Kincsek, történetek a könyvekben

   Habent sua fata libelli – a könyveknek is megvan a maguk sorsa, élete. Épp ezért, a titkaikért szeretem őket oly nagyon. Mi sem izgalmasabb, mint kinyitni egy régi könyvet, aminek hosszabb élete volt már ezidáig, mint a tiéd. Lapjai közé rejtve gyakran el is árul ebből valamit. Bejegyzések, ex librisek, ajánlások, gondolatok, lapszéli megjegyzések, könyvjelzőként használt képeslapok... Egész komoly gyűjteményem van ilyen relikviákból. A legkedvesebb mégis egy latin stílusgyakorlatok tankönyv, aminek énelőttem már négy bejegyzett őrzője volt. Akik tanultak belőle, gyakoroltak, használták – és mindannyian a nevükön kívül sok érdekes megjegyzéssel, tanulási segédlettel, szótározással gyarapították a könyvet. Négy különböző ember, különböző korokból; a könyv legrégebbi őrzője az 1900-as évek legelején lett ügyvéd, a régi újságokat, adatbázisokat fellapozva Triesztbe ment. Különös érzés így végigkövetni valakinek az életútját...

   Legújabb leletem ez az ünnepi könyvheti könyvsorsjegy, aminek a fődíja egy moszkics! A 71-es Szép versek évkönyvben találtam, teljesen jó állapotban, bár magát a könyvet sem nyitogatta az, aki megvásárolta. Talán másvalakinek szánta ajándékba, de nem nyerte el a tetszését, hiszen még az eredeti könyvjelző is a gyárilag befűzött helyén volt, mozdítatlanul. A sorsjegy pedig becsúsztatva a védőborító alá. Talán épp ez volt a nyerő szelvény, talán nyert vele valamit, csak meg se nézte. Ki tudja... Pedig könyvutalványt nyerni a világon a legjobb dolog! Viszont a Szép versek 1971 óta, több mint ötven éve várta, hogy valaki kinyissa. A könyvek élete és sorsa...