Az első sporteseményeket a görögországi
Olümpiában rendezték kre. 776-ban, majd négyévente hirdették meg újra. Az
ünnepséggel egybekötött, több napos játékok idejére a görög városok
szüneteltették az egymás közti harcokat. A legkorábbi versenyszámok közé a
stadionfutás/rövidtávfutás, 400m-es, 4800 m fegyverrel futás, a diszkoszvetés,
a gerelyhajítás, az ökölvívás, a birkózás és a durva pankráció tartozott. Emellett
a fiatalok a fogathajtásban, a lovaglásban, a távolugrásban és az öttusában is
összemérték az erejüket. A győztes jutalma koszorú vagy pálmaág volt, de
elismerésként bronz- vagy márványszobrot is készítettek róluk. Az atléták ruha
nélkül küzdöttek, ezért nők nem vehettek részt – még nézőként sem – a
játékokon.
A római korban a versenyek színtere
áthelyeződött Rómába. A császár által rendezett mérkőzések közt a legnagyobb
népszerűségnek az amphitheatrumokban bemutatott gladiátorküzdelmek és állatviadalok
örvendtek. A küzdelmekben már nem az atléták, hanem kiképzett gladiátorok, rabszolgák és elítéltek szerepeltek.
Aquincumból két amphitheatrum is ismert, az egyik a katonavároshoz, a másik a
polgárvároshoz tartozott. Az ún. hippodromusban, pl. Rómában a Circus
Maximusban rendezett kocsihajtó versenyek továbbra is nagy érdeklődésre
tartottak számot. A hajtók és a lovak különböző pártokhoz (factio)
tartoztak, amelyet egy-egy gazdag istállótulajdonos támogatott. Rómában négy factio
működött: a vörösek, zöldek, a fehérek és a kékek. A kékeket a gazdagok, a
zöldeket a nép kedvelte jobban.
A római kor folyamán csökkent az érdeklődés
a sport és az atlétikai játékok iránt. Többnyire a fürdők (thermae)
környezetében létesített ún. palaestrakban (tornacsarnokokban)
gyakorolták a birkózást vagy az ökölvívást, de a fürdőzés előtt végzett könnyed
testmozgások közé tartoztak a különféle labdajátékok, a súlyemelés és a futás
is, amelynek legjobb példája a szíriai Piazza Armenia villájának egyik
mozaikja.
Aquincumból is ismerünk két palaestra
jelenetet ábrázoló padlómozaikot, amelyek szintén fürdőkhöz kapcsolódnak. Az
egyik a polgárváros magánfürdőjének vetkőzőhelyiségét díszítő birkózójelenet. A
másik a Meggyfa utcai Herkules-villában bemutatott ökölvívást ábrázoló
mozaikpadló, amely a küzdelem végét, a győztes és vesztes atlétát mutatja be.
A versenyzők kezükre szöges szíjat kötöztek,
hajukat fejtetőn összefogták. A jobb oldalon ábrázolt, kellékeket tartalmazó
asztalkára két vakarókést (strigilist) akasztottak, amely a testükre
ragadt por és olaj eltávolítására szolgált; tetejére kenőccsel vagy porral
teli, emberfejet formáló balsamariumot helyeztek, oldalához a győztesnek
kijáró pálmaágat támasztották.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése