Achilles haragja

   Valamikor régen a mesék a hősökről szóltak és nem a 'hétköznapi' gyerekekről. És mégis, a gyerekek tudtak azonosulni velük. Bár mind a mai napig nem értem, hogy amikor mesekönyvet/ifjúsági könyvet választanak a felnőttek a csemetének, miért szempont az, hogy hány éves a főhős és hogy fiú-e vagy lány, mert ugye az ellenkező nemről nem illik olvasni, netán az ifjú elme identitását tekintve megzavarodna, ami lássuk be, minden szülő rémálma. Azért halkan elmondom, hogy gyerekként lelkesen olvastam a Frakk, a macskák réme című könyvet, és soha, egyetlen pillanatig nem fordult meg a fejemben hogy én egy csilláron hintázó macska lennék. Szóval az azonosulás nem egy ilyen egyszerű kérdés...

az 1927-es kiadás

   Visszatérve a hősök témakörére, szerintem bátran lehet(ne) olvastatni ismét a fiatalabbakkal, nem gondolom, hogy Akhilleusz története arra sarkallná őket, hogy agyonvert pajtásukat egy bevásárlókocsi mögé kötve hurcolásszák a plázában fel s alá. Ha mégis, az nem a mese hibája...

   Gaál Mózes Iliász-Odüsszeia feldolgozását szeretném a figyelmetekbe ajánlani. Viszonylag régi könyv, ám értéke és ragyogása mit sem kopott a lassan eltelt száz év során. 'Achilles haragja' címmel az Iliász történetét dolgozza fel, ám mivel kifejezetten a zsenge korosztályt célozza meg, egészen más a koncepció, mint a homéroszi Iliászban. Kifejezetten Akhilleuszra koncentrál a történet, egy fejlődéstörténet, egy igazi, jó értelemben vett erkölcsi tanmese, példamese, amiről bátran lehet beszélgetni a gyerekekkel. Amúgy zárójelben mondom, hogy felnőttként is élmény volt olvasni a szép magyar nyelven megfogalmazott történetet. 'A bujdosó király' pedig mintegy a történet folytatása, az Odüsszeia. Ám a trójai háború történéseinek linearitása sem köti össze a két történetet, gyakorlatilag teljesen külön olvasható a kettő. Odüsszeusz a bujdosó király, ám története egészen meseszerűen alakul át. Ez nem a hitelesség, nem a szöveghűség rovására történik, Gaál Mózes valami hihetetlen jó érzékkel egyensúlyoz az eposzok tisztelete és az újramesélés szabadsága között. Egy kicsit visszavezet a mesék, a legendák világába, ami még idillibbé teszi a történetet, engedi, hogy átéljük az emberi nemességet, tisztaságot és őszinte érzelmeket, a bajtársiasságot, a kitartást, az erényt, a lemondást és a vereséget anélkül, hogy a mítosz valóságtartalmán kellene rugózni. Csak szép és elegáns úgy, ahogy van.

az 1927-es kiadás bortója

  Az eredeti köteteket Mühlbeck Károly illusztrálta. Igazi könyvészeti csemege a könyvek szerelmeseinek, hiszen az első tábla színes, a többi illusztráció pedig egyszínű nyomat. Az 'Achilles haragja' kötet képei pirosak, lángolnak a trójai háború szenvedélyétől, 'A bujdosó király' kötet képei pedig zöldek, elegánsan kifinomultak. Mélynyomásos technika, minőségi papíron, egy olyan világ emlékei, ami már rég eltűnt, nosztalgia. Ám a ma már szokatlan magas minőség nem csupán a könyv testére igaz, hanem a finom szövegre is. Hiába a száz év, ma is könnyen olvasható, lélekemelő, szép olvasmány.

   A könyvek első kiadása a Singer és Wolfner Irodalmi Intézet és Részvénytársaság gondozásában jelent meg, mindkét kötet 1927-ben jelent meg. A szegedi Szukits kiadó 1993-ban újra megjelentette az 'Achilles haragjá'-t, majd szintén valamikor az elmúlt harminc évben valamikor az Anno kiadó kiadta a két kötetet egybe, 'Hősök regéje' címmel (mármint évszám megjelölése nélkül). Ez a kiadás tisztelgés a régi, minőségi könyvek világa előtt, ugyanis a borítótól eltekintve az eredeti kiadás reprint változata. 2006-ban pedig a sepsiszentgyörgyi Társ Kiadó jelentette meg a két könyvet egy kötetben: Akhilleusz haragja/A bujdosó király – Az Iliász és Odüsszeia prózában címmel. Antikváriumokban még fellelhetőek az Anno Kiadó példányai egészen barátságos áron, a Singer és Wolfner-féle kiadás egy kicsit drágábban, de azok sem elérhetetlenek. Egy szép, nosztalgikus kikapcsolódáshoz szeretettel ajánlom mindenkinek!

„Szegény lovak ti, miért is ajándékoztunk mi titeket Peleus királynak, akit utólért az emberi sors, meg kellett halnia, ti pedig élni fogtok tovább az időnek végtelenségéig, mert hát halhatatlanok vagytok. Nincs is a világon szánalmasabb teremtés az embernél! Priamos fia, Hektor, hiába vágyakozik arra, hogy hatalmába kerítsen titeket. Nem engedem meg én azt soha. Nem elég az, hogy Achilles fegyverzetével hivalkodik, pedig nem is a maga vitézségének köszönheti.”

(Ezek Zeusz vigasztaló szavai Akhilleusz lovainak, amikor Patroklosz meghalt)