Release Your Inner Roman, avagy ébreszd fel a benned szunnyadó rómait!

a könyv mindkét borítóval megjelent

  Marcus Sidonius Falx képzeletbeli személyében új kedvencre bukkantam. Egy kicsit hasonlít Raevius ezredesre, akit Révay József álmodott meg: Falx a brit Jerry Toner szülötte. A hívogató cím nem okoz csalódást, azt kapjuk, amit ígér, vagyis vérbeli római gondolkodást és etikettet. Amolyan korrajz, társadalmi jellemrajz, miközben mesterien egyensúlyoz a modern önsegítő könyvek könnyed stílusa és a hiteles történelmi munka között. Zseniális.

  Az említett Sidonius Falx egy római nemes, hogy melyik korban élt, pontosan nem tudjuk meg, de nem is lényeges. Az idő meghatározása finoman lebeg minden fejezetben, de konkrétumot nem kapunk. Falx művelt és olvasott, világlátott, hadviselt római polgár, így természetes könnyedséggel tud szólni a különböző időszakokról, és a legkevésbé sem fontos, hogy ő pontosan hol szerepel a Római Birodalom idővonalán.

  A könyv felfogható egy modern önsegítő könyvnek is, hiszen a stílusa teljes mértékben a mai divatos irányzatot követi. És mégsem sekélyes vagy ostoba, hanem épp a képzeletbeli Falx megfoghatatlansága adja az egész könyv mélységét – a végtelen szólásszabadsága miatt. Jerry Toner csak amolyan 'lábjegyzeteket' ír Falx szövegeihez, a további olvasáshoz forrásokat és szemelvényeket ajánl, ami kiegészíti, kibővíti az adott témát.

  Mi ez a szabadság, amit említettem? Nos, a mai ultaliberális, elfogadó, befogadó színes-szagos világunkban pontosan ezekről a témákról, amelyek itt szerepelnek, gyakorlatilag nem lehet beszélni. Ha a saját neve alatt, a saját véleményeként írná ezt le bárki, biztosan nem jelenhetett volna meg (vagy ha mégis, társadalmilag garantáltan kivégezték volna). Falx viszont egy római, ő azt mond, amit akar. Így szabadon megbotránkozhatunk a kijelentésein. Hiszen ma már ha valaki a gladiátorviadalok szépségéről ír, vagy ábrázolja bármiféle módon, az is nyilvánosan az elítélendő témába tartozik. Csakis a zsidó-keresztény szemüvegünkön keresztül vagyunk képesek értelmezni a világot, és úgy gondoljuk, hogy az értékrendünk örök érvényű, megkérdőjelezhetetlen és változtathatatlan. Ez igen sok konfliktust okoz, de azért nem engedünk belőle...

  Szóval a Falx-féle római értékrend a maga nyers, ókori valójában mutatkozik meg, és ezt tartom a könyv legnagyobb értékének, hogy mivel kitalált 'író' mondja el a véleményét, a valódi író így nem kényszerül arra, hogy minden második sorban bocsánatot kérjen a vadnak és ízléstelennek tartott vélemények miatt, vagy magyarázkodjon, hogy ez bizony nem az ő véleménye és kifejtse minden mondatában, hogy mennyire nem ért egyet ezzel a véleménnyel. Szabad és őszinte, ezért igazán csak azoknak ajánlom, akik képesek elfogadni, hogy bizony van, akik élvezik a mások felkaszabolásának látványát és akik el tudják engedni a kortárs értékítéletet egy könyv erejéig, hogy fantasztikus szellemi utazást tehessenek az emberi gondolkodás, a lélek történetében. A dolgok sem nem jók, sem nem rosszak: ilyenek, amilyenek. Ilyen szemlélettel viszont élmény az olvasása.

  Az első fejezet azonnal a római erények legfontosabbikát, a bátorságot és a merészséget mutatja be. Nem is olyan rég, még a nagypapám korában, a gyerekeknek azért mesélték a hősök, héroszok történeteit, hogy emberi példaképet állítsanak eléjük, hogy megtanulják, az élet bizony nagyon nehéz tud lenni és nem nyafizással kell helyt állni hanem gyakran a véred árán. Régi olvasókönyvekben is találkoztam ezekkel a történetekkel (Mucius Scaevola, Horatius Cocles, Cloelia), még amikor Bogyó és Babóca nem szappanbuborékokat fújt, egy letűnt világban. Téma még az önkontroll, az érzelmek kimutatása, kezelése. Azt gondolom ezek a témák a maguk nyersnek tűnő tálalásában nagyonis elgondolkodtatóak, a mi ingünk, vegyük csak fel. Rengeteg dolog a maga ókori távolságával mégis aktuális. A halál. A szép halál, a tartalmas élet kérdése. Az elengedés, a megbékélés, az elfogadás. A sors és a küzdelem, hogy váljunk valamivé. Római módra, bátran, nyíltan. A vagyon, a gazdagodás kérdése. Magyarországon különös, bizarr kultúrája van a vagyoni helyzet megélésének. Rongyrázás, nagyzolás, magamutogatás és végtelen panaszáradat egyvelege. Igazi hungarikum. Izgalmas kérdés, hogy hogyan vélekedtek erről az ókorban. És érdekes megnézni a történelem során hogyan változott ez a kérdés, koronként, kultúránként.

  Aztán ott van a nőkérdés. Harcos feministák biztosan vérben forgó szemekkel olvassák a 'helyes asszonytartás' fejezetet. Pedig ilyen is van. Egy nő értékét nem a megjelenésébe fektetett erőfeszítések adják, hanem a női feladatok ellátásának hatékonysága. A szülés és szaporodás kérdése. Nyilván a fogamzásgátlás forradalma előtt ez egy egészen más téma volt, de a gender-háborúval újra napirendre került a téma. Igen, a gender kérdést is taglalja. De nem mesélek el róla mindent!

  Igen, sok dolog első ránézésre nagyon nyersnek, vadnak, netán barbárnak tűnik (bár ugye Falx szerint a kedves olvasó maga a barbár, hiszen azért olvassa ezt a könyvet, hogy a megfelelő magatartás és gondolkodás elsajátításával vérbeli rómaivá válhasson), ám egyet ne feledjünk: ezek a gondolatok valahogy mégis természetesek. Szóval, kalandra és vitára fel!