Óbudai séták – kaszárnya és ókeresztény templom maradványai

Óbudán sétálva, Aquincum romjain, néha az a legbizarrabb, hogy az ember alig veszi észre a beépített romokat, emlékeket. Ennek egyik oka az a kevés, szórványosan megmaradt tündéri lakóközösség, akik dacolva az elemekkel, valami csodálatos élőhelyet alakítanak ki maguk körül. Értem ezalatt a virágoskerteket, kiültetett dísznövényeket, ritka fákat, kedves díszeket, amelyeket ápolnak, gondoznak, megújítanak, szeretgetnek a minket, városiakat egyre inkább elnyelő szeméthalom és kutyakaki ellenére. Épp ilyen az óbudai lakópanel-dzsungelben a Vöröskereszt utca és Miklós utca sarkán lévő panelház, melynek az utcai oldalán egy egész barátságos söröző van (nem az a késdobálós fajta), a másik oldalán pedig egy varázslatos minikert, tényleg szeretettel készítve, kis kövekkel kirakott sétánnyal (mini-ösvény), szezonális színes virágokkal, ami mindig szép és egészséges, bármikor járok arra. Ez a kis ékkő annyira lenyűgözött, hogy éveken keresztül észre sem vettem, hogy néhány lépéssel odébb egy római emlék lapul a bokrokban!

Első ránézésre csak a konzervált falmaradványok látszanak, így akár azt is gondolhatná az ember, hogy egy korból származó leletről van szó. Egy római oszlop azért kitűnik – a gonosz galambok kedvelt őrhelye – ezért jogos az asszociáció, hogy római kori leletről van szó.

A park maga egy kis kikanyarintott szelet a parkolóból, szintén a hetvenes évek zseniális értékmegőrző programjának leleményes megoldása. No de mit is láthatunk itt?

A modern kori tájékoztató tábla ezt mondja: „római középület részlete IV – V.század alatta az aquincumi legióstábor utcáinak és laktanyáinak maradványai II – III.század”. Vagyis a laktanya maradványai a régebbiek, kezdjük azzal.

A II – III. században ezen a területen kaszárnyák sora húzódott. Vagyis kisebb helyiségekből álló épületek rendezett sora az út mindkét oldalán, ami a legiótábor keleti kapujához vezet (természetesen ezt sem fogjuk mellőzni!). Az épületek téglalap alaprajzúak, a téglalap keskenyebb oldalával néz az utca felé. Az utcára egy-egy oszlopos veranda nyílt, hátrafelé pedig a szálláshely, hálókamra volt. Az előtérben tartották a fegyvereket, a hálókamrában, ami kb. tizenhat négyzetméteres volt, nyolc katona lakott emeletes ágyakon. Vagyis a kaszárnya romjai a kis, szabályos, sűrű téglalapok. A látható, konzervált romok közül pedig az a kis finci faldarabka, amit a közkuka alatt látunk, szinte csak jelezve a járófelület szintjén, mintha 'kilógna' a nagyobb falszakasz alól. Végül is tényleg kilóg, mert a következő réteget ráépítették... Eredetileg, a kert kialakításakor padok is voltak itt, az egyik épp rajta a kaszárnya falmaradványát jelző darabon. Padok ma már nincsenek, ám van sűrű növényzet, ami kegyesen eltakarja a szemetet.

A IV. században a kaszárnyákat átköltöztették az új erődbe, erre a 'régi' részre pedig ráépítettek egy lakóépületet. Az apszisos záródású épület maradványát pontosan az újkori tábla és az oszlop mellett, a parkoló autókkal szemben láthatjuk. Ez az az íves falszakasz, ami még térdig sem ér, és ha nem kaszálják le a füvet, néha nem is látszik. A csarnokot két oldalról oszlopsor tagolhatta, amit a konzerválás nyomán nem látunk, viszont a táblán jelzik. A szemfülesek észrevehetik, hogy az íves záródású helység falától kis távolságra apró 'lukak' jelzik a néhai oszlopsor helyét. Mindenesetre elég lenyűgöző látvány lehetett. Innen került elő az a korinthoszi oszlopfő is, aminek a másolata a galambok oly becses őrhelyévé vált (lásd első kép), erre is van egy ismertető tábla rögzítve. És hetvenkilenc óta ott is maradt. Na ez már valami!

Ezek után pedig, miután eleink a rómaiakat kifüstölték, a XIII. században ferences templomot és kolostort építettek erre a helyre, nyilván a meglévő kövek felhasználásával. A szentélyt is konzerválták, a zárt, téglalap alaprajzú kőfalakkal határolt részről van szó. Itt sír és sírkamra is előkerült! A templom és a kolostor egészen a XVI. századig volt használatban. A látható romok nagy része ennek az épületegyüttesnek a maradványa: a hosszú, egyenes és viszonylag magas faldarabok. Néhol járókövek emlékeztetnek a néhai tervszerű megjelenítésre, de ma már inkább a természet az úr. Hangulatos kis kert, mindenképpen érdemes felkeresni!