váltsunk egymással azonban,
hadd szóljon ekép egy
akháj, vagy trójai később:
„Lám, ők lélekevő perrel
szálltak viadalra,
és úgy váltak szét
békülten, mint a barátok.”
Így szólt, s már oda is
nyujtotta ezüstszögü kardját
és a hüvelyt s
szépmetszésű szíját vele adta;
s Aiász bíbor övet
nyújtott neki, szépragyogásút.”
(Homérosz, Iliász VII.
157 – 163. sorok, Devecseri Gábor fordítása)
Szóval itt az a bizonyos kard, ami először
nagy dicsőséget szerez Aiasznak, majd később a halálát okozza. Ő maga
választotta ezt a kardot, nem véletlenül. Aiaszt tisztelik és félik a görögök,
vagyis a trójai háború során úgy tűnik, hogy elismerik a nagyságát és
vitézségét. Aiasz viszont nem csupán a saját vitézsége révén nagy, hanem
tehetős, nagy hatalmú király is, ami szintén nem utolsó szempont az ókori
görögöknél egy férfi megítélésében. Gondoljunk csak Odüsszeuszra, aki az
eszével előkelő helyet vív ki magának a görögök rangsorában, ám mégiscsak egy
irigylésre nem méltó, soványka kis sziget királya, szóval nem igazi
'nagykutya'. Aiasz tizenkét hajóval érkezik a trójai háborúba (az a bizonyos
hajómustrás ének az Iliászban, amit szeretünk átlapozni: II. ének 53 – 54.
sorok), Szalamiszból.
 |
| Szalamisz szigetén a fociklubot is Aiaszról nevezték el... |
A bajok akkor kezdődnek, amikor Akhilleusz
meghal (Párisz lövi le a híres Akhilleusz-sarkánál). Bár ez is szerves része a
történetnek, hiszen a trójai háború így kerek, ám ezeket a történéseket NEM az
Iliászban olvashatjuk. Szóval Akhilleusz meghal és Thetisz istennő kihirdeti,
hogy Akhilleusz fegyverzete örököst keres, mégpedig az arra legméltóbb,
legvitézebb görög hős jogos jussa lesz. Aiasz számára egy gondolatnyi kérdés
sem marad, hogy ez a legnagyobb hős – miután az egyes számú hős elbukott –
csakis ő lehet, a kettes számú hős. Eltelve önnön fontosságától, tényleg övön
aluli aljas támadásként éli meg, hogy a fegyverzet mégsem őt illeti, hanem Odüsszeuszt,
aki lássuk be, minden, csak nem dicső bajnok és vérszomjas harcos. Hát ennyire
értékes lenne Akhilleusz fegyverzete? A válasz: nem, mi több, Aiasznak a
legkevésbé sem volt szüksége fegyverzetre és védőfelszerelésre, hiszen megvan
az ő saját, legendás pikkelyes tetőtől-talpig érő vértje és hétrétegű pajzsa.
Akhilleusz fegyvereit birtokolni presztízs-kérdés, és mint ilyen, a görögök
ismét megmérettetnek.
 |
| Aiasznak nem csak egy szobra van Szalamiszon |
Természetesen ismét az istenek beavatkozását
kell keresnünk a történetben. Pallasz Athéné egy kicsit bekavart a vezérkar
gondolataiba, hogy mégiscsak Odüsszeusz kapja meg a fegyvereket. Miért is?
Csakis azért, mert a sors, a végzet eleve elrendeltetett. Vagyis a megzakkant
Aiasz feladata volt, hogy mészárlást vigyen véghez a saját táborában. Aiasz a
sértés hatására teljesen kifordul önmagából és a sajátjai ellen támad. Persze
az istenek kegyesek, és az őrület lehetővé teszi, hogy a bosszúja meg is
valósuljon, meg ne is. Vagyis? Aiasz bekattan, vérengzésbe kezd és meg van róla
győződve, hogy a görögöket segíti át a túlvilágra, miközben valójában a
pásztorokat és a nyájakat öldösi le. Szophoklész Aiasz című drámája épp ezzel
kezdődik, Odüsszeusz keresi Aiasz pusztításának nyomait.
„ Mert szem-nem-látta
tettre kélt ma éjszaka,
Ha ő követte el valóban
ellenünk.
Bolyongunk, semmi
biztosat még nem tudunk,
S e fáradságot vállaimra
vettem én.
Mert megtaláltuk
tönkretéve épp imént
Zsákmányolt nyájainkat,
és a pásztorok
Hulláit: emberkézre vall
e gyilkolás.”
(Szophoklész: Aiasz 21 –
27. sorok, Kerényi Grácia fordítása)
Aiasz és Agamemnón beszélgetéséből –
természetesen már csak Alvilágban – megtudjuk, hogy Aiasz még holtában is igen
haragos, sértett és bosszúszomjas. Lukianosz Holtak párbeszéde remekül
megvilágítja ezt a visszás helyzetet: Aiasz Odüsszeuszt okolja a bajáért,
Agamemnón pedig próbálja csitítani, már-már keresztényi megbocsátásra szólítja
fel, amikor is a párbeszéd végén Aiasz mégiscsak elszólja magán, hogy ő
valójában nem is Odüsszeuszra haragszik (ahhoz azért kevés ez a hősiességtől
mentes ravasz róka), hanem tudja, hogy a gondok valódi forrása az istenek
döntése, ám az istenekre mégsem lehet haragudni, ez még egy halott hősnek sem
megengedett viselkedés, ezért az érzelmeit Odüsszeuszra vetíti ki.
„Jól tudom én, ki
marasztalt el engem! De nincs jogom bírálni az isteneket. Odüsszeuszt gyűlölöm
még akkor is, ha Pallasz százszor is megtiltaná!”
Lukianosz: Holtak
párbeszéde 29. Aiasz és Agamemnón,
Jánosy István fordítása)
A halott Aiasz megdermedve lóg a saját
kardján. Persze nem minden fegyver dicsőséges és mint láthatjuk, nem minden
legendás fegyver feladata, hogy sikereket és diadalt hozzon a tulajdonosára.
Vagyis talán mégiscsak igen, hiszen a kard eredetileg Hektór tulajdona, és
tekinthetjük úgy is, hogy bosszút áll eregeti gazdája haláláért. Nyilván
Akhilleusz halott, őt már nem érheti el, de Aiászt igen, és mint kettes számú
díszgörög, így rajta áll bosszút a kard. Talán igen, talán nem.
Senki sem mer pisszenni sem az eset láttán.
Teukrosz, Aiasz féltestévre (apai ágon, Agamemnon rabszolgának nevezi)tartja
meg a kardot. Ám a balszerencse rá is árnyékot vet, hiszen nem elég az, hogy
nem tudta megakadályozni Aiasz halálát (ez is nagyon bántja), hazatérve
Szalamisz szigetére apja gyűlölettel fordul felé, mert hagyta Aiaszt meghalni.
Száműzi Szalamiszról, de azért jóval később még hazatér és megszerzi a trónt.
 |
| Aiasz halála: megágyaz a kardnak... |
Miközben Teukrosz száműzetésben kalandozik a
Mediterráneumban, addig Aiasz fia, Eurüszakész Szalamisz királya. Aiasz, amikor
már eldöntötte, hogy a becstelenséget nem cipeli tovább, hanem véget vet
életének, legendás pajzsát fiára hagyta (innen a név: görögül eurüsz – széles,
szakosz – pajzs). Eurüszakész anyja pedig Tekméssza, akivel szintén
Szophoklésznál találkozunk.
 |
| ...aztán beledől |
Aiasz történetének végére pedig emlékezzünk
meg a temetéséről. Bár a görögök nem irtóztak az öngyilkosság gondolatától (bár
más véleményen voltak, mint a rómaiak), mégis Kalkhasz szerint az
öngyilkosoknak nem jár ugyanaz a végtisztesség, mint a hősi halált haltaknak.
Vagyis: nem lehet elégetni, de eltemetni igen. Ez nem az antigonéi dilemma,
hogy temetni vagy nem temetni, mert Aiasznak kijár a temetés, tehát szó sincs
róla, hogy teljesen temetetlenül, megnyugvás nélkül kellene a túlvilágon
kísértenie (illetve kísértete ezen a világon háborgatná az élőket), de a végtisztesség
mikéntje azért fontos kérdés. A hagyomány szerint a Rhoiteion-foknál temették
el (Apollodórosz) és templomot is szenteltek neki. És ki ellenzi a halott
elégetését? Természetesen Agamemnón. Ám Odüsszeusz becsületére legyen mondva,
hogy bár Aiász az esküdt ellensége volt, azt azért mégis elismerte, hogy a
görögség nagy hőse, és igenis megérdemli a végtisztességet. Amolyan
odüsszeuszosan ezt is kidumálta, így Aiasz békében nyugodhat. Bár Odüsszeusszal
a túlvilágon sem áll szóba...
 |
| Aiasz a Total War szerint |
Még egy plusz adalék Aiasz történetéhez: a
trójai háborúban szinte mindenkinek megvan a maga isteni szurkolótábora. Vagyis
Odüsszeuszt támogatja Athéné, Akhilleuszt Thetisz, Páriszt Aphrodithé – ám
Aiaszt senki sem támogatja. Mondjuk nem is igyekszik azon, hogy az istenek kegyeit
keresse, így ő az a hős, aki a saját erejéből áll ki, a saját erejéből harcol.
Persze a végzetet ő sem kerülheti el, a sorsát ő sem változtathatja meg, de
amíg harcol, egyedül harcol.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése