Óbudai séták – a polgárváros északi városfalának helyreállított szakasza

   A Szentendrei úton, a polgárvárosi amfiteátrummal szemközti oldalon található az aquincumi polgárváros északi városfalának egy kis, helyreállított szakasza. Ha nem tudatosan keresi az ember, szinte alig lehet észrevenni. A gyalogos átkelőhely közelében van, akár bele is lehet botlani, ám amióta az eszemet tudom, valami városi itató takarja el a látványt. Itató azt jelenti, hogy nem holmi csehó, hanem a városi látens alkoholisták szomjoltó helye, ahol van csocsó meg ropi is, szóval nem kocsma, hanem kultúrhelynek álcázott itató. De nem is ez a lényeg, változó nevű és kialakítású, de rendíthetetlen funkciójú műintézmény takarásában bújik meg a városfal, benne a vízvezetékkel.

   Semmiféle tájékoztató tábla nem jelzi, hogy mit láthatunk, meg hogy kérem ez itt egy római rom, információ csakis a beavatottaknak és kíváncsiaknak (akit érdekel, járjon utána elven). Azért tartom ezt egy kicsit problematikusnak, mert nem sokkal a főút mögött a lakótelep fele egy kis bekötőút húzódik, és gyakorlatilag a római maradvány tőszomszédságában egy másik 'rom' látható (már amikor látható a szertelenül burjánzó zöldben). Azt hihetnénk, hogy egy korúak, talán össze is tartoznak, hiszen első ránézésre a természet által visszafoglalt maradványok között nincs különbség. Pedig ez a 'hátsó' rom egy nem is olyan régi malom maradványa. Még a harmadik katonai felmérés térképén is látszik, hogy ott állt a Krempel-malom, amit az Aranyhegyi patak vize hajtott. Elnézve a frissen megrendszabályozott kis patakot (nemrég kibetonozott medret kapott), el sem képzelném, hogy micsoda hömpölygő folyam volt itt. A második katonai felmérés térképe viszont szépen megmutatja, hogy az Aranyhegyi pataknak is megvolt a maga aranykora, micsoda bővizű folyam volt egykor! A négy katonai felmérés térképe mindenképp izgalmas csemege a múlt szerelmeseinek és a kíváncsiaknak, hiszen akár a római romok is fellelhetőek rajta (sok más izgalmas részlet mellett – évek óta böngészem, de még nem untam meg).

   A kialakított római kori emlék tehát csak a korhadó korláttal körülvett, sarkos faldarab, ami alatt egy mély árok tátong, amolyan igazi újkori hulladéktárolóként. Amit látunk: maga a polgárvárost védő városfal, a város felőli oldalán a kialakított körüljáróval, külső oldalán pedig úttal és vizesárokkal. Azt a pontot látjuk, ahol a városfal egyenes szakaszát keresztülmetszi a vízvezeték (aminek forrása a Római fürdő területén van/volt). Ez a hátsó bekötőútról megközelíthető árok a falat körülvevő árok. Hátulról egyébként nem védi kerítés, csak a Szentendrei út felől van lekerítve. Innen jól érzékelhető, hogy a mai utcaszintből alig emelkedik ki a városfal, hátulról megközelítve viszont a római kori magasságát érzékelhetjük.

   A városfal eredetileg mind a négy oldaláról körülvette és védte a polgárváros területét, a négy égtáj felé tornyokkal erősített kapuk törték át a falat, itt lehetett ki-be járni. Emellett a sarkokat saroktornyok is erősítették, és az egész falrendszert az idők során többször is megújították. Ma már a vízvezetékben nem víz folyik, hanem vadvirágok nőnek.