Irány Szerbia!

   Szerbia egy izgalmas térség: egy kicsit titokzatos, egy kicsit elvarázsolt, hamisítatlan balkáni hangulat. Már az ókoriban is stratégiailag fontos térség volt, és kár is lenne tagadni, Róma pompája ide vagy oda, a rómaiak szerették a Balkánt. Ma is lehet gyűlölni vagy imádni, de kétségtelenül egy heves érzelmeket kiváltó, történelemben és történetekben (és jó borokban és még jobb kajákban) gazdag terület. Lássunk néhány ókori római várost, a teljesség igénye nélkül, szubjektív válogatásomban!

SIRMIUM

  A mai Sremska Mitrovica területén találjuk az ókori Sirmium városát, Alsó-Pannonia provincia székhelyét. Teljes jogú római város, több római legio is innen indult hódító hadjárataira. A császárok is szerették: Marcus Aurelius, Traianus, Maximianus, Claudius Gothicus és Probus is szívesen időzött itt, Probus császár nagy szőlőbarát lévén lelkesen gondozta a méltán híres szerbiai borok nektárt ontó tőkéit.

  A legiók 380 után hagyják el a területet, ezután a tündöklő Sirmium a gepidák, hunok és keleti gótok villongásainak helyszíne. 583-585 táján az avarok foglalják el és pusztítják a néhai várost.

   Ám a balkáni népnyüzsgés és 'sűrű' történelem ellenére a császári palota maradványai ma is láthatóak és egy szépen konzervált római fürdő romterülete is emlékezteti a mai látogatót a rómaiak jelenlétére a térségben.

SINGIDUNUM

   A mai Belgrád alatt megbújó római kori Singidunumnak különös neve van: feltehetően kelta eredetű név. Az első írásos említése Hérodotosztól származik ( i.e.485-425): írja, hogy a Duna és a Száva összefolyásánál lévő települést kelta törzsek lakják. Az i.e.4.századig a területet az illírek uralták, őket túrták ki a kelták. A rómaiak az i.e.1.század végén jelennek meg, a legiók castrumot építenek és Moesia Provincia néven máris a Birodalomhoz csatolják. Singidunum nagy utak csomópontjában fekszik. Itt, Európa közepén terül el a Hercyniai Erdő, amit Caesar is említ, a Silvae Immanes, a hatalmas, áthatolhatatlan erdő, így hát ne becsüljük le az utak fontosságát, amelyek a rómaiaknál jóval ősibbek.

  117-ben Hadrianus császár ius civitatis-szal ruházza fel a várost, vagyis teljes polgárjogot kap. 395-ben Nagy Theodosius a Római Birodalmat keleti és nyugati részre osztja fel, ezzel gyakorlatilag megrajzolta egész Európa arculatát. Singidunum a keleti rész, Bizánc legészakibb határvonalává vált. A keleti rész a görög nyelvet, míg a nyugati rész a latin nyelvet követte, és ez...gyakorlatilag mindent meghatározott a mai napig kihatóan. Singidunum neve a bizánci korban Alba Graeca vagy Alba Bulgarorum.

   A Belgrádi Nemzeti Múzeumban gazdag görög-római gyűjteményt láthatunk, ám ami igazán izgalmassá teszi, az a trák-illír leletanyaga és kiállítása. Csak egy kis ízelítőként: itt látható Licinius császár ezüst edénykészlete!

TAURUNUM

   A mai Zemun, vagy magyarosan Zimony a Dunai Limes része. A Cigány-hegy csúcsán római őrtorony állt, és ne feledkezzünk meg a magyar vonatkozásról sem: itt volt parancsnok Kinizsi Pál. A helytörténeti múzeumban a római leletek mellett gazdag avar-magyar leletanyag is látható. A szépséges természeti környezet mellett még egy ok, ami miatt érdemes római módra végighajózni a Dunán.

VIMINACIUM

  A mai szerbiai Kostolac szintén Dunai Limes város. Maga a római település romjai Kostolactól keletre, a Mlava-patak partján láthatóak. A környéken rengeteg ércet bányásztak, a római korban Viminacium dolgozta fel ezeket. Az itt talált leletek nagy része a Belgrádi Nemzeti Múzeumban látható.

  És Viminacium másik érdekessége, hogy itt haladt a Traianus-út (Singidunumtól Kladovóig). Az utat 79 és 117 között római legionáriusok építették a Duna mentén húzódó határvonal mentén, a Limes vonalát követi. Kladovónál római híd vezet(ett) át a Dunán, így kötve össze Moesia Superiort Dacia Provinciával.

GAMZIGRAD

  A mai Zaječar környéke, a várostól kb.11 km-re található a római fürdő maradványa. A Timok völgye mind a mai napig kedvelt kirándulóhely, és a rómaiak szerették a jó fürdőket, így a Timok mellékágából származó forrásvizet is azonnal kiépítették fürdővé. A fürdő forrása a Crna Rekából ered. Ám a fürdő mellett egy 20(!) toronnyal védett római erősség falait is feltárták, azt hiszem mégsem élvezhették a fürdőzés örömét annyira felhőtlenül...

  Gazdag leletanyag, mozaikok láthatóak a zaječari múzeumban.

NAISSUS/ NISSA

  A mai Niš városa, a rómaiak i.e.74-ben vetették meg itt a lábukat. Castrumot építettek a Balkán-félszigetet átszelő, Epidaurumtól a Dunáig vezető kereskedelmi út e pontján, a Nišava folyó partján. A folyó jobb partján helyezkedett el a katonai tábor, a bal parton (a középkori, a török kori és a mai város helyén) a polgárváros terült el. A város mellett gazdag, luxusvillákat is építettek (Mediane).

  I.sz.269-ben Claudius császár itt verte meg a népvándorlás első hullámaként a Balkánra betörő gótokat. A város leghíresebb (római) szülöttje Nagy Konstantin császár, a nevét viselő Konstantinápoly alapítója, aki császárként is szívesen időzött szülővárosában. Julianus Apostata, a – nézőpont kérdése, hogy – hitehagyó vagy igazhitű – Medianében írta a keresztényellenes elmélkedéseit és pamfletjeit. 364-ben Naissusban találkozott két császár: Valens és Valentinianus. Attila pedig, a mi Attilánk, Naissust jelölte meg a kelet-római és a Hun Birodalom közötti határvárosként. Sajnos a hunok nem üzemeltették tovább a római luxust, és amit nem rondítottak össze, azt végleg ledarálták a 4.századtól kezdve érkező szlávok, alánok.

  Mediane villatelepülésén viszont a régészeti ásatások fantasztikus leleteket hoztak napvilágra, már több mint 50(!) villát tártak fel. Ebből természetesen látogatható romkert és kiállítás is született, ami Niš város igazi gyöngyszeme. Ebben a luxus lakóparkban állt Konstantin császár palotája is (naná).