A könyv a Corvina kiadó 'Építészeti
hagyományok' sorozatában jelent meg 1985-ben, Póczy Klára és Kaiser Anna
munkája. A borítón a Flórián téri felüljáró alatti Thermae Mairoes fürdő, ilyen
pompás fény-árnyék képet fekete-fehérben azóta sem készítettek a felüljáró
alatti múzeumról.
Az a fajta szépséges és gusztusos könyv, amit
már csak a remek képanyaga miatt is szívesen kézbe vesz az ember. Térképek
segítik a helyszínek pontos beazonosítását, a belső elülső és hátsó táblán is
egy-egy térkép van. A könyv fele képeket tartalmaz, ilyenkor sajnálom, hogy ezek
még nem színes fotók, hiszen mindent, de tényleg minden apró részletet
szeretnék látni. Viszont kiváló minőségű képek, gyakran ma már ritkán látható
vagy nehezen fellelhető leletekről (talán feledésbe merültek, talán ma már nem
tűnnek olyan fontosnak vagy izgalmasnak, nem tudom – de jó őket felfedezni).
Budapest története, Aquincum története,
Budapest római örökségének felfedezése, Aquincum feltárásának hosszú és
izgalmas kalandja. A város a városban – egy igazi időutazás, nem csak a
régmúltban, hanem a közelmúltba (is). A város alakulása, a mai városkép
születése, a múlt továbbélése és a múlt beépülése a jelenbe. Finom álomkép,
finom szövedéke a történelemnek, a várostervezésnek, az örökségvédelemnek, és
mindannak, amiért szeretjük a helyet, ahol élünk, mert az otthonunk, mert a
történelem benne él, a múltunk bennünk él. Természetesen a fő vezérszál
Budapest római öröksége, a római romok, a kutatástörténet és ami a
legfontosabb, hogy mi jut el hozzánk, lakókhoz, látogatókhoz. Mindazoknak a ma
is látható emlékeknek a története, ami miatt érdemes egy kis kitérőt tenni,
hogy az ember egy pillantást vethessen a római romokra.
Fontosnak tartom, hogy a városban a múltja,
a történelme látható legyen. Szombathelyben is épp azt szerettem (ott is laktam
egy ideig), hogy a múlt összefonódik a jelennel. Ez nem egy konzervált,
elkerített múzeumot, kiállítást jelent, hanem egy apró emlékművet, akár egy
másolatot, akár egy kortárs alkotást, aminek témája a múlt, hogy emlékeztessen,
hogy színesebbé, izgalmasabbá tegye a városképet, egyedivé, felejthetetlenné.
Ez a könyv ezt a folyamatot, a városkép születését követi nyomon, mutatja meg a
'kulisszatitkokat', és igen, ami a legfontosabb, arra biztatja az olvasót, hogy
indulj el, nézd meg magad.
A könyv NEM Aquincum első leleteinek
megtalálásával kezdődik, hanem a reneszánsz korban, amikor elkezdtek érdeklődni
az akkor még felszínen látható kövek, latin feliratok iránt. A lapokon szinte
regényesen elevenedik meg a Sicambria-vita, Attila vára és egyéb legendák, hogy
aztán szép lassan a tudatos gyűjtés, anyagrendezés és a tapasztalatoknak
köszönhetően megszülethessen az aquincumi régészet. A Flórián téri fürdő
megtalálása és kalandos története szinte filmszalagért kiált, de a régészet
történetének több fejezete is... finoman szólva izgalmas. A könyv lapjain
születik meg az Aquincumi Múzeum, a mai is látható, ikonikus múzeumépülettel.
Ám minden más még annyi változáson ment keresztül, jött két világháború, ami a
műemlékeket sem kímélte. Kincsek, amelyek Bécsbe látogattak, de haza már sosem
térhettek. Régi múzeumok, régi kiállítások, korabeli műgyűjtők és
műkincs-harácsolók, számtalan izgalmas kaland – és mindez igaz! Aztán a második
világháború után új világ születik, Óbuda átalakul, elveszíti azt az arculatát,
ami annyira a sajátja volt. Bár most is Budapest legszebb részének tartom, de
tényleg gyökeres átalakuláson ment keresztül. Igen, egy kicsit modernebb és
kommerszebb lett, de még a hatalmas paneltömbök, a faluházak is sokkal
barátságosabbak és élhetőbbek, mint a mostani egyen üvegpalota-luxus
termeszvárak. Ebben a viharos változásban a városvezetésnek mégis gondja volt
rá, hogy a városkép kérdésével foglalkozzon és a régészeti feltárásoknak teret
biztosítson. Ez sajnos csak egy rövid időszaknak bizonyult, ugyanis a hetvenes
évek végén már ezeket a kérdéseket lesöpörték a terezőasztalról, mégis, egy
rövid ideig létezett olyan, hogy esztétikus városkép-tervezés, tudatos
műkincsvédelem, esztétikus terv-alakítások. Ebben a rövid álomvilágban
született meg mindaz, amit ma látunk. A Meggyfa utcai Herkules-villa, a
Pacsirtamező utcai táborvárosi múzeum ötletes kialakítása (akkor még Korvin
Ottó utca), a várfal járófelületbe süllyesztett kontúrja, a téglaégető
kemencék, kihelyezett szarkofágok, és sok más ötletes megoldás, hogyan lehet a
római kort a jelenebe integrálni. Aztán persze ezek az ötletek és megoldások az
anyagi érdekek áldozatai lettek, de az már egy másik téma...
A könyv másik nagy izgalmas pontja a
Nagyszombat utcai amfiteátrumnál tervezett Via Antica római emlékút terve.
Kétségtelenül nagyszabású terv, ám akkoriban gyakorlatilag egész Óbudát
átépítették, így nem volt lehetetlen a grandiózus, európai színvonalú álom
kivitelezése. Az út az amfiteátrumtól vezetett volna az Aquincumi Múzeumig, két
oldalán a római emlékek, leletek sorakoztak volna. A könyvben látványtervek is
szerepelnek! A grandiózus álom végül is a világháború miatt nem valósulhatott
meg, és azt hiszem tényleg nagy kár érte.
Szomorú befejezése a könyvnek, hogy mi
minden már nem valósulhatott meg. Szomorú konklúziója a könyvnek, hogy az oly
sokáig még a felszínen látható romok hogyan tűntek el, hordták szét őket.
Viszont remek gyűjteménye a további olvasnivalóknak és a felkeresésre váró
helyeknek! Nem tudom, hogy útikönyvnek készült-e, de mindenképp felfedezésre,
városnézésre biztatja még a mai olvasót is!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése