Könyvajánló - Budapest római öröksége

   A könyv a Corvina kiadó 'Építészeti hagyományok' sorozatában jelent meg 1985-ben, Póczy Klára és Kaiser Anna munkája. A borítón a Flórián téri felüljáró alatti Thermae Mairoes fürdő, ilyen pompás fény-árnyék képet fekete-fehérben azóta sem készítettek a felüljáró alatti múzeumról.

  Az a fajta szépséges és gusztusos könyv, amit már csak a remek képanyaga miatt is szívesen kézbe vesz az ember. Térképek segítik a helyszínek pontos beazonosítását, a belső elülső és hátsó táblán is egy-egy térkép van. A könyv fele képeket tartalmaz, ilyenkor sajnálom, hogy ezek még nem színes fotók, hiszen mindent, de tényleg minden apró részletet szeretnék látni. Viszont kiváló minőségű képek, gyakran ma már ritkán látható vagy nehezen fellelhető leletekről (talán feledésbe merültek, talán ma már nem tűnnek olyan fontosnak vagy izgalmasnak, nem tudom – de jó őket felfedezni).

   Budapest története, Aquincum története, Budapest római örökségének felfedezése, Aquincum feltárásának hosszú és izgalmas kalandja. A város a városban – egy igazi időutazás, nem csak a régmúltban, hanem a közelmúltba (is). A város alakulása, a mai városkép születése, a múlt továbbélése és a múlt beépülése a jelenbe. Finom álomkép, finom szövedéke a történelemnek, a várostervezésnek, az örökségvédelemnek, és mindannak, amiért szeretjük a helyet, ahol élünk, mert az otthonunk, mert a történelem benne él, a múltunk bennünk él. Természetesen a fő vezérszál Budapest római öröksége, a római romok, a kutatástörténet és ami a legfontosabb, hogy mi jut el hozzánk, lakókhoz, látogatókhoz. Mindazoknak a ma is látható emlékeknek a története, ami miatt érdemes egy kis kitérőt tenni, hogy az ember egy pillantást vethessen a római romokra.

   Fontosnak tartom, hogy a városban a múltja, a történelme látható legyen. Szombathelyben is épp azt szerettem (ott is laktam egy ideig), hogy a múlt összefonódik a jelennel. Ez nem egy konzervált, elkerített múzeumot, kiállítást jelent, hanem egy apró emlékművet, akár egy másolatot, akár egy kortárs alkotást, aminek témája a múlt, hogy emlékeztessen, hogy színesebbé, izgalmasabbá tegye a városképet, egyedivé, felejthetetlenné. Ez a könyv ezt a folyamatot, a városkép születését követi nyomon, mutatja meg a 'kulisszatitkokat', és igen, ami a legfontosabb, arra biztatja az olvasót, hogy indulj el, nézd meg magad.

   A könyv NEM Aquincum első leleteinek megtalálásával kezdődik, hanem a reneszánsz korban, amikor elkezdtek érdeklődni az akkor még felszínen látható kövek, latin feliratok iránt. A lapokon szinte regényesen elevenedik meg a Sicambria-vita, Attila vára és egyéb legendák, hogy aztán szép lassan a tudatos gyűjtés, anyagrendezés és a tapasztalatoknak köszönhetően megszülethessen az aquincumi régészet. A Flórián téri fürdő megtalálása és kalandos története szinte filmszalagért kiált, de a régészet történetének több fejezete is... finoman szólva izgalmas. A könyv lapjain születik meg az Aquincumi Múzeum, a mai is látható, ikonikus múzeumépülettel. Ám minden más még annyi változáson ment keresztül, jött két világháború, ami a műemlékeket sem kímélte. Kincsek, amelyek Bécsbe látogattak, de haza már sosem térhettek. Régi múzeumok, régi kiállítások, korabeli műgyűjtők és műkincs-harácsolók, számtalan izgalmas kaland – és mindez igaz! Aztán a második világháború után új világ születik, Óbuda átalakul, elveszíti azt az arculatát, ami annyira a sajátja volt. Bár most is Budapest legszebb részének tartom, de tényleg gyökeres átalakuláson ment keresztül. Igen, egy kicsit modernebb és kommerszebb lett, de még a hatalmas paneltömbök, a faluházak is sokkal barátságosabbak és élhetőbbek, mint a mostani egyen üvegpalota-luxus termeszvárak. Ebben a viharos változásban a városvezetésnek mégis gondja volt rá, hogy a városkép kérdésével foglalkozzon és a régészeti feltárásoknak teret biztosítson. Ez sajnos csak egy rövid időszaknak bizonyult, ugyanis a hetvenes évek végén már ezeket a kérdéseket lesöpörték a terezőasztalról, mégis, egy rövid ideig létezett olyan, hogy esztétikus városkép-tervezés, tudatos műkincsvédelem, esztétikus terv-alakítások. Ebben a rövid álomvilágban született meg mindaz, amit ma látunk. A Meggyfa utcai Herkules-villa, a Pacsirtamező utcai táborvárosi múzeum ötletes kialakítása (akkor még Korvin Ottó utca), a várfal járófelületbe süllyesztett kontúrja, a téglaégető kemencék, kihelyezett szarkofágok, és sok más ötletes megoldás, hogyan lehet a római kort a jelenebe integrálni. Aztán persze ezek az ötletek és megoldások az anyagi érdekek áldozatai lettek, de az már egy másik téma...

   A könyv másik nagy izgalmas pontja a Nagyszombat utcai amfiteátrumnál tervezett Via Antica római emlékút terve. Kétségtelenül nagyszabású terv, ám akkoriban gyakorlatilag egész Óbudát átépítették, így nem volt lehetetlen a grandiózus, európai színvonalú álom kivitelezése. Az út az amfiteátrumtól vezetett volna az Aquincumi Múzeumig, két oldalán a római emlékek, leletek sorakoztak volna. A könyvben látványtervek is szerepelnek! A grandiózus álom végül is a világháború miatt nem valósulhatott meg, és azt hiszem tényleg nagy kár érte.

   Szomorú befejezése a könyvnek, hogy mi minden már nem valósulhatott meg. Szomorú konklúziója a könyvnek, hogy az oly sokáig még a felszínen látható romok hogyan tűntek el, hordták szét őket. Viszont remek gyűjteménye a további olvasnivalóknak és a felkeresésre váró helyeknek! Nem tudom, hogy útikönyvnek készült-e, de mindenképp felfedezésre, városnézésre biztatja még a mai olvasót is!

Megjegyzések