Irány az Adria!

   Ha a nyarat az Adrián töltöd, akkor sem kell nélkülöznöd a hőn szeretett római romokat, hiszen a térség szintén nagyon gazdag a római kori emlékekben! És ha kíváncsi vagy a világra a rómaiak előtt, szintén bőséges információt találsz ezen a területen. A trákok dús arany kincsei, a pannonok birodalma vár rád a tenger felejthetetlen élménye mellett. Hiszen Iaszón is az Isztroszon (Duna) menekült fel egészen az Észak-Adriáig, amikor megkaparintotta az Aranygyapjút. A legenda szerint az őt üldöző kolkhisziak alapították Pula városát. Ám nem csak a legendák földje ez, hanem régészeti leletekben is gazdag múzeumok várják az érdeklődőket. Kalandra fel!

   Az Adria térségébe az i.e.8-7.században rajzottak ki a görögök és alapították meg kisebb-nagyobb királyságaikat, párhuzamosan a kelták kevésbé látványos városaival, településeivel. Ilyen görög alapítású városok például Issa (ma: Vis), Tragurion (ma: Trogir) és Korküra (ma: Korčula). Az őslakos illír törzsek nevét őrzik mind a mai napig egyes tájak, tartományok elnevezései, például Veneto a venétek nevét, Liburnia a liburnok nevét és Dalmácia a dalmátok nevét őrzi. A liburniaiak legendás kalózok voltak, az ókor legjobb tengerészei közt tartják számon őket, hiszen Octavianus (még mikor nem volt Augustus) is nekik köszönhette az actiumi győzelmét. Szintén híres az ardiaei törzs, hiszen ők hozták létre a legnagyobb ismert államalakulatot az i.e.4.században a térségben. Ikonikus vezetője Teuta királynő volt, Agron özvegye, amolyan kalóz-királynő, kinek neve végül azzal vált felejthetetlenné, hogy ő hódolt be a rómaiaknak.

   A rómaiak szép fokozatosan kebelezték be a Balkánt, már akkor sem ment egyetlen harapásra. Az i.e.3.században kezdődött meg a római légiók előretörése Isztria és Dalmácia irányába az Adria keleti partjainak birtoklásáért. I.e.181-ben alapították a mai Velence elődjét, Aquileiát, hogy a birodalmat szüntelenül ostromló illíreket megállítsák. I.e. 177-ben megalapították Nesactiumot a mai Pula közelében, szintén védelmi céllal. I.e.148-ban Makedónia már római provincia, i.e.50-ben pedig leigázták a rettegett liburnokat (kifüstölték őket a mai Kvarner-öbölből). I.e.35-ben Octavianus diadalt arat a kalózkodó japodok, liburnok és dalmátok felett, de az illírek utolsó lázadását csak i.e.9-ben tudták leverni. I.sz.14-re a teljes Balkán már római uralom alatt áll: Szlovéniától Bécsig (Noricum), a Szávától északra (Pannonia), Horvátország tengerpartja és Bosznia (Illyricum), Szerbia északi része (Moesia) és déli része (Macedonia).

   Az 1-4.század a virágzás és többé-kevésbé a béke időszaka a Balkánon, tombol a Pax Romana, a barbárok romanizálódnak, a rómaiak barbarizálódnak. A mai Horvátország legragyogóbb római városa a Split melletti Salona, ma is látogatható római látnivalókkal. Az aranykor utolsó napsugara Diocletianus uralkodása idején éri a térséget (284-305). 395-ben a birodalmat kettéosztották, és ezzel gyakorlatilag félbe vágták a balkáni részt. A keleti rész, a Bizánci császárság Büzantion fővárossal közel egy évezreddel élte túl a megdőlt nyugat-római birodalmat. A népvándorlás hullámaival gótok, hunok, avarok érkeztek, majd a 6-7.században szlávok, akik gyakorlatilag az ősei a mai horvátoknak. A barbár betörések ellen a romanizálódott/római lakosság a szigetvilág védelmébe húzódott, az illírek maradék csoportja pedig ősi szokás szerint bevette magát a hegyekbe. Isztria belseje Frank fennhatóság alá került és Karantánia néven Nagy Károly birodalmának a része lett.

   Salona romvárosa egészen más élményt nyújt, mint Pompeji: egy kicsit keleti, egy kicsit nyugati, miközben előkelően lenyűgöző. Talán épp ezt szeretem a Balkánban mind a mai napig, hogy egyszerre van jelen benne a keleti szenvedély és a nyugati finomság: egyszerre tud ősi és modern lenni. Splitben található Diocletianus palotája, amit ha arra visz az utad, feltétlenül látnod kell.

   Fontos római városok még: Tergeste (Trieszt), Pola (Pula), Parentium (Poreč), Jadera (Zadar), Andautonia (Zágráb), Crepsa (Cres), Curicta (Krk), Mursa (Eszék), Spalatum (Split).

Megjegyzések