Cambridge vagy Oxford – mindig egy késhegyre menő vita tárgya. Szerintem mind a kettő egyformán jó, mind a kettőnek megvannak a maga előnyei és gyengébb pontjai. Nem kizárni kell az egyiket vagy a másikat, hanem mind a kettőt bevetni a szent cél érdekében: a sikeres nyelvtanulás! És ez igaz az angol esetében is, sőt, ha bármi más tudományt tanulsz a két egyetem tudományos műhelyének segítségével. Magyarul mindenféle tanuláshoz nagyon hasznos adalékanyagot jelent minkét egyetemi műhely.
Ezzel a kis bevezetővel a tankönyvmustrában már korábban szereplő Cambridge Latin Course-ra utaltam, a tankönyvcsalád a legendás Caecilius főszereplésével. Az utalás és áthallás nem véletlen, hiszen a két könyv felépítése és szerkezete igencsak hasonló. Az Oxford természetesen az utolérhetetlen Caecilius nélkül. Azért megvallom, hiányzott, na.
A könyvet a Maurice Blame és James Morwood szerzőpáros jegyzik, az első kiadás 1996-ban látott napvilágot. Azóta számos kiadást megért és már három javított változat van. Latin révén nem a nyelvi jelenségeket modernizáltál és a kifejezéseket tették naprakésszé és frissé, sokkal inkább a tankönyvcsalád trendibbé, divatosabbá tételét jelenti a felújított változat. Mert az angol nyelvkönyvek esetében - sőt általában az élő nyelveknél – az újabb és újabb, felújított kiadások a szókészleten, a kifejezéseken sokat változtatnak, hiszen követik az élő nyelv változásait, aktuális újdonságait, hogy a kedves nyelvtanuló frissen és naprakészen tudjon kommunikálni.
Egy kis nyelvtanulási kitérő következik a nyelvek frissességéről. A magyar nyelv hihetetlenül izgalmas és misztikus a külföldiek számára, ám lássuk be, elég kevesen vetemednek arra, hogy életük egy részét ennek a varázslatos nyelvnek a megismerésének szenteljék. Vagyis: kevesen tanulnak magyarul, és akik mégis ezt teszik, azok általában valamiféle konkrét célzattal, szándékkal teszik, valamiféle tervük van vele. Tehát akik azért tanulnak magyarul, mert elbűvölte őket – nos, azoknak a száma hihetetlenül alacsony. Azt is mondhatnám, hogy statisztikailag mérhetetlen, de nem és nem, mert léteznek ezek a bohém lények! Hosszú életem során találkoztam is egy ilyen életművésszel. Egy kubai srác volt, harminc alatt. Mindez még a kilencvenes évek végén – kétezres évek elején történt, szóval az internet drasztikus térhódítása előtt. Vagyis nyelvkönyved az volt, amit megvettél a boltban, kikölcsönöztél a könyvtárból, kölcsönkaptál: nem volt végtelen könyvletöltés a világ bármely pontjáról. Szóval jött ez a kubai srác, ragyogó olívaszínű arcával és azzal a hihetetlen mosollyal, amivel csak olyan népek rendelkeznek, akiknek azúrkék tenger nyaldossa birodalmát (vagyis a görögök meg az egzotikus szigetek lakói). Jött ez a srác, megszólított...magyarul! Minden egyéb nyelvre fel voltam készülve, de a magyarra nem, így egy darabig csak hápogtam. Tökéletesen beszélt magyarul. Finoman és választékosan, hibátlanul, azzal a bájos akcentussal, ahogyan a külföldiek beszélik édes nyelvünket. Hosszú beszélgetésbe bonyolódtunk, és mint megtudtam, ismert néhány ötvenhatos magyart, akik Kubában kötöttek ki. Rajtuk keresztül egészen beleszerelmesedett a magyar kultúrába, és megtanulta a nyelvet és lelkesen gyakorolta, végül meglepte magát egy magyarországi utazással. Igen, mindez a virtuális csetelések, közösségi média világa előtt, amikor az emberek valódi beszélgetéseket folytattak. Megtanult magyarul, valószínűleg az idősebb korosztálytól, és rengeteg magyar irodalmat olvasott, hiszen az irodalom gyarapítja a szókincset a lehető leghatékonyabb módon. Hogy mit olvasott? Jókai összest. Ezért úgy beszélt, mint egy múlt századi lovag. Hihetetlen gazdag szókinccsel, változatos szófordulatokkal. Elképesztő volt. A saját nyelvi történelmünk egy darabja éledt újjá egy kubai srácban. Amúgy nem volt amolyan jókais-romantikus lélek, valószínűleg ő nem is érzékelte, hogy ez a 'beszéd' már nem dívik. Vagy talán épp ebbe szeretett bele, ezekbe a gazdag és érzelmes szóvirágokba?
Visszatérve a latinhoz, jelen esetben nem ilyen jellegű ráncfelvarrások történtek. Mind az Oxford, mind a Cambridge kiadó törekszik rá, hogy nyelvkönyveik divatosak, vonzóak legyenek. És sikerül is, hiszen az ember szívesen veszi kézbe a könyveiket. Igen ám, de a divat egy csalfa dolog: ami most menő, tíz év múlva ciki lesz. És sajnos ez igaz is a divatos nyelvkönyvekre: néhány év alatt már a megjelenésükkel unalmat ígérnek. Szóval kellenek új és modern képek, elrendezés, tipográfia. De a latin az latin marad, szerencsére nem érezték szükségességét, hogy mesterségesen kreált modern kifejezésekkel tömjék tele az amúgy zseniális tankönyvüket.
A tankönyvcsalád három kötetből áll. Elérhető hozzá tanári kézikönyv is, ami önálló nyelvtanulás esetén is használható, hiszen sok apróságra hívja fel a figyelmet és jó ötletek vannak benne. Ezen kívül tartozik még a sorozathoz 'Oxford Latin Reader', vagyis könnyített olvasmányok, ami viszont a tankönyv nélkül is remekül használható. Az angolok úgy általában a rövidített olvasmányok gyártásában nagyon erősek. Az angol tanulásához is remek darabokat szerkesztettek, és ez igaz a latin esetében is. A könnyített olvasmány az angol nyelvűekhez hasonlóan épül fel. Vagyis nem csak a szókincsét tekintve egyszerűsített, hanem a nyelvtani jelenségek tekintetében is. Rövid szövegek, szövegmagyarázatok, szótár, szövegértési kérdések. A leghasznosabb divat a nyelvtanulás terén ha engem kérdeztek!
Kezdetnek itt a mumus: a kiejtés. Erről nem szeretnék több futamot tenni, hiszen azt hiszem már minden tankönyvmustra alkalmával kifejtettem a véleményem az angol-latin kiejtésről. Szóval van az is.
Az Oxford Latin Course a teljesen kezdő szinttől indul, és a harmadik könyv végére egy jó középfokot el lehet érni. Hasonlóan a Cambridge Latinhoz, a leckék felépítése itt is a következő metódus szerint történik: egy rövidebb olvasmány, nyelvtani magyarázat az új jelenségekhez, gyakorló feladatok, majd egy kisebb-nagyobb angol nyelvű kultúrtörténeti olvasmány. A nyelvtani magyarázatok általában világosak és egyszerűek, viszonylag kevés angoltudással is megérthetőek, ám a kultúrtörténeti olvasmányokhoz azért kell angoltudás. Mivel az Oxford szent küldetése az angol nyelv terjesztése, így a kiadványaikra – kevés kivételtől eltekintve – jellemző, hogy azok számára is könnyebben olvashatóvá és egyértelművé tették, akik csak idegen nyelvként beszélik az angolt. Vagyis nem hemzsegnek az anglicizmusok, hanem egy egyszerű nyelvet használ. Hasznos és nemes dolog, hiszen így a tudás mások számára is hozzáférhetővé válik.
A könyv végén szerepelnek a megoldások is, hogy ne maradjon kétség a helyes válaszokat illetően. Végül pedig nyelvtani összefoglaló táblázatok (nem riasztóan sok) és szószedet, amit megspékeltek azzal, hogy melyik szót melyik leckében találod (mármint az adott szó első felbukkanása). Korrekt könyv. Nagyon korrekt. Szeretem az Oxfordot, és biztosan egy kicsit elfogult is vagyok, de ez tényleg egy jó könyv.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése