Óbudai séták - másolatok nyomában

   Óbuda tele van római emlékekkel, és mindig szívesen kanyarodok arra, hogy láthassam őket. Egy oszlop, egy falmaradvány, egy szarkofág – mind-mind szép mementója a rómaiak jelenlétének és hangulatos elemei a modern városképnek. Persze ezek a 'modern városképbe illeszkedő' régészeti emlékek igencsak régiek, lassan már maguk is muzeális darabok. Egy letűnt kornak még fontos volt, hogy megőrizzen, hogy megmutasson valamit a múltból. Mindezek a törekvések ma már elképzelhetetlenek, épp ezért igencsak értékesek ezek a kis maradványok.

   Az 1960-as években még nem csak luxus társasházakat építettek, hanem az egyszeri emberre is gondoltak, a népre, hogy a munkás tömegeknek legyen hol lakniuk. A lakáséhségnek nevezett építési dömping természetesen nem kedvezett a régészeti feltárásoknak, a leletek megmentésének, ám a városvezetés eleinte mégis nagy hangsúlyt fektetett a múltunk feltárására, megőrzésére és bemutatására. Ilyen kezdeményezések hatására születtek meg azok a ma már fantasztikumba hajló megoldások, mint például a Meggyfa utcai Herkules-villa egyik padlómozaikjának a helyszínen való bemutatása. Az akkor épülő iskola tervrajza már elkészült, ám az előkerülő leletet annyira értékesnek tartották, hogy változtattak a tervrajzon, és a kincset érő mozaikot úgy mutatták be a helyszínen, hogy gyakorlatilag az iskola alagsorából csippentettek le egy darabot. Vagy a Táborvárosi Múzeum a mai Pacsirtamező utcában: a panelház földszintjét-alagsorát alakították ki múzeumnak, hogy a leletet az eredeti helyén lehessen bemutatni. Mindkét kiállítás ma már siralmas állapotban van, pedig remek ötlet, zseniális kivitelezés, csak egy kicsit gardérozni kellene. Persze ilyenkor mindenki tartja a markát, hogy nincs rá pénz. Ne is menjünk bele...

   Aztán a hatvanas évek végén-hetvenes évek elején felgyorsultak az építkezések, és egyre több régészeti lelet esett áldozatul. Nyilván nem lehet minden kiásott faldarabot a helyszínen bemutatni, és talán tényleg nem lenne túl izgalmas Budapest városképe, ha tele lenne bokáig érő kőfalakkal. Ám egy kis emlék, egy oszlop, egy tábla, egy lelet-másolat, egy ókori ihletésű utalás nagyon feldobja a mai épület képét. Ilyen kis színes elemként készült el a Harrer Pál utcában két másolat is, amelyek ma már boldogtalanul árválkodnak, de azért kedves emlékei az általam oly szeretett római világnak.

   Először is a lakótelep gigantikus lábasházainak árnyékában megbújó nimfa-dombormű másolata. Azt hiszem számtalanszor elmentem mellette, és csak olvastam róla valahol, amikor tudatosan megkerestem és végre megnéztem. Kicsit boldogtalan, mert a nimfától annyira idegen az a vasláb, amin áll, de ez van, na. Két vidám delfin fickándozik a feje felett, feltehetően egy utcai közkút díszének része volt. A helyszínen talált lelet másolatát Jurcsik Károly tervei alapján készítették 1979-ben. A szökőkút korát a 2. századra teszik.

   A Harrer Pál utcai feltárások nagyon izgalmasak voltak, egy erődfalat találtak. Sajnos nem nyílt rá lehetőség, hogy eredetiben bemutassák (pedig még fel is merült a gondolat), sem az a megoldás, amit az Aquincum Hotel mellett látunk, hogy a burkolatban mutatják meg a néhai falakat, így nem maradt más lehetőség, csak a visszatemetés. A házak és a közművek közelsége minden jó szándék ellenére megakadályozta a komolyabb emlékhely kialakítását. Ennek kompenzálására helyezték el a másolatokat, hogy azért mégiscsak maradjon valami emléke a letűnt kornak.

   A második másolat a Vöröskereszt utcában (9-es szám) található idősotthon előtt látható. Egy falszeleten elhelyezve Jupiter és Juno domborműve látható, a 'közösséget védő istenpár' emlékére. 1981-ben állították fel a szobrot, aminek érdekessége, hogy az eredeti (?) az Aquincumi Múzeum szabadtéri látványraktárában van, egy sarokba száműzve, semmi felirat, csak egy másik gipszmásolat mellette, amit amolyan hevenyészett módon megpróbáltak kifesteni. Oké, nem kukacoskodom, értékeljük az eredeti látvány és színvilág megjelenítésére tett kísérleteket és erőfeszítéseket.

   A Harrer Pál utca szintén alig észrevehető második ókori másolata szintén alig észrevehető, inkább a gondozatlan susnyás hívja fel a figyelmet a kopárság tengerében, hogy itt bizony rejtőzik valami. És igen, egy római építési emléktábla másolata. Az itt álló Herkules istenség templomát újították fel a 3. században, ennek emlékére készült a tábla. Herkules igencsak népszerű volt, főleg a katonák körében, így nem meglepő, hogy egész sok Herkuleses lelet került elő. Egy kis oszlop-töredék is van, aki bátran kikacsint ránk a bozótból, ám sajnos a tábla a térnek, a járófelületnek háttal van elhelyezve, így nem annyira...figyelemfelkeltő. Sebaj, a tanulság, hogy néha érdemes a bozótban matatni. Amikor kizöldül a világ és levéltengerben fürdik a tavasz-kora nyár, már nehezebb észrevenni.