Pullo és Vorenus igaz története

   A méltán híres Róma című filmsorozat két főhőse - Octavianus, Caesar, meg a többi ismert figura mellett - Titus Pullo és Lucius Vorenus legiósok, akikért végig izgulhat a néző, hogy mibe keverednek. Annyira zseniális karakterek, hogy felmerül a kérdés, hogy ők is "valódi" szereplői a történetnek? Nos, igen is és nem is. Caesar 'Feljegyzések a gall háborúról' című munkájában ugyan olvashatunk róluk egy nyúlfarknyi történetet, ám ennyi, és semmi több. Ám ha elolvassuk ezt a szemelvényt, pontosan a filmben is megjelentett karakterek jutnak eszünkbe, és hát igen, hogyan is történhetett volna másképp?!?

  Így meséli Caesar:

44. Volt a legióban két rendkívül bátor centurio, T. Pullo és L. Vorenus, akik már nem álltak messze attól, hogy a rangidős centuriók közé kerüljenek. Örökké vetélkedtek, melyikük tesz túl a másikon, versengve törtek évről évre mind magasabb rang felé. Mialatt a védőműveknél elkeseredett küzdelem folyt, Pullo egyszer csak felkiáltott:

Mire vársz még, Vorenus? Hát találhatsz vitézséged bizonyítására jobb alkalmat? Ma dőljön el a verseny kettőnk között!

  E szavakkal kiugrott a védőművek elé, s odarontott, ahol az ellenség sorai a legsűrűbbnek látszottak. Most már Vorenus sem maradt a sánc mögött, hanem követte Pullót, nehogy a sereg gyávának tartsa. Közben Pullo közepes távolságba ért, az ellenségre hajította dárdáját, s a tömött sorokból előrefutó egyik harcost el is találta vele. A többiek siettek pajzsukkal fedezni halálra sebzett bajtársukat, lándzsájukkal pedig mind Pullót vették célba; nem engedték, hogy tovább nyomulhasson. Az egyik lándzsa, Pullo pajzsán átfúródva, a kardja markolatában akadt meg. A lökés ereje a hüvelyt hátrataszította, időbe telt, míg Pullo kitapogatta a helyét jobb kezével, hogy kardot ránthasson; ezalatt harcképtelenné vált és körülfogta az ellenség. Vetélytársa, Vorenus rohant oda, hogy segítsen neki. Pullo támadói abban a hitben, hogy előbbi ellenfelük testét amúgy is átjárta már a lándzsa, tüstént ellene fordultak. Közelharc fejlődött ki, melyben Vorenus a kardját használta. Egy harcost már leterített, a többieket némileg hátraszorította, de a küzdelem hevében gödörbe lépett, és elterült a földön. Most őt vették körül, neki meg Pullo sietett a segítségére. Még számos ellenséges harcost terítettek le, a dicső haditett után mindketten sértetlenül tértek vissza a védőművek mögé. Fortuna szeszélyes játékot űzött a két versengő harcossal: vetélytársak voltak, mégis egymást támogatták, egymás életét mentették meg, igazán nem lehetett eldönteni, melyikük bátrabb a másiknál.

Caesar: Feljegyzések a gall háborúról V.44. (fordította Szepessy Tibor, 1964.)

  Ám van nekünk más fordításunk is Caesar-ügyben, 1839-ből! A teljesség kedvéért olvassuk el ezt is!

  E’ legioban két igen bajnok Centurio vala, kik már az első rendüekhez közelítének, T. Pulfio, és L. Varenus. Ezek örökké vetélkedtek egymás között az iránt, mellyik érdemel elsőséget; ’s azért minden esztendőben az elsőbb hely miatt sokat tusakodtak. Midőn а’ sánczolatoknál legtüzesebben folyt a’ harcz, egyik közülök, Puliio, így szóla: Мit késlelkedel Varenus? vagy mi alkalomra vársz még vitézséged’ kitüntetésére? ez a’ nap, ez fogja versenyünket elválasztani.

  Е’ fölszólítás után kilépe a’ sánczolatok közül, ’s merre az ellenség legtömöttebb volt; arra rohant. De Varenus sem maradt tovább a’ sánczgeréb megett, hanem tartván а’ közvéleménytől, utána indula.

  Nem messze haladván Pulfìo fentőjét az ellenség közé hajítá, s áltverе egyet, ki а’ sokaságból előszökék. E’ lelketlenül lerogyottat elfödék paizsaikkal a’ Gallusok, ’s valamennyien Pulfio ellen szórák lőszereiket. Az övéitől el vala vágva, paizsa keresztül luggatva, ’s egy gyilok övében akada meg. Ezen baleset elfordítá hüvelyét, ’s kardot rántani szándékozó jobbját akadályozá, az így tépelődőt körülfogá az ellenség.

  Ekkor oda ugrik vetélkedője Verenus, ’s a’ szorultat segíti. Azonnal Pulfiotól, kit a’ gyiloktól keresztül veretve véltek, amaz ellen fordulnak mindnyájan, Varenus karddal rohan ellenök, ’s a’ dolog karra kél. Leterít egyet, ’s а’ többit kevéssé hátrább nyomja: azonban hevesebben sarkalván az ellenséget gödrös helyen megbotlott ’s elesett. Е’ szorultságában ismét Pulfio jöve segédül, ’s mind a’ ketten többet leterítvén épen tértek a’ legnagyobb dicsőséggel sánczolataikba vissza.

  így mindkettőjöket a’ sors mind vetélkedésben, mind viadalban úgy forgatá, hogy mint egymás ellenei egymást segítenék, és megszabadítanák, ’s hogy meg sem lehete ítélni, mellyiket illeti a' bajnoki elsőség.

Szenczy Imre fordítása 1839-ből