Kevés római emlék van Budapesten, amit nem
láttam. Az egyik épp a Bécsi úti téglaégető kemencék. Valahogy kimaradt. Pedig
olvastam róla többször is, de mindig csak legyintettem, hogy majd. És most
valahogy elérkezett a megfelelő pillanat. Új fényképezőgéppel felszerelve,
kifejezetten ennek a célpontnak vágtam neki. A legutolsó aquincumi 'útikönyvem'
is 2006-os kiadású, finoman szólva nem mai darab. Tehát egyáltalán nem voltam
bizonyos, hogy a kemencékből még bármi látogatható maradt!
A könyv szerint a Bécsi út 120-128 házszám
alatt lévő Szilikátipari Kutatóintézet épületét kellett keresni. Azt hiszem ez
a műintézmény már megszűnt létezni, több kis iroda, megszűnt iroda vegetálgat
még az épületben. Elég leharcolt, mint az ipari telepek általában. Egy nagy,
szürke, ormótlan épülettömb, ami első ránézésre nem rendelkezik udvarral. A
könyv szerint a rekonstruált kemencék az udvaron vannak. Némi kérdezgetés után
fény derült a rejtélyre, vagyis az irodaház udvara/parkolója a 120-as számú
telek mellől közelíthető meg, ami viszont egy lakóház. És láss csodát, valóban,
a parkoló az irodaház teljes hosszában, a háztömb mögött rejtőzik! Azzal biztattam
magam, hogy biztosan emiatt nem kerestem még fel ezt a műemléket...
Az aquincumi katonaváros délnyugati
negyedében, a Hármashatárhegy lábánál helyezkedett el a város ipari negyede, a
kr.u.1-4.század végéig terjedő időszakban. Aquincumot 1928 óta gyakorlatilag
folyamatosan ássák és kutatják, így ezen a területen is több ipari létesítmény
tártak már fel, úgy mint téglaégető-kemencéket, gazdasági épületeket,
iszapolómedencéket, téglavetőket, vízvezetéket. A Bécsi úti műhelyben (nyilván
ezt a nevet az utókor adta) a kerámiagyártás a kr.u.1.század végén indult meg,
a közelben bányászható, kiváló minőségű kiscelli agyag felhasználásával. Ehhez
fontos volt még a víz, amit a környező hegyekből vezettek ide, pilléreken futó
vízvezetékeken. A 2.századtól fokozatosan átálltak a téglagyártásra, és ez így
is maradt egészen a 4.század végéig.
Az irodaházat a 70-es években építették,
ennek alapozásakor kerültek elő a kemencék, amiket a kor szellemének
megfelelően megőriztek, és a modern környezetbe illesztve bemutatták. A
feltáráskor hét kemencét találtak, ebből kettőt konzerváltak. Maguk a kemencék
az irodaházban találhatóak egy lezárt helyiségben, de felülről, vagyis a
parkolóból üvegablakon keresztül lehet megnézni őket. Négy kis sátortetős
valamit látunk, amolyan játszótér-kinézetű valamit. Az üvege erősen elhasznált,
elkoszolódott, gyakorlatilag reménytelen bármit is látni rajtuk keresztül. Ám
korábbi lelkes látogatók nem hagyták magukat, mindenáron látni akarták a
kemencéket, így az üvegek egy része ki van törve. Így már kényelmes belátás
nyílik a magyar régészeti emlékek mintaszerű bemutatóhelyére, vagyis ékes
példája annak, hogyan gondozzuk a kulturális kincseinket. Az egész egy
romhalmaz, a tartólécek összetörve, megrongálva. Koszos, tele van dobálva
szeméttel, senkinek sem fontos. Aquincumnak sem, hiszen ami nem a fizetős
romkert területén belül van, azzal nem törődnek. Vigaszul mondom, hogy egy cuki
fekete cicamama lakik ott, frissen született ébenfekete kismacskáival. Ő is ott
pózol a fotók egyikén!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése