Szoborszemle: Traianus szobra Bukaresten

   Kortárs művészet alatt már sok mindent láthattunk, ám román szomszédaink mindig tudnak újat mutatni. Traianus szobrát 2012-ben avatták fel a Bukaresti Történeti Múzeum főlépcsőjén. Se le, se fel, csak úgy két lépcsőfok között megállt, és anyaszült meztelenül, művészi fedetlenségben, szó szerint leplezetlenül, szétvetett lábakkal áll a lépcsősor közepén Traianus császár. Még egy jelképes babérkoszorút sem visel, de a vonásai jellegzetesen tükrözik a császár ábrázolásának szokásait.

  Szétvetett lábai ugyan nem holmi öncélú hivalkodást fejeznek ki, hiszen karjaiban tartja Róma Farkasát. Ezt a 'karjaiban tartja' kifejezést azért szimbolikusan kell érteni, hiszen a Farkas inkább valahol lebeg a császár hasa tájékán, semmint Traianus izmos karjai nyújtanak neki biztos támasztékot. Ettől az egész valahogy olyan szürreális lesz. A Farkas portréja a Capitoliumi Farkaséra hajaz, olyan etruszkos nyakszőrrel, ám a teste hanyagul elnagyolt, kidolgozatlan, szemben a császár irigylésre méltó, kockás hasizmaival. És szerencsétlen Farkas emlői – bár tudjuk, két éhes embergyereket kellett táplálni a sajátjai mellett – mint egy tenyészkutya viseltes emlői, bánatosan lógnak, némileg csökkentve a kompozíció fenségességét. Kinyújtott, merev lábbakkal szinte úszik a híg levegőégben, mintha a császár és a Farkas teljesen függetlenek lennének egymástól, épp csak a szobor kedvéért sodródtak össze, a maguk természetellenes merevségében. A Farkasról még csak annyit, hogy a farka, ami igen fontos tartozéka az ilyen jószágoknak, oly könnyedén lebeg a semmiben, mint egy vattacukor. A császár másik oldalán, hasonló könnyedséggel a végtelenbe lobogó valami egyébként egy kígyó.

  Talán az a vandál sem volt teljes mértékben kibékülve a bizarrba hajló alkotással, aki 2017-ben, mind a Farkast, mint Traianust és a dákoromán büszkeséget megtiporva lenyisszantotta a Farkas farkát. A gyalázatot azóta orvosolták, az éterben lebegő kompozíció egyensúlya helyreállt.

A szobor Vasile Gorduz alkotása.