A Meggyfa utcai Hercules-villa bár a Hercules mozaikról kapta a nevét, ám messze nem ez az egyetlen kincse a feltárt villarészletnek! A másik nagy mozaik a tigris puttóval és szőlőfürttel, és a nagy, egybefüggő geometrikus mintájú mozaikokról se feledkezzünk meg, de amiről ma szólni szeretnék, az a birkózó mozaik! A kisebbik védőépület (az a szocreál kék ufószerű valami) védi az esőtől és a romlástól (egyre kevesebb sikerrel) a viszonylag jó állapotban megmaradt birkózókat ábrázoló mozaikot, mostanság nyitva is szokott lenni a Meggyfa utcai múzeum, meg lehet tekinteni. Élőben persze sokkal látványosabb, mint fényképen.
A képen két birkózó szerepel: a győztes, aki
büszkén feszít – már a tartásából is látni lehet, hogy ő a bajnok. A másik a
földön ül és csurog a vére, miközben megszégyenülten lesüti a szemét.
Meztelenek, a minimalista mozaik pedig főként a körvonalakra koncentrál. Ám
mint a jó grafikák, ez a kép is olyan, hogy néhány skiccel, néhány vonallal
képes megeleveníteni egy egész jelenetet. Mindkét harcos tökéletesen
kidolgozott testű, és teljesen meztelenül harcoltak. A vesztes fejsebéből még
szivárog a vér (na jó, patakokban folyik, mint a fejsebek esetén rendszerint),
tehát a küzdelem talán épp most ért véget. Még próbálják visszanyerni a
lélegzetüket, a vesztes fél még a sebét sem tapogatta meg. Mindketten
boxkesztyűt viselnek: ez fából készült, célja, hogy az ütések erősebbek
legyenek és az ütő fél bütykeit kíméljék (naná, hogy még többet tudjon ütni).
Szóval ez egy nem kispályás viadal volt, senki ne gondoljon a széptestű fiúk
cicaharcára, ez véres, komoly boxolás volt! Az ilyen jelenetek igen népszerűek
voltak, előszeretettel díszítették vele a fürdőket. Aquincumban a fürdőházban
(a romkert területén) is van egy másik birkózós mozaik, azt is érdemes
megtekinteni. Egy kicsit más.
Germán férfi portréja
Brigetióból
Vesztes harcosunk arca sima, szemöldöke
egészen vékony, talán épp emiatt fiatalnak tűnik. A haja viszont a vérző feje
ellenére is tökéletesen tart: bár első ránézésre talán kicsit furcsának tűnik
ez a féloldalas konty. Ma már újra divatba jött a hosszú hajú férfiaknak a
hajat feltekerni és feltűzni a fejtetőn, de ezt a féloldalas változatot még nem
láttam (mármint napjainkban). Ez kérem, a nodus, a jellegzetes germán
hajviselet. Annyira germán, hogy sok leletet ennek alapján tudnak azonosítani,
hogy germán férfit ábrázol. A birodalom nagy, rettegett ellenségei, féktelen,
vad, könyörtelen harcosok. Feltehetően a mozaikon látható harcos is nem akárki,
hanem egy korabeli ismert ökölvívó, aki a mai focistákkal vetekedő
rajongótáborral rendelkezett. Vagyis a frizura nem véletlen, hanem
meztelenségében jelvénye az etnikai hovatartozásának. A germán ábrázolásokra
jellemző még a hegyes, előreálló szakáll is, ilyesmit nem látunk a birkózónkon.
Ez érthető is, hiszen egy gondosan kihegyezett szakáll szinte követeli, hogy a
szemben álló ragadja meg. Nyilván ez a megragadozás nem szerencsés birkózók
esetében, kerülnek minden olyan dolgot, amibe az ellenfél megkapaszkodhat. Így
nem sajnálják a tökéletes testüktől az olajat a viadal előtt: ettől olyan
csúszósak lesznek, mint a szardínia, és ember legyen a talpán, aki fogást talál
rajtuk!
Osterby férfi: germán
hajviselet egyenesen a lápból
A germán frizura tényleg egy oldalra tekert kis konty. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az Osterby férfi: a Németország lápvidékéből előkerült férfi teteme pontosan ilyen frizurát visel! Bár a mocsár rőt vörössé tette a haját, a gondosan betekert brióst a kutatók szakszerűen megvizsgálták, és erre jutottak, hogy így készül a germán férfi hajviselet:
Pont mint a Meggyfa
utcai mozaik ökölvívója! Egyébként Pannonia földje gazdag a germán
ábrázolásokban: az Európában talált germán-portrék majdnem fele hazánk
területéről került elő!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése