Hűséges kutyák

   Az ókori görögök kapcsán a 'hűséges kutya' példájára mindig Argoszt, Odüsszeusz kutyáját szokták megemlíteni. Argosz egészen kiskutya korában került Odüsszeuszhoz, aki épp csak elkezdte tanítgatni a vadászkutya-életre, amikor elhajózott Trójába. Argosz Ithakában maradt, és nem várt rá fényes jövő, hiába volt luxus kategóriájú, prémium eb. Odüsszeusz húsz év után tért csak haza, ami Argosz kutya-életében kutyahosszú idő: szó szerint egy egész élet. Amikor Odüsszeusz hazatér, Argosz beteg és öreg, bolhás, tetves, senki nem törődik vele. De életben van, talán épp a remény éltette, hogy egyszer még újra láthatja régi, szeretett gazdáját, aki jól bánt vele. És abban a pillanatban, amikor felismeri Odüsszeuszt, holtan rogy össze. Odüsszeusz szíve megszakad a szeretett ebért, de nem tehet semmit. Argosz egy életen át várt rá, a hűség jelképe lett.

   De nem ő a egyetlen hű görög kutya. Plutarkhosznál olvashatunk egy másik megható történetet a kutya-hűségről. A történet szereplője Xanthipposz kutyája, akinek a nevét sajnos nem tudjuk. Xanthipposz Periklész apja, egyébként később pestisben halt meg. Plutarkhosz leírja, hogy amikor az athéniak elhagyták a várost (igen, megint a gaz perzsák), a hátrahagyott kutyák őrjöngve rohangáltak az utcákon fel s alá. Ám Xanthipposz ebe a hajók után vetette magát és egész Szalamiszig úszott. A partot elérve viszont már teljesen kimerült és holtan rogyott össze. Xanthipposz – bár a nevét nem említi hűséges barátjának – az eb tiszteletére síremléket állított a tengerparton, ez a Kutya-emlékmű.

   Olvassuk el a történetet Plutarkhosztól!

„Az a látvány, ahogyan az athéniak tengerre szálltak, némelyekben szánakozást, másokban csodálatot keltett. Nem térítette el őket merész szándékuktól gyermekeik sírása, jajveszékelése, hanem átkeltek Szalamisz szigetére. A legszánalomraméltóbb látványt azok nyújtották, akiket vénségük miatt otthon hagytak, de sajnálni lehetett az állatokat is, főként a kutyákat, amint panaszos ugatással szaladgálták körül hajóra szálló gazdájukat. Fennmaradt egy történet Xanthipposznak, Periklész apjának kutyájáról. A szegény állat nem tudott elválni gazdájától, a tengerbe ugrott, és a hajó mellett úszott egészen Szalamiszig, majd amikor partot ért, a fáradtságtól nyomban kimúlt. Mai napig is mutogatják az emlékére emelt és róla Künosszémának nevezett sírhalmot.”

(Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok, Themisztoklész – Máthé Elek fordítása)

   A Szalamisz – Athén távolság ma komppal is nagyjából három kilométer parttól partig, így az ebe tényleg nagyon sokat úszhatott...